Ötvös Tibor
Nagyon bátor film az A Babadook
Hosszas várakozás után végre a hazai mozikba is eljutott A Babadook, mely az okos horrorok közé tartozik és a megnézése után még hosszú napokig nem fog kimenni a fejünkből az általa felvetett, nagyon is aktuális téma.
Hogy tetszett a A Babadook?
Őszintén megmondva gyerekkorom óta horrorfilmeket nézek, azokon nőttem fel és hamarabb láttam a Gonosz halott első részét, mint mondjuk a Bambit. Ennek köszönhetően kimondottan immunissá váltam az olyan ostobaságokra, mint a Sikoly sorozat vagy más tinihorrornak nevezett thriller-féleségek. Azonban az utóbbi években elkezdtek megjelenni az okos horrorok, melyek nem csupán a jump scare hatást próbálták elérni, hanem egy létező és elgondolkodtató problémáról akartak mesélni a műfaj keretein belül.
Éppen ezért az olyan művek, mint a Tűnj el!, a Valami követ vagy éppen a The Witch mind képesek valami újat és egyedit behozni a műfajba, de említhetném még a zombis apokalipszist más szempontból megmutató Kiéhezetteket is. Sajnos a forgalmazók továbbra is szívesebben hozzák be a hazai piacra az Amityville vagy éppen Insidious címkével ellátott filmeket, így még inkább becsülendő a Pannonia Entertainment vállalása, hogy közel négy évvel a megjelenés után hazánkba is elhozta a 2014-es év legjobb lélektani horrorját, az A Babadookot.
Amelia anyasága elég balszerencsésen kezdődik, hiszen a szülési fájdalmak megindulása után férjével a kórházba tartanak, mikor balesetet szenvednek és egyedül marad a frissen megszületett gyermekével. Egy ugrás után Samuel, a fiú már hatodik életévét tapossa és szó szerint kezelhetetlenné vált - legalábbis a veszteségével továbbra sem megbékélő Amelia nem bír a harcos gyerekkel. Egy nap minden rosszabbra fordul, mikor felbukkan egy Mr. Babadook című könyv a szokásos esti mesék felolvasásánál. Ennél többet nem árulnék el a sztoriról, de legyen elég annyi, hogy Amelia fejében felvetődik a gondolat: Samuel valóban képzelt szörnyektől próbálja megvédeni őt?
Az A Babadook egy olyan témához nyúl, amihez eddig nem nagyon mert senki. Felveti ugyanis azt a kérdést, hogy a legrosszabb napunkon, mikor minden összejön, vajon jogunk van-e gyűlölni a saját gyermekünket és azt kívánni, bár sose született volna meg? Ezt a rendező, Jennifer Kent nem mondatja ki a karakterével, ám számtalan finom utalás van erre. A leglátványosabb, hogy miután Samuel elaludt, Amelia lefejti magáról a gyereket és kihúzódik teljesen az ágya szélére és ott alszik. Persze mindez szörnyűen hangzik és Kent remekül játszik ezekkel az érzelmekkel, melyeket az emberi lélek legsötétebb bugyraiból hoz a felszínre és tolja az arcunkba, hogy tessék! Te mihez kezdenél egy ilyen gyerekkel?! Hogy oldanád meg a helyzetet? Meddig mennél el a "képzelt" világában és hol húznád meg a határt?
Ehhez persze kellettek a színészek is. Amelia szerepében Essie Davis zseniális, hiszen egyetlen tekintetéből képesek vagyunk megérteni a fájdalmát, a depresszióját és mélyen együtt érzünk vele. A haraggal vegyes gyűlölet, ahogy néha Samuelre néz sokakat megbotránkoztathat, de mielőtt gonosznak gondolnánk a karaktert, Davis máris védelmező anyatigrisként száll szembe az iskolai vezetéssel is, ha kell, hogy ne becsméreljék a fiát. Összetett karakter, Davis pedig a legnagyobb hollywoodi színésznőket megszégyenítve hozza le a figurát.
Méltó partnere ebben - és számomra egyébként a film legnagyobb meglepetése is - a Samuelt alakító Noah Wiseman, akit szerintem fogunk még látni nem egy filmben. Az egyik pillanatban felképelnénk, amiért igazán őrülten viselkedik, majd a másikban magunkhoz ölelnénk, mikor varázslós magánszámával megnyeri a mi szívünket is. Wiseman született tehetség, egy pillanatig nem sok vagy tolakodó a játéka. Kíváncsian várom, mit mutat legközelebb és elveszik majd Hollywoodban vagy A szobával robbanó Jacob Tremblay karrierjéhez hasonlóan bizonyítja, hogy nem egyszeri felvillanás volt.
A színészek, a sötét képi világ, Babadook, maga a téma mind egymást erősíti és Kent ennek köszönhetően egy igen emlékezetes filmet tett le az asztalra. Kérdés persze, hogy mennyien mennek el megnézni a mozikban a filmet, hiszen 2014 óta azért számos alternatív forrásból beszerezhették az érdeklődők A Babadookot. De remélem ez egy jó tendencia kezdete és ha már itt tartunk, felhívnám a hazai forgalmazók figyelmét az It Comes at Night-ra illetve a friss előzetest kapó Hereditary-re, melyek remélhetőleg valamilyen úton-módon eljutnak a hazai közönséghez.
Éppen ezért az olyan művek, mint a Tűnj el!, a Valami követ vagy éppen a The Witch mind képesek valami újat és egyedit behozni a műfajba, de említhetném még a zombis apokalipszist más szempontból megmutató Kiéhezetteket is. Sajnos a forgalmazók továbbra is szívesebben hozzák be a hazai piacra az Amityville vagy éppen Insidious címkével ellátott filmeket, így még inkább becsülendő a Pannonia Entertainment vállalása, hogy közel négy évvel a megjelenés után hazánkba is elhozta a 2014-es év legjobb lélektani horrorját, az A Babadookot.
Amelia anyasága elég balszerencsésen kezdődik, hiszen a szülési fájdalmak megindulása után férjével a kórházba tartanak, mikor balesetet szenvednek és egyedül marad a frissen megszületett gyermekével. Egy ugrás után Samuel, a fiú már hatodik életévét tapossa és szó szerint kezelhetetlenné vált - legalábbis a veszteségével továbbra sem megbékélő Amelia nem bír a harcos gyerekkel. Egy nap minden rosszabbra fordul, mikor felbukkan egy Mr. Babadook című könyv a szokásos esti mesék felolvasásánál. Ennél többet nem árulnék el a sztoriról, de legyen elég annyi, hogy Amelia fejében felvetődik a gondolat: Samuel valóban képzelt szörnyektől próbálja megvédeni őt?
Az A Babadook egy olyan témához nyúl, amihez eddig nem nagyon mert senki. Felveti ugyanis azt a kérdést, hogy a legrosszabb napunkon, mikor minden összejön, vajon jogunk van-e gyűlölni a saját gyermekünket és azt kívánni, bár sose született volna meg? Ezt a rendező, Jennifer Kent nem mondatja ki a karakterével, ám számtalan finom utalás van erre. A leglátványosabb, hogy miután Samuel elaludt, Amelia lefejti magáról a gyereket és kihúzódik teljesen az ágya szélére és ott alszik. Persze mindez szörnyűen hangzik és Kent remekül játszik ezekkel az érzelmekkel, melyeket az emberi lélek legsötétebb bugyraiból hoz a felszínre és tolja az arcunkba, hogy tessék! Te mihez kezdenél egy ilyen gyerekkel?! Hogy oldanád meg a helyzetet? Meddig mennél el a "képzelt" világában és hol húznád meg a határt?
Ehhez persze kellettek a színészek is. Amelia szerepében Essie Davis zseniális, hiszen egyetlen tekintetéből képesek vagyunk megérteni a fájdalmát, a depresszióját és mélyen együtt érzünk vele. A haraggal vegyes gyűlölet, ahogy néha Samuelre néz sokakat megbotránkoztathat, de mielőtt gonosznak gondolnánk a karaktert, Davis máris védelmező anyatigrisként száll szembe az iskolai vezetéssel is, ha kell, hogy ne becsméreljék a fiát. Összetett karakter, Davis pedig a legnagyobb hollywoodi színésznőket megszégyenítve hozza le a figurát.
Méltó partnere ebben - és számomra egyébként a film legnagyobb meglepetése is - a Samuelt alakító Noah Wiseman, akit szerintem fogunk még látni nem egy filmben. Az egyik pillanatban felképelnénk, amiért igazán őrülten viselkedik, majd a másikban magunkhoz ölelnénk, mikor varázslós magánszámával megnyeri a mi szívünket is. Wiseman született tehetség, egy pillanatig nem sok vagy tolakodó a játéka. Kíváncsian várom, mit mutat legközelebb és elveszik majd Hollywoodban vagy A szobával robbanó Jacob Tremblay karrierjéhez hasonlóan bizonyítja, hogy nem egyszeri felvillanás volt.
A színészek, a sötét képi világ, Babadook, maga a téma mind egymást erősíti és Kent ennek köszönhetően egy igen emlékezetes filmet tett le az asztalra. Kérdés persze, hogy mennyien mennek el megnézni a mozikban a filmet, hiszen 2014 óta azért számos alternatív forrásból beszerezhették az érdeklődők A Babadookot. De remélem ez egy jó tendencia kezdete és ha már itt tartunk, felhívnám a hazai forgalmazók figyelmét az It Comes at Night-ra illetve a friss előzetest kapó Hereditary-re, melyek remélhetőleg valamilyen úton-módon eljutnak a hazai közönséghez.
|
A Babadook (The Babadook) feliratos, ausztrál-kanadai horror-dráma, 93 perc, 2014 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Jennifer Kent Producer: Kristina Ceyton, Kristian Moliere Operatőr: Radek Ladczuk Zene: Jed Kurzel Forgatókönyvíró: Jennifer Kent Essie Davis (Amelia) Daniel Henshall (Robbie) Noah Wiseman (Samuel) Benjamin Winspear (Oskar) Chloe Hurn (Ruby) Barbara West (Mrs. Roach) |
