SG.hu
Bloodstained: Ritual of the Night
Kiadó: 505 Games
Fejlesztő: ArtPlay
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4590 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Castlevania-sorozat
Kategória: metroidvania
A legendás Castlevania-sorozat egy stílusteremtő alkotás volt, mely az évek során rengeteg emlékezetes epizódot megélt, de egy ideje már nem találja önmagát, miközben a rajongók egy minden téren régi vágású részért fohászkodnak. Az ő imáik hallgattattak meg most a Bloodstained: Ritual of the Night neve alatt!
Bár a Lords of Shadow mellékszál meglepően kellemes újragondolása volt a Castlevania-sorozatnak, hiszen egészen friss vért hozott a vámpíros kalandba, de a régi rajongók majdhogynem mindent megadnának azért, ha a Belmont-famíliával újra a klasszikus formában találkozhatnának. Ez nem meglepő, hiszen a Castlevania neve még mindig egyet jelent a metroidvania műfajjal, amit egykoron a Super Metroidról és a Castlevania: Symphony of the Nightról nevezett el a szakma. Mára azonban egyik franchise sem túl aktív, hovatovább nem is ebben a stílusban próbál meg érvényesülni, emiatt pedig rengeteg rajongónak van jelentős hiányérzete, hiszen néhány független fejlesztésű címet leszámítva senki sem törődik a műfajjal.
Ezért volt óriási hír néhány évvel ezelőtt, amikor Koji Igarashi, a legendás Castlevania producere bejelentette, hogy bár az eredeti sorozat jogaihoz nincs hozzáférése, azonban életre hív egy vadonatúj játékot, amely minden elemében a Belmont-család egykori történetéhez köthető. Így született meg – egy elképesztő Kickstarter-siker mellett, amivel több mint 5 és fél millió dollár gyűlt össze a munkálatokra –, a Bloodstained: Ritual of the Night, mely valóban minden elemében olyan, mintha a Castlevania soha nem fordított volna hátat eredeti stílusának.
A párhuzam pedig mindvégig érzékelhető lesz. Sok esetben már-már merészen egyértelműen, noha Igarashi azért gondosan ügyelt arra, hogy egyetlen elnevezéssel vagy megoldással se feszegesse a jogi határokat, de mivel a hangulatot, az élményt vagy magát a stílust nem lehet levédetni, ezért azzal képes volt a maximumot hozni, így dacára az eltérő körítésnek, a Bloodstained: Ritual of the Night akkor is minden elemében olyan, mintha a Konami klasszikusa végre feltámadt volna. Méghozzá minden téren méltó körülmények között! Bár a vámpírokat közvetlenül mellőznünk kell, azonban egy pillanatig sem hiányoznak majd nekünk, hiszen kapunk cserébe olyan kitalált lényeket, melyek még egyetlen alkotásban vagy fantáziavilágban sem szerepeltek.
A játék sztorija a 19. század elején veszi kezdetét, a főszerepben Miriammal, egy kis árvával, akit – néhány sorstársával együtt – az Alchemists' Guild veszélyes kísérleteknek vet alá, ezáltal démoni erejű kristályokkal, úgynevezett Shardokkal próbál belőle egyfajta szuperképességekkel rendelkező embert faragni. A kísérlet sikerrel jár, de ezért Miriamnak súlyos árat kell fizetnie, lévén a teste folyamatosan kristállyá alakul, ami lassítható ugyan, de vissza nem fordítható. Miután a kísérletben született Shardbinderek részei voltak egy, az emberiség jövőjét veszélyeztető összeesküvésnek, többségüket elpusztították, de két kiválasztott, Miriam és Gebel életben marad. Tíz évvel később, mikor Miriam felébred álmából, arra eszmél, hogy Gebel pokoli erőre tett szert, Hellhold név alatt egy démoni kastélyt épített, és feltett szándéka, hogy egy pusztító háborúban eltörölje az emberi fajt.
Talán mondanunk sem kell, hogy Miriam oldalán azért szállunk harcba, hogy felvegyük a kesztyűt Gebel ellen, de mielőtt eljutnánk hozzá, tonnányi démoni teremtményen, meglepő és őrült lényeken kell átverekednünk magunkat a tengerből kimászó polipemberektől kezdve a repülő sertéseken át a Castlevania hőskorát idéző páncélozott óriásharcosokig bezárólag, miközben egy halom főellenfél is vár ránk, melyek legyőzése kivétel nélkül valamiféle speciális taktikát igényel majd. Sőt mi több, gyakorlatilag minden egyes ellenfélnek meglesz a maga különlegessége és egyénisége, ami csak egy dolog a sok közül, mely a klasszikus metroidvania műfaj, vagy a sokat emlegetett sorozat sajátosságait felidézi előttünk.
A folyamatosan oldalnézetben zajló kalandozás, a kizárólag varázsitalokkal visszatölthető életerő, a hihetetlen aprólékossággal megalkotott, rengeteg rejtett helyiséggel büszkélkedő pályakialakítás, a gyakran tucatszám ránk rontó ellenfelek, az erőteljesen gótikus hatásokat felölelő hangulat, egyszóval minden apróság messziről üvölt a rajongóknak, hogy a Konami legendája feltámadt. Itt nem lesznek felesleges újdonságok, sem modern elvárások, kizárólag a múltidézés kapta a főszerepet, csak éppen modern megjelenéssel. Még automatikus mentés sincsen, csak akkor rögzíthetjük a játékállást, ha megtaláltuk a pályákon elrejtett pihenőhelyiségeket, melyek erre lehetőséget adnak.
Egyszerűen zseniális mindaz, amit Igarashi és az emberei megalkottak. Maga a játékmenet kiegyensúlyozott, de ha nem figyelünk oda, nagyon könnyen megizzaszthat minket, már a betanító mód szintjén is kapunk egy olyan főellenfelet, aki jelentős fejtörést okozhat nekünk, de érdemes beletörődni, mert a későbbiekben csak nagyobb pofonokra számíthatunk. Természetesen a Bloodstained: Ritual of the Nightban nemcsak a szüntelen akciók kapták a főszerepet, hanem az ügyeskedés mellett a folyamatos fejlődés is, ezáltal állandóan cserélgethetjük fegyvereinket és felszereléseinket, kipróbálhatunk tőröket, kardokat, korbácsokat, de akár pisztolyokat is.
A Shardokkal ráadásul folyamatosan újabb képességekre tehetünk szert. Ezek könnyíthetik a harcot, vagy olyan helyszínekre juttathatnak el minket, melyek korábban – például a dupla ugrás hiánya miatt – elérhetetlenek voltak, de amint megjelennek a társaink, több extra lehetőség közül is válogathatunk. A pályákon ugyanis tonnányi nyersanyagot gyűjthetünk össze, és érdemes is lesz mindent összeszedni, mert vagy értékes dolgokat, például varázsitalokat craftolhatunk belőlük, vagy eladhatjuk őket, hogy a pénzért cserébe új felszereléseket, megjelenéseket és egyebeket vásárolhassunk. Alapvetően tehát minden megvan a tartalmas kikapcsolódáshoz és a nosztalgiázáshoz, de a legfontosabb, hogy az egész nem lélektelen, érezhetően rengeteg szeretettel készült, ami alighanem fontosabb összetevő, mint bármilyen modern grafikus motor vagy trendi játékelem beépítése.
Grafika:
Ha más oldalnézetes alkotásokkal hasonlítjuk össze, akkor a Bloodstained: Ritual of the Night talán nem olyan karakteres, mint egy újkori Rayman vagy egy Ori and the Blind Forest, de alapvetően képes hozni a kötelezőt, mind a pályák változatosságát, mind az egyes helyszínek kialakítását tekintve. Bár néhány látványos átvezető azért elkelt volna, cserébe viszont többéves konfigurációkon is könnyedén futtatható a játék, miközben a legfontosabb, hogy olyan hatást kelt, mintha varázsütésre itt termett volna előttünk valamelyik Castlevania-játék a kilencvenes évekből.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Ha billentyűzettel és egérrel próbálunk meg érvényesülni a játékban, akkor készüljünk fel arra, hogy tovább tart majd megszokni az irányítást, mint átverekedni magunkat az első főellenfélen. Bár minden testre szabható, de annyira esetlen az egész, hogy igazán jó és minden elemében kényelmes beállítást garantáltan soha nem találunk majd. Ez nem azt jelenti, hogy Miriam terelgetése teljesen tönkreteszi az élményt, csupán azt, hogy mérföldekkel jobbat is kihozhattak volna ebből a készítők. Még szerencse, hogy a kezelőfelülettel csak a menüben gyűlik meg a bajunk, de mivel maximálisan múltidéző még ez is, hajlamosak vagyunk szemet hunyni felette. Kár, hogy sokszor egy rossz emulátor hatását kelti az egész.
Játszhatóság:
Nemcsak a különféle megoldások, hanem természetesen a játékidő, a tartalom tekintetében is a klasszikus nyomvonalat követte a Bloodstained: Ritual of the Night. Ennek megfelelően csak rajtunk múlik, hogy 10-15 óra alatt átrohanunk rajta, vagy elmerülünk a pályákon, felfedezzük a rejtett zegzugokat, és bőven 30 órára növeljük a játékidőt, hiszen kényelmes keretek között akár ennyit is kihozhatunk belőle.
Intelligencia, nehézség: Ha a mai kor követelményeihez viszonyítjuk a játékot, akkor sem az intelligencia, sem a nehézség tekintetében nem hozza a trendi megoldásokat, azonban mivel itt a kilencvenes évek metroidvaniáihoz kell hasonlítanunk a végeredményt, ezért azt kell mondanunk, hogy kitűnően hozták az elvárható szintet. A folyamatosan újratermelődő ellenfelek – hiába pucoljuk tehát ki az egyes szinteket, később ugyanúgy visszatérnek a teremtmények – vagy a gyakran kíméletlen nehézség egyaránt jellemzőek a végeredményre, de ezek is hozzátartoznak a régi hangulat megteremtéséhez.
Hangok, zene: Nemcsak az élmény és a megjelenés, hanem a hangok és a zenék tekintetében is kifejezetten nosztalgikus hatások várnak ránk az alkotásban! Érdemes odafigyelni néha a zseniálisan múltidéző dallamokra, de a szinkronokat sem szabad elfelejtenünk, sőt mi több, aki japán nyelven akarja átélni az élményt, még arra is lehetősége lesz.
Összegzés: Sokan már legalább 20 éve várnak arra, hogy a Konami visszavezesse a Castlevania-sorozatot egykori stílusához, de a Bloodstained: Ritual of the Night megjelenésével többé nincs teher a jogtulajdonosokon, hiszen a legendás franchise egykori producere egy olyan metroidvaniát hozott össze, ami túlzás nélkül még a kilencvenes években is megállta volna a helyét. Így 2019-ben pedig olyan élményekkel kecsegtet, hogy sok helyen könny szökött a szemünkbe, és újra gyermeknek éreztük magunkat a nosztalgikus pillanatok láttán. Hibái és hiányosságai ellenére követeljük a folytatást, noha még egy párszor biztosan nekifutunk majd ennek a kalandnak is!
Fejlesztő: ArtPlay
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4590 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Castlevania-sorozat
Kategória: metroidvania
A legendás Castlevania-sorozat egy stílusteremtő alkotás volt, mely az évek során rengeteg emlékezetes epizódot megélt, de egy ideje már nem találja önmagát, miközben a rajongók egy minden téren régi vágású részért fohászkodnak. Az ő imáik hallgattattak meg most a Bloodstained: Ritual of the Night neve alatt!
Bár a Lords of Shadow mellékszál meglepően kellemes újragondolása volt a Castlevania-sorozatnak, hiszen egészen friss vért hozott a vámpíros kalandba, de a régi rajongók majdhogynem mindent megadnának azért, ha a Belmont-famíliával újra a klasszikus formában találkozhatnának. Ez nem meglepő, hiszen a Castlevania neve még mindig egyet jelent a metroidvania műfajjal, amit egykoron a Super Metroidról és a Castlevania: Symphony of the Nightról nevezett el a szakma. Mára azonban egyik franchise sem túl aktív, hovatovább nem is ebben a stílusban próbál meg érvényesülni, emiatt pedig rengeteg rajongónak van jelentős hiányérzete, hiszen néhány független fejlesztésű címet leszámítva senki sem törődik a műfajjal.
Ezért volt óriási hír néhány évvel ezelőtt, amikor Koji Igarashi, a legendás Castlevania producere bejelentette, hogy bár az eredeti sorozat jogaihoz nincs hozzáférése, azonban életre hív egy vadonatúj játékot, amely minden elemében a Belmont-család egykori történetéhez köthető. Így született meg – egy elképesztő Kickstarter-siker mellett, amivel több mint 5 és fél millió dollár gyűlt össze a munkálatokra –, a Bloodstained: Ritual of the Night, mely valóban minden elemében olyan, mintha a Castlevania soha nem fordított volna hátat eredeti stílusának.
A párhuzam pedig mindvégig érzékelhető lesz. Sok esetben már-már merészen egyértelműen, noha Igarashi azért gondosan ügyelt arra, hogy egyetlen elnevezéssel vagy megoldással se feszegesse a jogi határokat, de mivel a hangulatot, az élményt vagy magát a stílust nem lehet levédetni, ezért azzal képes volt a maximumot hozni, így dacára az eltérő körítésnek, a Bloodstained: Ritual of the Night akkor is minden elemében olyan, mintha a Konami klasszikusa végre feltámadt volna. Méghozzá minden téren méltó körülmények között! Bár a vámpírokat közvetlenül mellőznünk kell, azonban egy pillanatig sem hiányoznak majd nekünk, hiszen kapunk cserébe olyan kitalált lényeket, melyek még egyetlen alkotásban vagy fantáziavilágban sem szerepeltek.
A játék sztorija a 19. század elején veszi kezdetét, a főszerepben Miriammal, egy kis árvával, akit – néhány sorstársával együtt – az Alchemists' Guild veszélyes kísérleteknek vet alá, ezáltal démoni erejű kristályokkal, úgynevezett Shardokkal próbál belőle egyfajta szuperképességekkel rendelkező embert faragni. A kísérlet sikerrel jár, de ezért Miriamnak súlyos árat kell fizetnie, lévén a teste folyamatosan kristállyá alakul, ami lassítható ugyan, de vissza nem fordítható. Miután a kísérletben született Shardbinderek részei voltak egy, az emberiség jövőjét veszélyeztető összeesküvésnek, többségüket elpusztították, de két kiválasztott, Miriam és Gebel életben marad. Tíz évvel később, mikor Miriam felébred álmából, arra eszmél, hogy Gebel pokoli erőre tett szert, Hellhold név alatt egy démoni kastélyt épített, és feltett szándéka, hogy egy pusztító háborúban eltörölje az emberi fajt.
Talán mondanunk sem kell, hogy Miriam oldalán azért szállunk harcba, hogy felvegyük a kesztyűt Gebel ellen, de mielőtt eljutnánk hozzá, tonnányi démoni teremtményen, meglepő és őrült lényeken kell átverekednünk magunkat a tengerből kimászó polipemberektől kezdve a repülő sertéseken át a Castlevania hőskorát idéző páncélozott óriásharcosokig bezárólag, miközben egy halom főellenfél is vár ránk, melyek legyőzése kivétel nélkül valamiféle speciális taktikát igényel majd. Sőt mi több, gyakorlatilag minden egyes ellenfélnek meglesz a maga különlegessége és egyénisége, ami csak egy dolog a sok közül, mely a klasszikus metroidvania műfaj, vagy a sokat emlegetett sorozat sajátosságait felidézi előttünk.
A folyamatosan oldalnézetben zajló kalandozás, a kizárólag varázsitalokkal visszatölthető életerő, a hihetetlen aprólékossággal megalkotott, rengeteg rejtett helyiséggel büszkélkedő pályakialakítás, a gyakran tucatszám ránk rontó ellenfelek, az erőteljesen gótikus hatásokat felölelő hangulat, egyszóval minden apróság messziről üvölt a rajongóknak, hogy a Konami legendája feltámadt. Itt nem lesznek felesleges újdonságok, sem modern elvárások, kizárólag a múltidézés kapta a főszerepet, csak éppen modern megjelenéssel. Még automatikus mentés sincsen, csak akkor rögzíthetjük a játékállást, ha megtaláltuk a pályákon elrejtett pihenőhelyiségeket, melyek erre lehetőséget adnak.
Egyszerűen zseniális mindaz, amit Igarashi és az emberei megalkottak. Maga a játékmenet kiegyensúlyozott, de ha nem figyelünk oda, nagyon könnyen megizzaszthat minket, már a betanító mód szintjén is kapunk egy olyan főellenfelet, aki jelentős fejtörést okozhat nekünk, de érdemes beletörődni, mert a későbbiekben csak nagyobb pofonokra számíthatunk. Természetesen a Bloodstained: Ritual of the Nightban nemcsak a szüntelen akciók kapták a főszerepet, hanem az ügyeskedés mellett a folyamatos fejlődés is, ezáltal állandóan cserélgethetjük fegyvereinket és felszereléseinket, kipróbálhatunk tőröket, kardokat, korbácsokat, de akár pisztolyokat is.
A Shardokkal ráadásul folyamatosan újabb képességekre tehetünk szert. Ezek könnyíthetik a harcot, vagy olyan helyszínekre juttathatnak el minket, melyek korábban – például a dupla ugrás hiánya miatt – elérhetetlenek voltak, de amint megjelennek a társaink, több extra lehetőség közül is válogathatunk. A pályákon ugyanis tonnányi nyersanyagot gyűjthetünk össze, és érdemes is lesz mindent összeszedni, mert vagy értékes dolgokat, például varázsitalokat craftolhatunk belőlük, vagy eladhatjuk őket, hogy a pénzért cserébe új felszereléseket, megjelenéseket és egyebeket vásárolhassunk. Alapvetően tehát minden megvan a tartalmas kikapcsolódáshoz és a nosztalgiázáshoz, de a legfontosabb, hogy az egész nem lélektelen, érezhetően rengeteg szeretettel készült, ami alighanem fontosabb összetevő, mint bármilyen modern grafikus motor vagy trendi játékelem beépítése.
Grafika:
Ha más oldalnézetes alkotásokkal hasonlítjuk össze, akkor a Bloodstained: Ritual of the Night talán nem olyan karakteres, mint egy újkori Rayman vagy egy Ori and the Blind Forest, de alapvetően képes hozni a kötelezőt, mind a pályák változatosságát, mind az egyes helyszínek kialakítását tekintve. Bár néhány látványos átvezető azért elkelt volna, cserébe viszont többéves konfigurációkon is könnyedén futtatható a játék, miközben a legfontosabb, hogy olyan hatást kelt, mintha varázsütésre itt termett volna előttünk valamelyik Castlevania-játék a kilencvenes évekből.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Ha billentyűzettel és egérrel próbálunk meg érvényesülni a játékban, akkor készüljünk fel arra, hogy tovább tart majd megszokni az irányítást, mint átverekedni magunkat az első főellenfélen. Bár minden testre szabható, de annyira esetlen az egész, hogy igazán jó és minden elemében kényelmes beállítást garantáltan soha nem találunk majd. Ez nem azt jelenti, hogy Miriam terelgetése teljesen tönkreteszi az élményt, csupán azt, hogy mérföldekkel jobbat is kihozhattak volna ebből a készítők. Még szerencse, hogy a kezelőfelülettel csak a menüben gyűlik meg a bajunk, de mivel maximálisan múltidéző még ez is, hajlamosak vagyunk szemet hunyni felette. Kár, hogy sokszor egy rossz emulátor hatását kelti az egész.Játszhatóság:
Nemcsak a különféle megoldások, hanem természetesen a játékidő, a tartalom tekintetében is a klasszikus nyomvonalat követte a Bloodstained: Ritual of the Night. Ennek megfelelően csak rajtunk múlik, hogy 10-15 óra alatt átrohanunk rajta, vagy elmerülünk a pályákon, felfedezzük a rejtett zegzugokat, és bőven 30 órára növeljük a játékidőt, hiszen kényelmes keretek között akár ennyit is kihozhatunk belőle.Intelligencia, nehézség:
Ha a mai kor követelményeihez viszonyítjuk a játékot, akkor sem az intelligencia, sem a nehézség tekintetében nem hozza a trendi megoldásokat, azonban mivel itt a kilencvenes évek metroidvaniáihoz kell hasonlítanunk a végeredményt, ezért azt kell mondanunk, hogy kitűnően hozták az elvárható szintet. A folyamatosan újratermelődő ellenfelek – hiába pucoljuk tehát ki az egyes szinteket, később ugyanúgy visszatérnek a teremtmények – vagy a gyakran kíméletlen nehézség egyaránt jellemzőek a végeredményre, de ezek is hozzátartoznak a régi hangulat megteremtéséhez.Hangok, zene:
Nemcsak az élmény és a megjelenés, hanem a hangok és a zenék tekintetében is kifejezetten nosztalgikus hatások várnak ránk az alkotásban! Érdemes odafigyelni néha a zseniálisan múltidéző dallamokra, de a szinkronokat sem szabad elfelejtenünk, sőt mi több, aki japán nyelven akarja átélni az élményt, még arra is lehetősége lesz.Összegzés:
Sokan már legalább 20 éve várnak arra, hogy a Konami visszavezesse a Castlevania-sorozatot egykori stílusához, de a Bloodstained: Ritual of the Night megjelenésével többé nincs teher a jogtulajdonosokon, hiszen a legendás franchise egykori producere egy olyan metroidvaniát hozott össze, ami túlzás nélkül még a kilencvenes években is megállta volna a helyét. Így 2019-ben pedig olyan élményekkel kecsegtet, hogy sok helyen könny szökött a szemünkbe, és újra gyermeknek éreztük magunkat a nosztalgikus pillanatok láttán. Hibái és hiányosságai ellenére követeljük a folytatást, noha még egy párszor biztosan nekifutunk majd ennek a kalandnak is!