Kiadó: Microsoft Game Studios
Fejlesztő: Lionhead Studio
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1,4 GHz-es Intel Pentium vagy AMD Athlon, 256 MB RAM, 64 MB-os, Shadereket támogató videókártya, 3 GB szabad hely
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2500+, 512 MB RAM, 128 MB-os DirectX 9-es videókártya,
Hasonló játékok: Dungeon Siege II, Bard's Tale
Kategória: szerepjáték

A meséket mindenki szereti. Van aki a gonosz hősöknek drukkol, van aki a happy endre vár; van akinek a nagy harcos a kedvence, van akinek a nagyhatalmú varázsló. Eddig nem tudok olyan meséről, ahol mindenki megtalálhatta volna számításait, de most Molineux apánk - aki mindig is a választás híve volt, lásd Black & White - elénk tárt egy újabb világot: csak rajtunk múlik, hogy a jók vagy a gonoszak oldalát erősítjük. A kivitelezés pedig amolyan Peter Molineux-féle szemet gyönyörködtető.

Gondolom sokan tudják, hogy a játék eredetileg Xboxra jelent meg, ami a legtöbb esetet figyelembe véve elég rossz előjel egy PC-s játéknak. Viszont ebben az esetben a PC verzió kiadása nem csak a konzolos eladások maximalizálása miatt csúszott, hanem ez idő alatt tartalmilag is fejlesztették a játékot, grafikailag is felhúzták, hogy megfeleljen a kor elvárásainak és persze ami hibát találtak, azt is kijavították. Az ilyen konzol átiratokkal igazság szerint elviekben az ég világon semmi bajom, bár egy picit féltem, hogy valahol visszaköszön majd. Már az elején meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy ez nem történt meg.



A sztori egy kisfiúval kezdődik, egy tipikus rosszcsont-nem férek a bőrömbe gyerek, aki falujában éli mindennapjait. Édesapja arra próbálja motiválni, hogy inkább jócselekedetekre használja energiáit - hogy ez sikerül-e neki, csak rajtunk múlik. A katasztrófa akkor következik be, mikor egy csapat bandita célirányosan lerohanja a falut kiirtva mindenkit, nem kímélve a nőket és gyerekeket sem. Az utolsó áldozat a kissrác lenne. Később kiderül, hogy nővére és ő volt az ok az egész lerohanásra, de egy nem túl bizalomgerjesztő megjelenésű, ámbár mégis a jó oldalon álló varázsló gyorsan magával teleportálja a fiút.

Ekkor kerül be a Hős Céhbe, ahol hosszú éveken keresztül tréningezik, megtanul bánni a karddal, az íjakkal és az akaraterővel, mágiával is. Mikor készen áll arra hogy hős legyen, megkapja első igazi küldetését. Itt az elején látott kisfiú már komoly fiatalemberré cseperedett. A kalandok közben kiderül számára, hogy nővére is túlélte a rohamot, és a banditák mészárlása közben testvére keresését is célul tűzi ki. Később a játék komoly családregénnyé fejlődik, ahol a hányattatott sorsú anya és a bölcs, de tehetetlen nővér mellett a hős fiú vállára nehezedik minden súly.



Hogy hősünk milyen eszközzel vívja meg csatáit, azt mi magunk választhatjuk meg, de szerencsére nem úgy, hogy az elején kiválasztjuk, hogy milyen karakterosztályt indítanánk, hanem a néhány héttel ezelőtt bemutatott Dungeon Siege II-höz hasonlóan amelyik képességet használjuk, az fejlődik leginkább. Itt viszont csak három kategória van, az erő, a képesség és az akarat. Nem lehet specialista karaktert csinálni, vagyis ha valaki megpróbálja, akkor később komoly problémákba ütközhet. A tapasztalati pontokat úgy kapjuk, hogy a három fent említett ág használata esetén ide kapunk speciális XP-t, illetve főként a küldetésekért általános XP pontok járnak, amit bármelyik ágon felhasználhatunk.

Alaposan átgondolva a játékban kétféle taktika mutatkozik célravezetőnek, mégpedig a Paladin és a Warlock, legalábbis más helyeken így hívják ezeket. Azaz a lovag, aki vassal küzd, de mágiát is használ, és a varázsló, aki azért ütni is tud párat. Emellett nem baj, ha van nálunk egy íj is - mindig jól jöhet -, de ez az ág inkább kiegészítőként szolgál, mivel elég nehezen lehet tisztán ezzel a fegyvernemmel haladni. A képességeken belül fejleszthetjük a tulajdonságokat, mégpedig a következő módon: az erő esetében a fizikum ütéseink erejét befolyásolja, az életerő magáért beszél, az edzettség pedig a kapott sebzést csökkenti egyfajta természetes páncélként. A képesség rész az íjászoké: a sebesség növeli a nyilak kilövésének tempóját és a közelharcban az ügyességet, a pontosság az íj sebzését növeli, a ravaszság a rejtőzködés képességét erősíti, illetve ezzel felszerelkezve jobb árakat tudunk kiharcolni az árusoktól.

A mágián belül három alosztály van, mégpedig a támadó varázslatok, a fizikai varázslatok és olyanok, amelyek a környezetet változtatják meg egy időre. Ezek közül vannak olyanok, amelyek a harcos életét könnyítik meg nagyban, illetve vannak olyanok, amik miatt érdemes teljesen ráfeküdni a mágiára. Tapasztalataim szerint viszont a legjobb, ha mindhárom oldalt fejlesztgetjük, úgy, hogy az egyik az kiemelkedik, de lesznek olyan helyzetek, amikor mondjuk csak íjjal vagy csak karddal boldogulunk.



Jó vagy rossz? Ez személyiségfüggő, de érdemes mindkettőt kipróbálni. Jónak lenni könnyebb, ezért kezdésnek ez mindenképp javallottabb. A gonoszkodás ott kezdődik, hogy a városban lehetőség szerint minél több galibát csinálunk, a kereskedőket megöljük, kifosztunk mindenkit. Ezekután a banditákkal kell lespanolni és velük együtt lerohanni a várost. Lesznek küldetések, melyeknél dönthetünk, hogy melyik oldalt erősítjük: megvédjük vagy letámadjuk a falut, vagy a gonosz oldal kápolnájában serénykedünk, vagy adakozunk a fény templomában.

Később a külsőnk is elkezd olyan jegyeket felvenni, ami utal arra, hogy melyik oldalon állunk. Kezdve az arcvonásoktól a tekinteten át egészen egy kis glóriáig, ha épp a jó oldalon vagyunk. Sőt, a ruházatunkat is meg kell válogatni, később minden típusból lesz Dark és Bright azaz sötét és fényes - gondolom egyértelmű, hogy ki melyiket hordja. Találhatunk olyan ruhát is, ami kifejezetten varázslók számára készül.

A ruhák fontosak lesznek a védekezés szempontjából, de az ellenfelek likvidálásához - a varázslókat kivéve - jó fegyverre is szükség lesz. A kézifegyvereknek három fontos tulajdonsága van, az első a súly. A nehezebb fegyvereket csak a magas fizikum pontértékű karakterek hordhatják. A második a sebesség. Ez ugyan nincs külön jelölve, de nyilván egy katana gyors, míg egy óriás kalapács lassú fegyvernek számít. A harmadik pedig a sebzés, aminél szintén érdemes figyelembe venni a sebességet is.

Nem lehet legjobb (megvásárolható) fegyvert hirdetni, mert stílustól is függ, hogy ki mit szeret - nálam egyébként a Great Sword volt a nyerő. Ebben a játékban is lehet bűvölni a kardokat. Ékkőberakások segítségével növelhetjük a sebzést, speciális sebzést, mondjuk élőhalottak ellen, vagy plusz tűzsebzést adhatunk hozzá. Ezen kívül életerő vagy mana regenerálódásra és a tapasztalatszerzés gyorsítására is van kő, amit behelyezhetünk a fegyverekbe. Minden fegyver fix számú hellyel rendelkezik és ha betettünk egy követ, akkor azt már nem lehet eltávolítani, sőt az eladásnál sem számít nagyon bele az árba, pedig van olyan kő, ami boltban 45 000 arany.



Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy leszünk egyre gazdagabbak és híresebbek vagy éppen hírhedtebbek. Ha bemegyünk egy faluba és mindenki rémülten menekül, akkor biztosak lehetünk benne, hogy rossz fiúk voltunk. Amennyiben viszont csupa jó dolgot teszünk, akkor a csajok bálványává válunk, szeretni fognak minket, örülnek, tapsolnak. A lányoknak (és a fiúknak is) lehet kedveskedni ajándékokkal, szép, kedves szavakkal, amiből később házasság és szex is lehet majd.

A játék tartogat még néhány vicces tartalmat, mint az udvarlás. Elég csak említeni a kommunikációt, különböző dolgokat végezhetünk, amivel befolyásoljuk a beszédpartnerünket. Lehet feszíteni, nevetni, állatiasan üvölteni, táncolni (akár flamencót is), de ami nagyon kemény az a fingás és büfögés. Nagyon tuti, bár túl sok értelme nincs ezeknek a játék szempontjából. Grafika: Ugyan komoly konfig kell ahhoz, hogy kihozzuk a maximumot a játékból, de kis lépésekben lefelé haladva is elég sokáig élvezhető. Fórumokon sokan panaszolták, hogy kifagy, nem megy csak 640x480-as felbontásban... Hát igen, a 9200-es Radeon már bőven kevés neki. Érdekes, hogy a játék nem engedi, hogy feljebb rakjuk a grafikai beállításokat annál, mint amit a gép optimálisan tud, így biztosan nem lesz senkinél képregény belőle. Aki viszont rendelkezik egy tuti DX 9-et támogató kártyával, 1 GB RAM-mal, annak tömör gyönyörben lesz része.

Kezelőfelület: Büszkén vállalható irányítása van, nem rontották el a konzolról átírást, viszont ami talán egy kicsit zavaró, hogy millió gombot kell megjegyeznünk, bár tény, hogy cserébe minden funkció és ablak elérhető egy gombnyomásra. Nagyon jó a shortcut rendszer. Akció közben van három dolog, ami szituációtól függően változik (F1-F3), például a gyógyítás, mana, grimaszok, beszéd, horgászat, illetve beállíthatunk magunknak kilenc statikus shortcutot, ahová varázslatokat, grimaszokat, szóval bármit betehetünk. Az ujjak természetesen itt is edzésben lesznek ha valaki harcos karaktert választ.

Játékmenet: A sztori nem annyira kiemelkedő. Bár tele van fordulattal és különböző cselekményszálak is színesítik, de igazából az dobja meg nagyon, hogy a történet alakulása attól függ, hogy milyen karaktert nevelünk, milyen hozzáállással. Nagyon sok helyen dönthetünk dolgokról, amik komolyan befolyásolják a továbbiakat. Sőt, akár el is hízhatunk és öregszik is a karakterünk, a végén már egyenesen nagyapa külseje lesz.

Hangok és zene: Mesebeli, szép, de unalmas. A nagyon kevés zenei anyag sokszor ismétlődik, és egy idő után már idegesítő tud lenni. A hangeffektekkel nincs komolyabb gond, de annyira kiemelkedőnek sem tartom. Nagyon jó, hogy a dialógusok el is hagzanak, biztos ezért foglal annyi helyet a játék. Pozitív, hogy automatikusan felismeri az 5.1-es hangrendszert és használja is. Negatív, hogy néha rosszul: például a jobb oldalt álló karaktert balról hallom beszélni, de a léptei már jó helyen vannak. Előfordul.

Intelligencia, nehézség: Viszonylag könnyű játékról van szó, tényleg meseszerű. Ha egy küldetés nem sikerül, akkor automatikusan visszatöltődik az eleje és nekiugorhatunk még egyszer. Ez magában hordozza azt is, hogy küldetések közben nem tudunk menteni, vagyis ha mentünk, csak a karakter állapota tárolódik el és visszarak minket majd a küldetés elejére - enélkül még könnyebb lett volna. Az ellenfelek típusonként különböző harci formákat mutatnak be, de mindegyik ellen van egy biztos recept. Ha erre rájövünk, akkor egyik sem okoz majd problémát, még ha esetleg nagyon sokan vannak is.

Összegzés: Mivel nem matematikaórán vagyunk, ezért nyugodtan adok 5 csillagot úgy, hogy vannak közepesen kimunkált részei a játéknak. Nagyon profin elkészített, egyedi hangulatú, izgalmas játék, bátran lehet ajánlani a fiatalabb korosztálynak és az idősebbnek is, mert lehetőség van különböző játékstílusokra. Aki szeret bóklászni, mindent megnézni, neki is öröm lesz, mert számos kis easter egg van a játékban, ha valaki pedig csak végigrohanna a küldetéseken, az is megoldható, mert a mellékfeladatok nem kötelezőek. A karakterépítés rendszere egyáltalán nem bonyolult - erre néhányan biztos fújnak majd a kőkemény rpg-sek közül -, de meg kell érteni, hogy ez nem az Eye of the Beholder, hanem egy könnyed, emészthető szerepjáték, amihez bárki leülhet.