Gyurkity Péter
Elkészült az örökké újrahasznosítható műanyag
Az adalékanyagok könnyű eltávolítása révén szabadulhatunk meg a komoly problémától.
A műanyag hulladékok veszélyeiről korábban már mi is beszámoltunk, legutóbb pedig arról írtunk, hogy a mikroműanyagokat már állatok ürülékében is megtalálták, ami szintén jól jelzi számunkra a probléma komolyságát. Kutatók egy csoportja most egy új anyaggal állt elő, ami reményeik szerint elhozhatja a gyakorlatilag végtelenített újrahasznosítást.
Az amerikai energiaügyi minisztérium alá tartozó Lawrence Berkeley National Laboratory munkatársai tették közzé az eddigi kísérletek eredményeit, amelyek kifejezetten biztatóak. Eszerint sikerült összeállítani egy olyan új műanyagot, amelynél a különböző adalékanyagok (így például a színezékek és a terméket megerősítő kemikáliák) eltávolítása nem ütközik komoly akadályokba, vagyis a több alkalommal való újrafelhasználás egy erős, nagyjából 12 órán át tartó savfürdővel megoldható lenne. Ez azért jelent komoly áttörést, mert jelen pillanatban éppen ez jelenti az egyik legnagyobb problémát, hiszen a molekulalánchoz kapcsolódó egyéb anyagok eltávolítása számos esetben bizonyul nehéznek, illetve teljesen lehetetlen feladatnak. A polydiketoenamin (PDK) esetében viszont ezek a kapcsolatok visszafejthetők, így az adalékokat viszonylag könnyen leválaszthatjuk, magát a műanyagot pedig újrahasznosíthatjuk.
A bolygón felhalmozódó műanyag hulladék egyre nagyobb fejfájást okoz, az ellenlépések azonban még messze vannak az ideális szinttől. Egyes országok ugyan számos lépést megtettek már, ezt azonban ellensúlyozza, hogy a legzöldebb államok egyszerűen kiszervezik a piszkos folyamatokat az ázsiai régióba, így szabadulva meg annak terheitől (és a kellemetlen statisztikai adatoktól), miközben mások szinte semmilyen intézkedést nem hoztak meg a hulladékhegyek megfelelő kezelése érdekében. Az újrahasznosítás aránya globálisan néhány százalékra becsülhető, ez a legjobb helyeken sem haladja meg a 25 százalékot, a fenti új anyag elterjedésével azonban radikális módon csökkenthető lenne a probléma mérete. Ehhez persze a kereskedelmi forgalomban való megjelenés kell, ami viszont további teszteket igényel, ehhez ugyanis nem elég azt igazolni, hogy a savfürdőben a különböző adalékanyagok hozzáadása nem jelent akadályt (eddig ezt sikerült kimutatni, többek között színezékekkel és tűzálló anyagok kipróbálásával).
Belátható időn belül kiderül, hogy a PDK mennyiben jelent megváltást, a további fejleményekről mi is hírt adunk majd.
A műanyag hulladékok veszélyeiről korábban már mi is beszámoltunk, legutóbb pedig arról írtunk, hogy a mikroműanyagokat már állatok ürülékében is megtalálták, ami szintén jól jelzi számunkra a probléma komolyságát. Kutatók egy csoportja most egy új anyaggal állt elő, ami reményeik szerint elhozhatja a gyakorlatilag végtelenített újrahasznosítást.
Az amerikai energiaügyi minisztérium alá tartozó Lawrence Berkeley National Laboratory munkatársai tették közzé az eddigi kísérletek eredményeit, amelyek kifejezetten biztatóak. Eszerint sikerült összeállítani egy olyan új műanyagot, amelynél a különböző adalékanyagok (így például a színezékek és a terméket megerősítő kemikáliák) eltávolítása nem ütközik komoly akadályokba, vagyis a több alkalommal való újrafelhasználás egy erős, nagyjából 12 órán át tartó savfürdővel megoldható lenne. Ez azért jelent komoly áttörést, mert jelen pillanatban éppen ez jelenti az egyik legnagyobb problémát, hiszen a molekulalánchoz kapcsolódó egyéb anyagok eltávolítása számos esetben bizonyul nehéznek, illetve teljesen lehetetlen feladatnak. A polydiketoenamin (PDK) esetében viszont ezek a kapcsolatok visszafejthetők, így az adalékokat viszonylag könnyen leválaszthatjuk, magát a műanyagot pedig újrahasznosíthatjuk.
A bolygón felhalmozódó műanyag hulladék egyre nagyobb fejfájást okoz, az ellenlépések azonban még messze vannak az ideális szinttől. Egyes országok ugyan számos lépést megtettek már, ezt azonban ellensúlyozza, hogy a legzöldebb államok egyszerűen kiszervezik a piszkos folyamatokat az ázsiai régióba, így szabadulva meg annak terheitől (és a kellemetlen statisztikai adatoktól), miközben mások szinte semmilyen intézkedést nem hoztak meg a hulladékhegyek megfelelő kezelése érdekében. Az újrahasznosítás aránya globálisan néhány százalékra becsülhető, ez a legjobb helyeken sem haladja meg a 25 százalékot, a fenti új anyag elterjedésével azonban radikális módon csökkenthető lenne a probléma mérete. Ehhez persze a kereskedelmi forgalomban való megjelenés kell, ami viszont további teszteket igényel, ehhez ugyanis nem elég azt igazolni, hogy a savfürdőben a különböző adalékanyagok hozzáadása nem jelent akadályt (eddig ezt sikerült kimutatni, többek között színezékekkel és tűzálló anyagok kipróbálásával).
Belátható időn belül kiderül, hogy a PDK mennyiben jelent megváltást, a további fejleményekről mi is hírt adunk majd.