Szekeres Viktor
Lángelmék - Igaz történet alapján
Minden idők legnagyobb készpénz-rablását Amerikában igen balfék rablók követték el. Ez az ő történetük. Illetve annak egy verziója.
Hogy tetszett a Lángelmék?
Hősünk egy igencsak együgyű figura, akinek a foglalkozása az, hogy nagyobb összegekre vigyáz, hiszen páncélautót vezet. Annak ellenére, hogy épp házasodni készül, szemet vet egyik munkatársára, akit nem sokkal később kirúgnak. Azonban a lány iránti csodálatát bizonyítandó belemegy egy átgondolatlan balhéba, és segít meglopni a cégét. Lúzer lévén azonban nemsokára Mexikóban köt ki, miközben a pénzt mások élik fel, őt pedig megpróbálják megölni. Game over?
A Lángelmék vélhetően sokkal távolabb áll a valóságtól, mint az ugyancsak valós eseményeken alapuló, ugyancsak Floridában történt bűnügyet feldolgozó, egyébként remek Pain & Gain, de az az igazság, hogy olyannyira nem dörgölik a valós aspektust az orrunk alá, hogy azonnal el is feledkezünk róla. Főleg, hogy az egész film, illetve a karakterek (pár kivételtől eltekintve) rettenet idiótára van hangszerelve, így a fejünkben meg sem fordulna, hogy ilyesmi a valóságban is megtörtént. (Na, nem mintha a valóságban nem létezne sok idióta, aki bűnözőnek áll.)
A karikatúra karakterek persze igen gyakoriak a komédia műfajában, és a pihent agyúságnak is megvan a maga piaca, azonban ebben a filmben valahogy semmi sem az igazi. Hiába jó a koncepció, a megvalósítás esetleges, hiába van csurig remek komikusokkal a film (még a Szellemirtók 3/4-e benne van), ha a szájukba adott fájdalmas mondatokat ők is képtelenek működésre bírni, és hiába történnek benne papíron röhejes dolgok, a vásznon egyszerűen szinte minden kínosan béna, igazi szenvedés nézni azt, ami történik.
A Lángelmék humora, ha az olykor feltűnő pisi-kaki stílustól eltekintünk, nagyjából olyan szinten van, hogy az egyik fő poénforrás az, hogy a főszereplőnek rettenetesen hülye haja van, és ennek nem csak az az oka, hogy a kilencvenes években járunk. A film ezzel egy fura oximoront valósít meg, szofisztikáltan idióta humorban utazik, amire csak egy nagyon vékony réteg lesz vevő. Igen, szórakoztató, ahogy idiótákat játszik pár kedvelt színész, és abba is érdekes lehet belegondolni, hogy az eset valóban megtörtént, azonban ettől még a végeredmény a többségnek (így nekünk is) kifejezetten unalmas lesz, és nem is lesz túl vicces. Kár érte.
A Lángelmék vélhetően sokkal távolabb áll a valóságtól, mint az ugyancsak valós eseményeken alapuló, ugyancsak Floridában történt bűnügyet feldolgozó, egyébként remek Pain & Gain, de az az igazság, hogy olyannyira nem dörgölik a valós aspektust az orrunk alá, hogy azonnal el is feledkezünk róla. Főleg, hogy az egész film, illetve a karakterek (pár kivételtől eltekintve) rettenet idiótára van hangszerelve, így a fejünkben meg sem fordulna, hogy ilyesmi a valóságban is megtörtént. (Na, nem mintha a valóságban nem létezne sok idióta, aki bűnözőnek áll.)
A karikatúra karakterek persze igen gyakoriak a komédia műfajában, és a pihent agyúságnak is megvan a maga piaca, azonban ebben a filmben valahogy semmi sem az igazi. Hiába jó a koncepció, a megvalósítás esetleges, hiába van csurig remek komikusokkal a film (még a Szellemirtók 3/4-e benne van), ha a szájukba adott fájdalmas mondatokat ők is képtelenek működésre bírni, és hiába történnek benne papíron röhejes dolgok, a vásznon egyszerűen szinte minden kínosan béna, igazi szenvedés nézni azt, ami történik.
A Lángelmék humora, ha az olykor feltűnő pisi-kaki stílustól eltekintünk, nagyjából olyan szinten van, hogy az egyik fő poénforrás az, hogy a főszereplőnek rettenetesen hülye haja van, és ennek nem csak az az oka, hogy a kilencvenes években járunk. A film ezzel egy fura oximoront valósít meg, szofisztikáltan idióta humorban utazik, amire csak egy nagyon vékony réteg lesz vevő. Igen, szórakoztató, ahogy idiótákat játszik pár kedvelt színész, és abba is érdekes lehet belegondolni, hogy az eset valóban megtörtént, azonban ettől még a végeredmény a többségnek (így nekünk is) kifejezetten unalmas lesz, és nem is lesz túl vicces. Kár érte.
|
Lángelmék (Masterminds)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciókomédia, 94 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Jared Hess forgatókönyvíró: Chris Bowman és Jody Hill operatőr: Erik Wilson zeneszerző: Geoff Zanelli producer: John Goldwyn szereplők: Zach Galifianakis (David) Kristen Wiig (Kelly) Jason Sudeikis (Mike) Owen Wilson (Steve) Mary Elizabeth Ellis (Michelle) |
