Balázs Richárd

Védelem nélkül túlélni az űr viszontagságait

Egy kísérletsorozat szerint vannak olyan mikroorganizmusok, amik képesek hosszú időn át, védelem nélkül túlélni a világűr barátságtalan közegét, hitelt adva a pánspermia elméletének.

A Nemzetközi Űrállomáson elvégzett kísérletek célja az volt, hogy kiderítsék, vajon a földi bakteriális "stopposok" elég szívósak-e az űr túléléséhez, beszennyezve más bolygókat. Ez azért fontos, mert egy másik, az élet lehetőségét felvető égitesten landoló űrhajó nem lépheti túl az általa hordozható mikrobai élet maximálisan megengedhető szintjét, amit a különböző életformák túlélését célzó tanulmányok alapján állapítottak meg. "Ha csökkenteni akarjuk az elfogadható szinteket, a tisztaság egyik fokmérőjét, akkor fel kell tételeznünk, hogy az életformák nem élik túl a zord űrbeli körülményeket" - magyarázta Kasthuri J. Venkateswaran, a NASA munkatársa. A feltevés azonban nem feltétlenül állja meg a helyét, egyes mikrobák ugyanis szívósabbak, mint sokan gondolták.

Venkateswaran eredményei szerint a Bacillis pumilus SAFR-032 különösen ellenálló az űrjárművek tisztítására használt technikákkal - például az UV sugárzással és a peroxidos kezeléssel - szemben. Egy nemrég lezajlott kísérletben a Bacillis pumilus SAFR-032 spóráit 18 hónapon át tárolták az űrállomás külsején elhelyezett, úgynevezett Európai Műszaki Kitettségi Létesítményben (EuTEF). "Szerettük volna látni, mi történik valós űrkörnyezetben. Az EuTEF pedig megadta ezt a lehetőséget" - mondta Venkateswaran. "Meglepetésünkre, több spóra túlélte a 18 hónapot."

Kiderült, hogy a túlélők magasabb protein koncentrációval rendelkeztek, ami hozzájárult az UV ellenálláshoz. Egy másik kísérletben sejtszintű organizmusokat helyeztek el az EuTEF-ben másfél évre, tovább tesztelve a kőzet-benépesítő organizmusok egyik bolygóról a másikra történő vándorlása, a litopánspermia elméletét. Az elmélet szerint egy becsapódás hatására kilökődő kőzetek organizmusokat szállítanak egy másik bolygóra, átadva általuk az életet.


Ehhez a vizsgálathoz a kutatók olyan organizmusokat választottak ki, melyek a Földön köztudottan képesek a szélsőséges környezetekhez való alkalmazkodásra. Több életformáról is kiderült, hogy nem csak a Föld, de a világűr nehézségeivel is képesek dacolni. A litopánspermiához évezredekre, -milliókra lehet szükség, vagyis jóval több időre, mint a kísérletek időtartama, az eredmények azonban elsőként bizonyítják ezeknek az organizmusoknak a szívósságát az űrben, valamint a lehetőséget, mely szerint az űrutazó kőzetek képesek életet szállítani a bolygók között.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Nulla7 #34
    Nekem viszont úgy rémlik, hogy kísérletileg állítottak elő aminosavakat valami gázkeveréket villanyozva. Persze ez arra nem bizonyíték, hogy tényleg így is történt, de erősen arrafelé viszi az esélyeket.

    De jó, oké, lehetséges a focipályányi jégtömb kiszakadása egy bolygóból egyben, amiben van élőlény. Valószínűnek nem nevezném, de nem kizárt. Amit amúgy sem állítottam...
  • mortep #33
    Tudomásom szerint nincs tudományosan bizonyítva, hogy melyek az élet keletkezésének szűkséges ill. elégséges feltételei. Az hogy a villámok szerepet játszhattak ebben, az csak feltevés.

    Akár mindkettőnknek lehet igaza: Megtörténhetett, hogy sűrű légkörben meg villámlások közepette kialakult az élet, majd a bolygó valamilyen okból elvesztette a légkörét, majd jött egy becsapódás... stb.
  • Nulla7 #32
    Ehm, eléggé kell a sűrű légkör. Nem az a legelfogadottabb nézet, hogy kell a villámok energiája? Az meg légkör nélkül nincs. Továbbá ha már egy ideje van növényi élet, akkor azok kitermelnek egy rakás oxigént, abból is légkör lesz. Szal nekem úgy tűnik, hogy egy "életforrás"-bolygónak szükségszerű, hogy legyen légköre.

    Pl az Európa lehet, hogy fenntartani képes lenne az életet, ha az egyszer már odajutott, de szerintem a kialakuláshoz kevesek az ottani viszonyok. Plusz az ne legyen már érv, amiről nem tudunk...
  • mortep #31
    A hasonlatot azért kreáltad, mert nem tudod elképzelni hogyan juthat ki baktériumokkal tele egy jégtömb az űrbe. Nem jól értettem? Ez k.ra nem azt jelenti, hogy nem történt vagy történhet meg.

    Null7. felvázolt egy helyzetet... ebből kiemelnék egy részletet: a légkört. Biztos hogy kell az a sűrű légkör? Az Europa holdon is lehet élet, pedig nincs számottevő légköre. Ha történik egy becsapódás, számít ez? Naná, hogy számít, és ez csak egy tésznyező a számtalanból.
  • Vol Jin #30
    Hát az nem hasonló koncepció. Tökre nem ugyanaz a történet. Komoly problémák lehetnek veled, ha nem értetted meg a hasonlat lényegét. Te most a körúti villamos utasülését keverted a büntetés-végrehajtás villamosszékével.
  • mortep #29
    "Nagyjából az a szitu, mintha egy robbantással akarnál űrutazni, ezért egy fotelhez kötözöd magad, és a segged alatt robbantasz egy atombombát."

    Hasonló koncepció az űrutazásra már rég létezik és nem az elmegyógyintézetben alkották meg. Amúgymeg soha ne mond, hogy soha...
  • Vol Jin #28
    ":-) Vol Jin, ezen én k..vára nem csodálkozom...."

    Baromira elképzelhetetlennek tartom, hogy nagyméretű jégtömb kiszakadjon egy égitestből a becsapódáskor. Ami ilyenkor elhagyhatja a bolygót, az porlasztott. Mert, ha kicsi a becsapódás, akkor nem hagyja el az égitestet, ha meg nagy, akkor párolog minden a környéken.

    Nagyjából az a szitu, mintha egy robbantással akarnál űrutazni, ezért egy fotelhez kötözöd magad, és a segged alatt robbantasz egy atombombát.
  • fityisztma #27
    Ha pedig ez így van, mármint-hogy 10milliárd éves az élet, akkor csak a Pánspermia jöhet szóba.
  • gforce9 #26
    Nyilván nem nekem jutott ez először az eszembe :)
  • fityisztma #25
    gforce9: http://sg.hu/cikkek/96794/moore-torvenye-szerint-10-milliard-eves-az-elet