Szekeres Viktor
Marvel's Inhumans - Embertelenek
Ki hitte volna, hogy egyszer azért fogunk fizetni, hogy tévét nézzünk a moziban?
Hogy tetszett az Inhumans?
Rettentő furcsa projekt a Marvel új tévésorozata, az Inhumans, melyet nemsokára Embertelenek címmel láthatunk itthon a tévében. Több szempontból is. Kezdhetjük rögtön az írás apropójával, miszerint moziban mutatták be az első (két) részét, ami valljuk meg, hogy nem igazán elterjedt tévésorozatok esetében. Azonban ezúttal megvolt ennek az oka, ugyanis a dupla hosszúságúra nyújtott pilotot IMAX-kamerákkal forgatták. Ez természetesen csupán egy, az IMAX által szponzorált marketingfogás, de ettől még a látványért rajongók örülhettek, hogy idén nem csak a Dunkirk és a Transformers: Az utolsó lovag nézhető meg ebben a formátumban. (A többi, IMAX-moziban is vetített film, mint mondjuk a Pókember: Hazatérés természetesen nem IMAX-kamerákkal lett forgatva.)
Az Inhumans másik érdekessége, hogy a projekt eredetileg egy mozifilmnek indult, 2014-ben jelentették be, mint egy új, szuperhős csapatot. Ez A galaxis őrzői nagy sikere után cseppet sem volt meglepő, főleg annak fényében, hogy az olyan szuperhős tímek, mint a Fantasztikus Négyes vagy az X-Men Fox-tulajdonban vannak. A filmes verzióhoz egy Marveles belsős író, kreatív ötletember, Joe Robert Cole írt egy alap forgatókönyvet, de végül ez a projekt elhalt, legalábbis lekerült a 2019-es premiertervek közül, bár Kevin Feige, a Marvel Studios atyaúristene azt mondta, hogy a mozis univerzumuk Négyes Fázisában ismét életre kelhet.
Van egy fogadásunk rá azonban, hogy nem fog. Nem fog, mert sem az X-Men-pótléknak szánt képregények nem lettek sikeresek, és a sorozatot sem előzte meg különösebb hájp, amit az sem segített, hogy az ABC csatorna egy olyan időpontra tűzte ki a premiert (péntek estére), amikor szinte senki sem néz tévét. Hogy biztos legyen a totális kudarc (nyilván nem azért, de ettől még nagyon úgy tűnhet) szerződtették rendezőnek Roel Reinét, a Halálfutam 3 és a Skorpiókirály 3 készítőjét, az írói feladatokkal pedig a Dexter 8. évadát és az ugyancsak Marveles Iron Fistet sorozatfőnökként kormányzó Scott Buckot bízták meg. A végeredmény pedig..., nos, egy fikarcnyit sem okozott meglepetést.
Az Inhumans annak idején 1965-ben debütált a Fantasztikus Négyes-füzetek 45. számában. A Stan Lee és Jack Kirby által kitalált csapat később, a 90-es években már saját minisorozatot is kapott, s azóta igen aktív résztvevői a Marvel-univerzumnak. Tagjai között olyan szuperhősök találhatóak, mint Black Bolt, Karnak, Medusa, Gorgon, Triton, Crystal, az újabb generációban pedig Tonaja, Alaris, San és Nahrees. A sorozatban a régi generáció tagjai szerepelnek.
Az Inhumans szuperképességekkel rendelkező emberek afféle titkos társasága, melynek tagjai a Holdon élnek - bár van egy olyan érzésünk, hogy ez nem a szuperképességeik vagy a gondolkodásmódjuk miatt van így, hanem azért, mert rémisztően béna, cosplay-pozitív jelmezeket viselnek, és némelyiküknek a haja sem áll jól. A középpontban a Black Bolt által vezetett királyi család van, akik a Hold egy rejtett városában hédereznek, azonban egy katonai puccs révén megdöntik őket, így a Földre menekülnek.
A film (vagyis ugye, a pilot) ahogy kell, alapozással kezd, mégpedig meglehetősen hosszúval, hiszen jó, ha tisztában vagyunk a mutánsok képességeivel. Kár, hogy a karakterek bemutatása közben egyik sem kerül közelebb hozzánk, ráadásul izgalmasnak sem tűnnek a figurák. A főhős a képessége miatt például meg sem szólalhat, bár az elég gyenge flashbackekben erre is sor kerül. Idővel persze beindul a történet és hőseink is rácsodálkoznak a bolygónkra és lakóinkra, de eközben mi azon csodálkozunk, hogy egyáltalán mi szükség volt magára a menekülésre. Mármint azon kívül, hogy azt mondják, hogy a fajuk léte forog veszélyben.
Teljesen érthetetlen, hogy mi szükség volt az Inhumans esetében az IMAX-formátumra, hiszen sem a története, sem a látványa nem olyan, hogy ezt megkövetelte volna. Sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy az egész mozis premier kontraproduktív volt, inkább csak kiemelte, illetve felnagyította az Inhumans hiányosságait. (Azt aláírjuk, hogy Hawaii nagyon szép, de nem valószínű, hogy bárki is a sorozat természetfilmes jellegére indulna be.)
A végeredmény pont olyan, amilyenre számítani lehetett. Inkonzisztens. Ihletetlen. Nem túl érdekes. Helyenként gagyi érzetet is kelt, ami kifejezetten sokkoló. És - ami a legnagyobb gond - nem sok olyasmit láthattunk, ami miatt visszatérnénk a folytatásra, márpedig ez egy sorozat pilotja esetében kardinális bűn. Persze hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem voltak jól sikerült momentumai, némelyik színész is kellemes meglepetés volt, de ha egy élőszereplős filmben egy CGI-állat a legjobb karakter, ott nagy gondok vannak.
Az Inhumansnek a létezése is megmagyarázhatatlan, rejtély, hogy a Marvel Studios tévés részlegének fejesei mit láttak benne, ami egy pillanatra is kiemeli a sorozatot a középszerből. Persze lehet, hogy olvasták a folytatás forgatókönyveit, és azoktól tényleg eldobták az agyukat, de ilyen kezdés után erősen kétséges az, hogy ebből a sorozatból egyhamar lesz valami. Az pedig biztos, hogy a most látott verzión nem fog sokat segíteni az a tíz perc, amivel a tévében bemutatásra kerülő változatot még megtoldják.
Az Inhumans másik érdekessége, hogy a projekt eredetileg egy mozifilmnek indult, 2014-ben jelentették be, mint egy új, szuperhős csapatot. Ez A galaxis őrzői nagy sikere után cseppet sem volt meglepő, főleg annak fényében, hogy az olyan szuperhős tímek, mint a Fantasztikus Négyes vagy az X-Men Fox-tulajdonban vannak. A filmes verzióhoz egy Marveles belsős író, kreatív ötletember, Joe Robert Cole írt egy alap forgatókönyvet, de végül ez a projekt elhalt, legalábbis lekerült a 2019-es premiertervek közül, bár Kevin Feige, a Marvel Studios atyaúristene azt mondta, hogy a mozis univerzumuk Négyes Fázisában ismét életre kelhet.
Van egy fogadásunk rá azonban, hogy nem fog. Nem fog, mert sem az X-Men-pótléknak szánt képregények nem lettek sikeresek, és a sorozatot sem előzte meg különösebb hájp, amit az sem segített, hogy az ABC csatorna egy olyan időpontra tűzte ki a premiert (péntek estére), amikor szinte senki sem néz tévét. Hogy biztos legyen a totális kudarc (nyilván nem azért, de ettől még nagyon úgy tűnhet) szerződtették rendezőnek Roel Reinét, a Halálfutam 3 és a Skorpiókirály 3 készítőjét, az írói feladatokkal pedig a Dexter 8. évadát és az ugyancsak Marveles Iron Fistet sorozatfőnökként kormányzó Scott Buckot bízták meg. A végeredmény pedig..., nos, egy fikarcnyit sem okozott meglepetést.
Az Inhumans annak idején 1965-ben debütált a Fantasztikus Négyes-füzetek 45. számában. A Stan Lee és Jack Kirby által kitalált csapat később, a 90-es években már saját minisorozatot is kapott, s azóta igen aktív résztvevői a Marvel-univerzumnak. Tagjai között olyan szuperhősök találhatóak, mint Black Bolt, Karnak, Medusa, Gorgon, Triton, Crystal, az újabb generációban pedig Tonaja, Alaris, San és Nahrees. A sorozatban a régi generáció tagjai szerepelnek.
Az Inhumans szuperképességekkel rendelkező emberek afféle titkos társasága, melynek tagjai a Holdon élnek - bár van egy olyan érzésünk, hogy ez nem a szuperképességeik vagy a gondolkodásmódjuk miatt van így, hanem azért, mert rémisztően béna, cosplay-pozitív jelmezeket viselnek, és némelyiküknek a haja sem áll jól. A középpontban a Black Bolt által vezetett királyi család van, akik a Hold egy rejtett városában hédereznek, azonban egy katonai puccs révén megdöntik őket, így a Földre menekülnek.
A film (vagyis ugye, a pilot) ahogy kell, alapozással kezd, mégpedig meglehetősen hosszúval, hiszen jó, ha tisztában vagyunk a mutánsok képességeivel. Kár, hogy a karakterek bemutatása közben egyik sem kerül közelebb hozzánk, ráadásul izgalmasnak sem tűnnek a figurák. A főhős a képessége miatt például meg sem szólalhat, bár az elég gyenge flashbackekben erre is sor kerül. Idővel persze beindul a történet és hőseink is rácsodálkoznak a bolygónkra és lakóinkra, de eközben mi azon csodálkozunk, hogy egyáltalán mi szükség volt magára a menekülésre. Mármint azon kívül, hogy azt mondják, hogy a fajuk léte forog veszélyben.
Teljesen érthetetlen, hogy mi szükség volt az Inhumans esetében az IMAX-formátumra, hiszen sem a története, sem a látványa nem olyan, hogy ezt megkövetelte volna. Sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy az egész mozis premier kontraproduktív volt, inkább csak kiemelte, illetve felnagyította az Inhumans hiányosságait. (Azt aláírjuk, hogy Hawaii nagyon szép, de nem valószínű, hogy bárki is a sorozat természetfilmes jellegére indulna be.)
A végeredmény pont olyan, amilyenre számítani lehetett. Inkonzisztens. Ihletetlen. Nem túl érdekes. Helyenként gagyi érzetet is kelt, ami kifejezetten sokkoló. És - ami a legnagyobb gond - nem sok olyasmit láthattunk, ami miatt visszatérnénk a folytatásra, márpedig ez egy sorozat pilotja esetében kardinális bűn. Persze hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem voltak jól sikerült momentumai, némelyik színész is kellemes meglepetés volt, de ha egy élőszereplős filmben egy CGI-állat a legjobb karakter, ott nagy gondok vannak.
Az Inhumansnek a létezése is megmagyarázhatatlan, rejtély, hogy a Marvel Studios tévés részlegének fejesei mit láttak benne, ami egy pillanatra is kiemeli a sorozatot a középszerből. Persze lehet, hogy olvasták a folytatás forgatókönyveit, és azoktól tényleg eldobták az agyukat, de ilyen kezdés után erősen kétséges az, hogy ebből a sorozatból egyhamar lesz valami. Az pedig biztos, hogy a most látott verzión nem fog sokat segíteni az a tíz perc, amivel a tévében bemutatásra kerülő változatot még megtoldják.
|
Inhumans (Marvel's Inhumans)
színes, magyarul beszélő, amerikai képregényfilm, 121 perc, 2017 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Roel Reiné forgatókönyvíró: Scott Buck zeneszerző: Sean Callery operatőr: Jeff Jur producer: Jean Higgins, Kevin Feige, Jeph Loeb szereplők: Anson Mount (Black Bolt) Iwan Rheon (Maximus) Ken Leung (Karnak) Serinda Swan (Medusa) Isabelle Cornish (Crystal) |
