Kiadó: Microsoft
Fejlesztő: Angel Studios

Minimum Követelmény: PII 233, 32 MB RAM, 3D gyorsító, Win9x
Hasonló játékok: Midtown Madness
Kategória: Autóverseny


Ha egy számítógépes játék jó kritikákat kap, természetes lépés a kiadó és a fejlesztő részéről a folytatás elkészítése. Őrültség lenne nem kihasználni egy újabb sikerben rejlő anyagi lehetőséget. A probléma persze az, hogy a maguktól értetődő technológia fejlesztéseken kívül mit lehet javítani még egy már sikeres játékon. Ugyanebbe a kínos helyzetbe került kiadóként a Microsoft és az Angel Studios fejlesztőcsapat, amikor nekifogott a Midtown Madness 2-nek.

   
Minden autós álmodozik néha arról, hogy milyen jó volna átugratni a kocsik felett vagy keresztülgázolni rajtuk, esetleg áthajtani a füvön vagy a járdán, hogy gyorsabban célba érjünk. Akárcsak elődjét a Midtown Madness 2-t is az ilyen fantáziák kiélésére tervezték. A Midtown Madness 2-ben nem kell egy meghatározott pályát vagy útvonalat követnünk, teljesen szabadon furikázhatunk. Ha valaki nem kapja el ezt a "szabályok nélküli vezetési stílust", akkor hamar megunja a játékot, és óhatatlanul elveszti a versenyeket.

   
Az első rész Chicagója után, a folytatásban San Franciscóba és Londonba látogathatunk el. Londonban láthatjuk a Buckingham palotát, a Hyde Parkot, a Marble Arch-ot, és még a híres földalattit is. San Franciscóban dombról dombra száguldhatsz miközben a villamosokat kerülgeted és elhajtasz a Civic Center, a Coit Tower, a Fisherman's Wharf, a Golden Gate híd és a Trans American Building mellett. A Bay Area az első igazi domborzattal rendelkező hely, mivel Chicago meglehetősen lapos volt. A játékban azonban Londonnak és San Franciscónak csak egy darabján versenyezhetünk, bár a két város még így is lenyűgöző. Csak kár, hogy Chicagóban már nem versenyezhetünk.

   
Bár csak két helyszín van, a Midtown Madness 2 garantálja, hogy nem fogsz kétszer ugyanott versenyezni. Nagyon sok változó van a játékban, például a forgalom mértéke vagy a gyalogosok sűrűsége, az időjárásról, a napszakról és a rendőrségi aktivitásról nem is beszélve. Jól motiválja az embert a játékra az, hogy új kocsikat és "festőmintákat" szerezhetünk, ha ügyesen vezetünk. A sok mellékutca és sikátor nagyon változatossá teszi a vezetést, és az események véletlenszerűségének köszönhetően sosem tudhatjuk mi vár ránk a sarkon túl. A játékot tehát érdemes többször is újrajátszani. A két új helyszínen kívül, tíz új járművet is találhatunk a Midtown Madness 2-ben. Ilyenek a Caddilac Eldorado, a Ford f350, a Ford Mustang, a Panoz Roadster, az új Volkswagen bogárhátú, az Aston-Martin Vantage DB-7, az Audi TT, a hagyományos fekete brit taxi, a Freightliner tűzoltó, a londoni kétemeletes busz, a Mini Cooper Classic és az új Mini Cooper. Bár nagyon szórakoztató a nagyobb járművekkel száguldozni, nem valószínű, hogy ezekkel is megnyerhetjük a versenyeket.

   
Az újítások sorában az utolsó egy új játékmód, a Crash Course Mission. Ebben hollywoodi kaszkadőrként fejleszthetjük képességeinket egy san franciscói filmforgatáson, vagy tanulhatunk a londoni Imperial Cabby Academy-n. A Crash Course Mission-ben számos készségfejlesztő küldetést játszhatunk végig. Ez az új mód nagyon emlékeztet a NASCAR Heat "Beat the Heat" játékmódjára. Nagyon élvezetes, de nem túl nagy újítás, és az igazat megvallva nem is elég egy jól sikerült folytatáshoz.

   
Hiba volna színtiszta autóversenynek titulálni a Midtown Madness 2-t. Sokkal többen szeretnek száguldozni benne, belerohanni dolgokba, rossz irányba menni főútvonalon és feldönteni mindent, mint csak azért iparkodni, hogy elsők legyenek. Valójában ez egy olyan atmoszférát eredményez, ahol díjazzák a zavarkeltést, és nem büntetik. Ez a játék valójában a frusztrációk levezetéséről szól, és a játék elején egy felirat fel is hívja a figyelmünket arra, hogy a valóságban ne vezessünk így. A versenyekben nem is a sebesség kulcsfontosságú, hanem az, hogy hol vágjuk le a kanyarokat és hol vállalunk őrült kockázatokat.

   
A Midtown Madness 2-ben az arcade stílusú versenyzés kap nagy hangsúlyt. Annak ellenére, hogy a fejlesztők kihangsúlyozzák az élethű fizikai modellt, ez a játék egyáltalán nem életszerű. Gyakorlatilag mindenen keresztülhajthatsz, de a gyalogosok még mindig idétlenül elugranak előled. A játékban végrehajtható egyetlen manővert sem lehetne végrehajtani egy olyan kocsival, amivel a munkába szoktál menni. Nézzünk szembe a tényekkel! A nagyvárosi autózás színtiszta szimulációja dögunalom lenne! Tehát teljesen felesleges az életszerűség szempontjából értékelni a játékot. Grafika: A Midtown Madness 2 látványvilága elég jó, de a közelébe sem érhet annak az arcade versenyzős standardnak, amelyet jelenleg az NFS5 képvisel. Az autók és a táj közel valósághű, de a polygonok száma, a részletezés és a textúrázás jóval kevesebb. Különösen sok jármű, amivel találkozol, doboz alakúnak és árnyék nélkülinek tűnik, ilyet már láttunk a jóval régebbi versenyzős játékokban. Néhány tárgy nagyon csiszolatlannak tűnik, ez a kidolgozás mértékének következetlensége és egyenletlensége. A fejlesztők tisztán látták, hogy mivel sok járművet kell mozgatniuk egyszerre, kompromisszumot kell kötniük, de őszintén, én többet vártam. Az előugrás és az illesztés hibák gyakoriak, és néha úgy néz ki, mintha az autók egymásba mosódnának. Van pár kiváló speciális effekt benne, eltekintve az elég jó füsttől és attól, hogy a dinamikus environmental mapping a járművekről észrevehetően hiányzik. Az a döntés, hogy az előd 16 bites színmélységét használják a 32 bites ábrázolás helyett, szintén jelentősen korlátozza a grafika minőségét.

A legnagyobb probléma, amivel találkozunk, az a hajlam, hogy egy idő után a képkockaszám jelentősen lecsökken, néha le is fagy az egész. Ezt az eléggé lehangoló dolgot még semmilyen más versenyzős játékban nem láttam, és gyakorisága miatt jelentős befolyást gyakorol a játékmenet élvezhetőségére.

Kezelőfelület: Játszhatsz billentyűzettel, gamepad-el és joystick-al, de a force feedback-es kormány a legjobb. A Microsoft Sidewinder Force Feedback Steering Wheel-el az irányítás érzékenysége szinte tökéletes az alap beállításokkal, de a force feedback effektek nagyon jelentéktelenek.

A menü rendszer működik, de nem feltűnő: Mindig eltalálhatsz oda, ahova szeretnél, de mivel közel sincs olyan sok választási lehetőség, mint a legtöbb versenyzős játékban - például nincs lehetőség a jármű javítására - nem valami bonyolult. A játék képernyője tele van zsúfolva unalmas és szükségtelen mérőkkel és diagramokkal, a térkép, amely mutatja, hogy hol vagy és merre kellene menned, elég hasznos.

Játékmenet: A játékmenet a Midtown Madness 2 legerősebb része. A felelőtlen vezetés érzése még sohasem okozott nagyobb örömet. Még mindig problémám van azzal, hogy elveszítem a fejemet, ha nagyon gyorsan megyek, de őszintén, gyakran nem törődök vele, mivel a rombolás és a pusztítás olyan magával ragadó.

A vakmerő arcade fizika lehetővé teszi, hogy két keréken haladj vagy hogy lepattanj a körülötted lévő tárgyakról, mint egy flippergolyó. Például jóval több akadályba ütközhetsz; ezek a fák és a nálad jóval nagyobb járművek, mint az előző részben. Többször lesz lehetőséged átugratni tárgyakon nagy összeütközések során. De végül, a hagyományos vezetési képességek nem igazán járulnak hozzá az alapvető sikerhez.

A sérülés modellezése, legalábbis a saját járművedé (egyértelműen nem jellemző a többiekre), fejlettebb lett, leeshetnek olyan részek, mint a kerekek és a karosszéria darabjai. A horpadások és karcolások kidolgozása is jobb lett, például a betörött szélvédőn az összes apró törés tökéletesen látszik. A legnagyobb hiba itt, hogy a sérülés nem pontosan azon a helyen jelenik meg, ahol az ütközés történt.

Multiplayer: A folytatást teljesen LAN és Internet alapú multiplayer játékra optimalizálták; a meccs elkészítését az MSN Gaming Zone-on keresztül végezhetjük el, maximum 8 résztvevővel. A multiplayer játékhoz a Midtown Madness 2 kínál egyszemélyes versenymódot, ebben foglaltatik a Cruise, Blitz, Check-Point, és Circuit versenyek, és van két speciális multiplayer opció: a Free-for-All, melyben meg kell találnod az elrejtett aranyrudakat és vissza kell vinned egy speciális helyre anélkül, hogy mások ellopnák, és a Cops versus Robbers, ahol a rendőrségi autók a rablók Ford Mustang-jai ellen versenyeznek az aranyrudak megtalálásában és visszaszerzésében. Úgy találtam, hogy a második jobban leköti a játékosokat, és valóban szórakoztató. Habár a Midtown Madness 2 multiplayer képességei valahol jobbak, mint az eredetinek, az általában simább versenyek miatt, de még mindig jelentős késési problémák vannak.

Hangeffektek: A hanghatások eléggé érdekesek és változatosak, nagyon emlékeztetnek az első részre. Rengeteg környezeti hang van, mint a rémült bámészkodók sikoltása, a többi vezető mérges megjegyzései, és egy nagyváros szokásos gépies zajai, melyek jelentősen növelik a verseny környezetébe való beleélést. Amikor alagutakban vagy, a hangok megfelelően megváltoznak és több visszhang lesz. Hallhatsz gyakran humoros megjegyzéseket a valahol bizarr londoni és san franciscoi karakterektől a verseny alatt, de valójában ezek nem sokat segítenek a versenyzésben és nem sokat adnak hozzá a játékmenethez.

Zene: A játékban nincs zene a verseny alatt, így ez a kategória nem került osztályzásra.

Intelligencia és nehézség: A vezetés kaotikus körülményei ellenére sok lehetőségük van a kezdőknek arra, hogy szaporítsák esélyeiket. Az egyik ilyen a forgalom és a rendőrség mértékének csökkentése, mely több esélyt ad a barangolásra, a másik ilyen pedig a Cruise mód, mely egy gyakorlási lehetőség, hogy megtanuljuk a versenyzés helyzeteit a jobb helyezés érdekében. Míg a számítógép irányította ellenfelek mesterséges intelligenciája fejlettebb, mint az első részben, még sok kívánnivalót hagy maga után. Gyakran a viselkedésük teljesen kiszámíthatatlan, mintha őrültek ülnének a kormány mögött. A legkellemesebb meglepetés, hogy a rendőrség jóval figyelmesebb és jóval nehezebb előlük megszökni ebben a részben, a kikerülésük így jóval több izgalmat okoz, mint az Electronic Arts Need for Speed sorozatában.

Összegzés: A legnagyobb hátránya ennek a résznek, hogy csak jelentéktelen fejlesztések történtek a Midtown Madness-hez képest. Egyszerűen nincs elég új tulajdonsága ahhoz, hogy egy igazán klassz folytatássá váljon. Inkább hasonlítható egy kiegészítő lemezhez új helyszínekkel, mint egy egyedülálló örököshöz. A legjobban nem London és San Francisco új helyszíneit értékeltem, nem is az új Crash Course versenymódot, hanem a rendőrség megnövekedett hajlandóságát arra, hogy megállás nélkül üldözzön, amikor úgy vezetsz, mint egy őrült. Így, míg a játékmenet megmaradt megnyerően rokonszenvesnek, ha megvan az első rész, nem igazán van olyan ok, amely a második rész megvásárlása mellett szólna.