SG.hu·
Apró villámok hűthetik a jövő chipjeit
A léghűtés hangos, a vízhűtés meg macerás, hogy a ménkű csapna beléjük! És most beléjük is csap! Egy egyetem kutatói ugyanis olyan, a vízhűtés teljesítményével egyenrangú hűtési megoldást fejlesztettek ki, amely apró villámlások segítségével veszi fel a hőt az egyes felületekről.
Az Indiana állambeli Purdue Egyetem kutatócsoportja most egy olyan léghűtés alapú technikát fejlesztett ki, melynek hűtési teljesítménye 40 W/cm2, tehát nagyjából a vízhűtés hatékonyságát hozza. A New Scientist egyik interjújában a kutatók elmagyarázták, hogy a léghűtések feljavításának kulcsa abban rejlik, hogy a meleget elszállító légáramot közvetlenül a hűtőborda falának felületén kell létrehozni és mozgatni, szemben a mai hűtőkkel, amelyeken a ventilátor egyszerűen rájuk fújja csak a levegőt.
A kifejlesztett technológia erre ellentétes töltésű elektródákat használ, amelyek lényegében szén nanocsövekből épülnek fel, mikroszkopikus kefeszerű felületet adva a hűtőborda falának. Ezek a borda mindegyik falán megtalálhatóak, és váltakozó feszültség hatására az elektronok áramlani kezdenek közöttük, ez pedig ionizálja a felület közelében található levegőt. Lényegében tehát ugyanarról a jelenségről van szó, mint a természetes villámlásnál, csak ez szerencsére nem húz ívet.
A váltakozó áram következtében az ionizált levegő áramlani kezd a pólusok között, így a hőt is elszállítja a felületről. Folyamatosan váltakozó feszültséggel pedig konstans levegőáram tartható fent, méghozzá közvetlenül a hűtendő felületen.
A kutatás vezetője Suresh Garimella - aki egyben megszállott chiphűtési guru is -elmondta, hogy noha ígéretes a fejlesztés, egyelőre nem tudják biztosan megmondani, hogy adott feszültség mekkora ionizációt okoz. Ily módon pedig az esetlegesen túl nagy feszültség további hőtermelést jelent, amely természetesen nemkívánatos jelenség egy hűtőrendszernél. Mindezek ellenére a csapat sikeresen hűtött már le a megoldással fémeket, és teljesen biztosak abban, hogy nemsokára chiphűtési megoldásként is lehet hasznosítani a technológiát.
Reméljük tehát, hogy például a processzorgyártók mielőbb felkarolják a technológia fejlesztését, hiszen egyik-másik termék igencsak be tud már fűteni a hagyományos léghűtéseknek. Ha pedig belegondolunk, még igen látványos processzorhűtők is kerekedhetnének a technológiából, amely ugyancsak nem utolsó marketingszempont a gyártóknak.
Az Indiana állambeli Purdue Egyetem kutatócsoportja most egy olyan léghűtés alapú technikát fejlesztett ki, melynek hűtési teljesítménye 40 W/cm2, tehát nagyjából a vízhűtés hatékonyságát hozza. A New Scientist egyik interjújában a kutatók elmagyarázták, hogy a léghűtések feljavításának kulcsa abban rejlik, hogy a meleget elszállító légáramot közvetlenül a hűtőborda falának felületén kell létrehozni és mozgatni, szemben a mai hűtőkkel, amelyeken a ventilátor egyszerűen rájuk fújja csak a levegőt.
A kifejlesztett technológia erre ellentétes töltésű elektródákat használ, amelyek lényegében szén nanocsövekből épülnek fel, mikroszkopikus kefeszerű felületet adva a hűtőborda falának. Ezek a borda mindegyik falán megtalálhatóak, és váltakozó feszültség hatására az elektronok áramlani kezdenek közöttük, ez pedig ionizálja a felület közelében található levegőt. Lényegében tehát ugyanarról a jelenségről van szó, mint a természetes villámlásnál, csak ez szerencsére nem húz ívet.
A váltakozó áram következtében az ionizált levegő áramlani kezd a pólusok között, így a hőt is elszállítja a felületről. Folyamatosan váltakozó feszültséggel pedig konstans levegőáram tartható fent, méghozzá közvetlenül a hűtendő felületen.
A kutatás vezetője Suresh Garimella - aki egyben megszállott chiphűtési guru is -elmondta, hogy noha ígéretes a fejlesztés, egyelőre nem tudják biztosan megmondani, hogy adott feszültség mekkora ionizációt okoz. Ily módon pedig az esetlegesen túl nagy feszültség további hőtermelést jelent, amely természetesen nemkívánatos jelenség egy hűtőrendszernél. Mindezek ellenére a csapat sikeresen hűtött már le a megoldással fémeket, és teljesen biztosak abban, hogy nemsokára chiphűtési megoldásként is lehet hasznosítani a technológiát.
Reméljük tehát, hogy például a processzorgyártók mielőbb felkarolják a technológia fejlesztését, hiszen egyik-másik termék igencsak be tud már fűteni a hagyományos léghűtéseknek. Ha pedig belegondolunk, még igen látványos processzorhűtők is kerekedhetnének a technológiából, amely ugyancsak nem utolsó marketingszempont a gyártóknak.