Szekeres Viktor
24 óra a halálig - Versenyfutás az életért
Általában a ketyegő órás, visszaszámláló idős akciófilmeken az ember lerágja a körmét, miközben várja az elkerülhetetlen véget. Most is reménykedtünk egy Crank-szerű mókában.
Hogy tetszett a 24 óra a halálig?
Ha egy film a címében hordoz egy időhatározós ígéretet, akkor érdemes minél hamarabb a témára térnie, hiszen a néző várni fogja, hogy - jelen esetben - mikor kezd el pittyegni az óra, mikortól lesz a főhősnek 24 órája a halálig. És bizony, ha egy ilyen címmel rendelkező filmben 40 percig szinte semmi érdemleges nem történik, utána pedig lelövik a főhőst, akkor a csalódottság kezd elhatalmasodni a nézőben, márpedig innen nagyon nehéz nyerni.
Esetünkben nem is sikerül - de ne szaladjunk előre. A fenti kis spoilert sajnos el kellett lőni, még akkor is, ha majdnem féltávnál kerül rá sor, ugyanis a 24 óra a halálig alaptörténete a világon senkinek a figyelmét nem fogja felkelteni - nem véletlen, hogy a trailer is az óra bekapcsolásával indít. A filmben valaki meg akar védeni egy másik valakit, mert az illető tud valamit, és ezért valakik szólnak egy harmadik valakinek, hogy ugyan végezzen már az első valakivel. Azonban - ki tudja, miért - a harmadik valaki úgy dönt, hogy mégsem öli meg az első valakit.
Persze felvezetés nyilván azért került a filmbe, hogy kapjunk némi sztoris körítést, illetve az Ethan Hawke által alakított főhős kis adagnyi karakterizálást, hogy legyen alapja a döntésének, mellyel saját sírját ássa meg. A gond csak az, hogy mindezt tévében látva már a 30. percig sem nagyon jutnánk el, nem hogy a negyvenedikig. Szerencsére azonban moziban ("hátulra, középre kérem!") már bajosabb kimászni egy filmről, így maradni fog az ember. Szerencsére később konstatálja, hogy idővel csak beindul a történet, amikor a főhős csuklóján elkezd villogni egy számláló, jelezve, hogy még mennyi van hátra az életéből.
Még csak azt sem mondanánk, hogy megbánná az, aki marad, mert hiába nem hollywoodi a film, hanem dél-afrikai, miképp a Strattonnál, itt is elég korrektek az akciók, bár olykor zavaróak a műtermi, háttérvetítős jelenetek. Azonban míg az angol akciófilm inkább a nagyobb szabású eksönt preferálja, Ethan Hawke és a film rendezője a John Wick vagy az Atomszőke stílusában próbálkozik, igazi adok-kapokot előidézve, özönvérrel és hullahegyekkel, lövésekkel és szabdalással.
A gond csak az, hogy a haddelhadd közepette több érzelmes szálat is beúsztatnak, amik csak arra jók, hogy potenciállal teli karaktereket vonjanak el az akcióktól, illetve nagyon felületes ál-melodrámát kreáljanak az egyébként is erőltetett történet köré, amit simán le lehetett volna csupaszítani.
A 24 óra a halálig is amolyan egynek elmegy-kategóriás film... lenne, ha mondjuk felére szorították volna a felvezetést, és eltekintettek volna a hallucinációk bevonásától. Így azonban csak az a kevés kemény akciójelenet fog megmaradni bennünk, és az a gondolat, hogy akár a kifejezetten meggyőző és rendíthetetlen Ethan Hawke-ra is várhatott volna liamneesoni akciókarrier, azonban a mozis istenek ezúttal utóbbira mosolyogtak rá. Így az A-listás, agyonvágott akciójelenetes filmek helyett jutnak efféle olcsóbb, de legalább korhatárosabb darabok számára. Meg persze olyan gyöngyszemek, mint az alulértékelt Időhurok pár évvel ezelőttről.
Esetünkben nem is sikerül - de ne szaladjunk előre. A fenti kis spoilert sajnos el kellett lőni, még akkor is, ha majdnem féltávnál kerül rá sor, ugyanis a 24 óra a halálig alaptörténete a világon senkinek a figyelmét nem fogja felkelteni - nem véletlen, hogy a trailer is az óra bekapcsolásával indít. A filmben valaki meg akar védeni egy másik valakit, mert az illető tud valamit, és ezért valakik szólnak egy harmadik valakinek, hogy ugyan végezzen már az első valakivel. Azonban - ki tudja, miért - a harmadik valaki úgy dönt, hogy mégsem öli meg az első valakit.
Persze felvezetés nyilván azért került a filmbe, hogy kapjunk némi sztoris körítést, illetve az Ethan Hawke által alakított főhős kis adagnyi karakterizálást, hogy legyen alapja a döntésének, mellyel saját sírját ássa meg. A gond csak az, hogy mindezt tévében látva már a 30. percig sem nagyon jutnánk el, nem hogy a negyvenedikig. Szerencsére azonban moziban ("hátulra, középre kérem!") már bajosabb kimászni egy filmről, így maradni fog az ember. Szerencsére később konstatálja, hogy idővel csak beindul a történet, amikor a főhős csuklóján elkezd villogni egy számláló, jelezve, hogy még mennyi van hátra az életéből.
Még csak azt sem mondanánk, hogy megbánná az, aki marad, mert hiába nem hollywoodi a film, hanem dél-afrikai, miképp a Strattonnál, itt is elég korrektek az akciók, bár olykor zavaróak a műtermi, háttérvetítős jelenetek. Azonban míg az angol akciófilm inkább a nagyobb szabású eksönt preferálja, Ethan Hawke és a film rendezője a John Wick vagy az Atomszőke stílusában próbálkozik, igazi adok-kapokot előidézve, özönvérrel és hullahegyekkel, lövésekkel és szabdalással.
A gond csak az, hogy a haddelhadd közepette több érzelmes szálat is beúsztatnak, amik csak arra jók, hogy potenciállal teli karaktereket vonjanak el az akcióktól, illetve nagyon felületes ál-melodrámát kreáljanak az egyébként is erőltetett történet köré, amit simán le lehetett volna csupaszítani.
A 24 óra a halálig is amolyan egynek elmegy-kategóriás film... lenne, ha mondjuk felére szorították volna a felvezetést, és eltekintettek volna a hallucinációk bevonásától. Így azonban csak az a kevés kemény akciójelenet fog megmaradni bennünk, és az a gondolat, hogy akár a kifejezetten meggyőző és rendíthetetlen Ethan Hawke-ra is várhatott volna liamneesoni akciókarrier, azonban a mozis istenek ezúttal utóbbira mosolyogtak rá. Így az A-listás, agyonvágott akciójelenetes filmek helyett jutnak efféle olcsóbb, de legalább korhatárosabb darabok számára. Meg persze olyan gyöngyszemek, mint az alulértékelt Időhurok pár évvel ezelőttről.
|
24 óra a halálig (24 Hours to Live)
dél-afrikai akciófilm, 93 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Brian Smrz forgatókönyvíró: Zach Dean, Jim McClain, Ron Mita operatőr: Ben Nott zene: Tyler Bates producer: Mark Gao, Basil Iwanyk, Gregory Ouanhon szereplők: Ethan Hawke (Travis) Qing Xu (Lin) Paul Anderson (Jim Morrow) Liam Cunningham (Wetzler) Rutger Hauer (Frank) |
