Gabo#24
Biztos neked van igazad és Nyquist téved. Meg az a számtalan a fizikus, matematikus, a laborokban dolgozó kutató, akik a munkájára építettek.
Csak tudod az a gond, hogy te is ferdítesz.
Ugyanis a Nyquist és társai által kidolgozott cucc arról szól, hogy ha UGYAN AZT a mintát akarod helyreállítani, mint amit mintavételeztél, akkor a minimum 2x-es mintavételezési freki elégséges. Márpedig, ha a felvett mintát szűrőkön engeded keresztül, oktávokkal fel-le tologatod, akkor már nem ugyan annak a mintának a helyreállításáról van szó! Ebben az utóbbi esetben van értelme a többszörös túlmintavételezésnek, de itt is csak egy észszerű mértékig. És szerintem senki sem arról beszélt, hogy stúdió munkák esetén nincs értelme a nagyobb bitmélység és mintavételezés használatának.
Viszont az elkészült végtermék, a közönség számára eladott zenei hanganyag, esetében már erősen megkérdőjelezhető, hogy van-e értelme a CD minőség fölé menni. Van ugyan szórás abban, hogy kinek milyen érzékeny a hallása, de hacsak nem újszülötteknek, kutyáknak, macskáknak, denevéreknek készül a zenei anyag, valószínűleg a 20 kHz környéki és a felette lévő részt senki nem igazán fogja hallani. Persze, matematikai és fizikai értelemben a nagyobb bitmélységgel, magasabb mintavételezéssel készült anyag el fog térni a CD minőségűtől, csak éppen a felhasználás szempontjából (értsd zenehallgatás), a CD minősége esetén sem veszít semmit a hallgató.
Persze a marketing erős dolog. Ha valamira nagyobb számokat írnak és csillogóbb plecsnit raknak, az csak jobb lehet. Igaz?
Továbbra is azt mondom, hogy mindenki azt hallgat amit akar és azon, amin akar. (Meg azt hall, amit hallani vél...) Mindenki szórja nyugodtan arra pénzét, amire csak szeretné, de azért előtte lehet, hogy érdemes egy kicsit gondolkodni.