Berta Sándor
Bloggerek az ENSZ informatikai konferenciájának előkészítésében
Több mint kétezer meghívott vett részt az ENSZ második alkalommal megrendezendő informatikai világkonferenciájának előkészítésén. Ezúttal köztük van négy online újságíró is.
2002. június 4-én a rendőrség napnyugtakor lépett akcióba. Összesen öt, rendőrőkkel megrakott autó fékezett a tunéziai Ben Arous-ban lévő, állami engedéllyel rendelkező internet-kávézó előtt. A nyomozók célpontja Zouhair Yahyaoui, a TuNeZINE nevű weboldal alapítója volt. A majd három évvel ezelőtti razzia után a fiatalember eltűnt a közéletből, és összesen másfél évet töltött börtönben. Bűne mindössze annyi volt, hogy weboldalán kigúnyolta az országot diktatórikusan irányító elnököt, Sein al-Abidin Ben Alit.
Tunéziában a hatóságok számára a szabad vélemény- és sajtószabadság idegen szavak, ezért most a Riporterek határok nélkül nevű civil szervezet négy hasonló cipőben járó internetes naplóírót hívott meg Genfbe. "Az internet megfigyelés alatt" című anyagukban emberi jogi jogsértésekel vádolják Tunézián kívül Kínát, Kubát, Iránt, Vietnámot és a Maldív-szigeteket is. Zouhair Yahyaoui mellett - aki az elmúlt évek alatt a kiberdisszidensek egyik szimbólumává vált - ott volt Ibrahim Lutfy a Maldív-szigetekről, Cai Chongguo Kínából és Jay Bakht Iránból. Mindegyikük mesélt arról, hogy miket éltek át.
Cai Chongguo, Zouhair Yahyaoui és Ibrahim Lutfy
Julien Pain, a Riporterek határok nélkül szervezet munkatársa szerint mindegy, hogy ki, melyik kontinensről származik, egyvalami minden történetben közös: az elnyomás. Légvonalban csupán két kilométerre a kiberdisszidensektől tanácskozik a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) koordinálásában 2400, az ENSZ második informatikai világkonferenciájának előkészítésén fáradozó szakember. Az év végén, a nem véletlenül Tunéziában megrendezendő második világkonferencia napirendi pontjai között szerepelnek majd olyan pontok, mint a digitális szakadék szűkítése, internetes kormányok létrehozása, az információkhoz való szabad hozzáférés és a véleményszabadság.
A Riporterek határok nélkül kifogásolja ugyanakkor, hogy azok az országok, amelyek lábbal tiporják a legalapvetőbb emberi jogokat, így például Kína, Irán vagy Tunézia, képmutató módon aktív szerepet vállalnak a konferencián. A civil szervezet éppen ezért öt pontból álló peticíót fogalmazott meg. A fő követelési pont: minden állam informatikát és az internetet érintő törvényei igazodjanak az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatának 19-es paragrafusához, amely kimondja, hogy minden embernek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. Azonban Julien Pain is tisztában van azzal, hogy a diplomatáknak ezek csak szavak, éppen azért azt szeretné, ha a politikusok személyesen találkoznának a kiberdisszidensekkel, hogy átélhessék történeteiket.
Ibrahim Lutfy-t 2002 januárjában a Maldív-szigeteken életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték azért, mert a Sandhaanu nevű hírlevélben nyilvánosan, helyi nyelven kritizálta a kormány politikáját. Lutfy-t a börtönben megkínozták és maradandó egészségkárosodást szenvedett el. Akkor tudott megszökni, amikor a kínzások nyomán elszenvedett sérülései miatt szemműtétre Srí Lankára vitték 2003 májusában, azóta Svájcban él. Ő már azt is óriási eredménynek értékeli, hogy a kollégái csak háziőrizetben vannak és nem börtönben, és mindez az újságíróval esetével kapcsolatos nemzetközi felháborodásnak és nyomásnak köszönhető. A Maldív-szigetek - amely a turizmusból él - nem engedheti meg magának, hogy emberi jogi esetek miatt elessen legfőbb bevételi forrásától, ezért a kormányának változtatnia kellett politikáján.
Nem ilyen belátó azonban emberi jogi kérdésekben Tunézia. Zouhair Yahyaoui szerint az országa elleni turizmusbojkott nem lenne megoldás, hiszen annak a tunéziai nép látná a kárát. Ehelyett inkább politikai nyomásra lenne szükség, aminek egyik lehetséges módszere lehet az újságírás. Ő ezért - a négy online újságíró közül egyedüliként - visszatér majd Genfből hazájába, hogy továbbra is folytassa a TuNeZINE működtetését.
2002. június 4-én a rendőrség napnyugtakor lépett akcióba. Összesen öt, rendőrőkkel megrakott autó fékezett a tunéziai Ben Arous-ban lévő, állami engedéllyel rendelkező internet-kávézó előtt. A nyomozók célpontja Zouhair Yahyaoui, a TuNeZINE nevű weboldal alapítója volt. A majd három évvel ezelőtti razzia után a fiatalember eltűnt a közéletből, és összesen másfél évet töltött börtönben. Bűne mindössze annyi volt, hogy weboldalán kigúnyolta az országot diktatórikusan irányító elnököt, Sein al-Abidin Ben Alit.
Tunéziában a hatóságok számára a szabad vélemény- és sajtószabadság idegen szavak, ezért most a Riporterek határok nélkül nevű civil szervezet négy hasonló cipőben járó internetes naplóírót hívott meg Genfbe. "Az internet megfigyelés alatt" című anyagukban emberi jogi jogsértésekel vádolják Tunézián kívül Kínát, Kubát, Iránt, Vietnámot és a Maldív-szigeteket is. Zouhair Yahyaoui mellett - aki az elmúlt évek alatt a kiberdisszidensek egyik szimbólumává vált - ott volt Ibrahim Lutfy a Maldív-szigetekről, Cai Chongguo Kínából és Jay Bakht Iránból. Mindegyikük mesélt arról, hogy miket éltek át.
Cai Chongguo, Zouhair Yahyaoui és Ibrahim Lutfy
Julien Pain, a Riporterek határok nélkül szervezet munkatársa szerint mindegy, hogy ki, melyik kontinensről származik, egyvalami minden történetben közös: az elnyomás. Légvonalban csupán két kilométerre a kiberdisszidensektől tanácskozik a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) koordinálásában 2400, az ENSZ második informatikai világkonferenciájának előkészítésén fáradozó szakember. Az év végén, a nem véletlenül Tunéziában megrendezendő második világkonferencia napirendi pontjai között szerepelnek majd olyan pontok, mint a digitális szakadék szűkítése, internetes kormányok létrehozása, az információkhoz való szabad hozzáférés és a véleményszabadság.
A Riporterek határok nélkül kifogásolja ugyanakkor, hogy azok az országok, amelyek lábbal tiporják a legalapvetőbb emberi jogokat, így például Kína, Irán vagy Tunézia, képmutató módon aktív szerepet vállalnak a konferencián. A civil szervezet éppen ezért öt pontból álló peticíót fogalmazott meg. A fő követelési pont: minden állam informatikát és az internetet érintő törvényei igazodjanak az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatának 19-es paragrafusához, amely kimondja, hogy minden embernek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. Azonban Julien Pain is tisztában van azzal, hogy a diplomatáknak ezek csak szavak, éppen azért azt szeretné, ha a politikusok személyesen találkoznának a kiberdisszidensekkel, hogy átélhessék történeteiket.
Ibrahim Lutfy-t 2002 januárjában a Maldív-szigeteken életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték azért, mert a Sandhaanu nevű hírlevélben nyilvánosan, helyi nyelven kritizálta a kormány politikáját. Lutfy-t a börtönben megkínozták és maradandó egészségkárosodást szenvedett el. Akkor tudott megszökni, amikor a kínzások nyomán elszenvedett sérülései miatt szemműtétre Srí Lankára vitték 2003 májusában, azóta Svájcban él. Ő már azt is óriási eredménynek értékeli, hogy a kollégái csak háziőrizetben vannak és nem börtönben, és mindez az újságíróval esetével kapcsolatos nemzetközi felháborodásnak és nyomásnak köszönhető. A Maldív-szigetek - amely a turizmusból él - nem engedheti meg magának, hogy emberi jogi esetek miatt elessen legfőbb bevételi forrásától, ezért a kormányának változtatnia kellett politikáján.
Nem ilyen belátó azonban emberi jogi kérdésekben Tunézia. Zouhair Yahyaoui szerint az országa elleni turizmusbojkott nem lenne megoldás, hiszen annak a tunéziai nép látná a kárát. Ehelyett inkább politikai nyomásra lenne szükség, aminek egyik lehetséges módszere lehet az újságírás. Ő ezért - a négy online újságíró közül egyedüliként - visszatér majd Genfből hazájába, hogy továbbra is folytassa a TuNeZINE működtetését.