Dodo55#36
"az emberek pénzéről beszéltél"
Elnézést, nem tudtam, hogy a magányugdíjpénztárak likvid folyószámlaként működtek. Azt hittem eddig, hogy kötelező jelleggel szerződni kellett velük és utána a nyugdíjjárulék nagy részét pedig amit beszedtek egyből lekötötték, hogy majd egyszer nyugdíjként megkapod amit addig vagy jól megforgatnak, vagy jól eljátszanak, de addig likvid vagyonként (tehát ténylegesen hozzáférhető pénzeszközként / tulajdonként) nem tudtál szabadon rendelkezni vele (és ugye pontosan ettől az én pénzem valami, ha viszont le van kötve akkor az már csak legfeljebb a követelésem, ami már onnantól helyből egy kockázati befektetés pusztán abból a nyilvánvaló tényből kifolyólag, hogy a kezelését másra bíztam és lemondtam a feltétel nélküli rendelkezésre tartásáról).
"Dodo55 szerinte meg tök jól megy a szekér"
Nem jó hasonlat. Úgy mondanám inkább akkor ha már szekér, hogy 2014-2020 között a gazdaság szekere már alig tudta bevenni a kanyarokat, mert a pénz dőlt, de a teljesítésekhez szükséges tapasztalt és alapos munkaerő riasztóan kevés kezdett lenni a legtöbb szektorban, illetve egyre szélesebb körben terjedt az a rendkívül aggasztó jelenség is, amikor X feladat személyes ellátása közben a szakember figyelmét folyamatosan Y tök másik feladat telefonos megoldása köti le. Ezért mondtam, hogy túlfűtött volt. Kb. ezekben a hónapokban álltunk ilyen téren egyensúlyba az azóta kibontakozó recessziós hatásokkal, csak mellé a mostani szuperinfláció nem kellett volna. Tehát kb. ha a gazdaság forgása a mostani szinten stabilizálódna, az árak pedig a 2019-2020 körüli szintekre normalizálódnának, meglátásaim szerint az lenne egy kb. jól fenntartható állapot, ahonnan az egyensúlyra ügyelve lehetne tovább növekedni (tehát a gazdaságot a munkaerő minőségével és mennyiségével arányosan növelni, mondjuk pl. valamilyen képlet szerint az osztalékadó mértékét a foglalkoztatottak számához, esetleg a kifizetett bérükhöz is kötni - minél több alkalmazott, annál alacsonyabb osztalékadókulcs, kivéve pl. évi 50 vagy 100 milliós árbevétel alatt, mert ott még lehetne megengedőbb képlet - ez a gazdasági növekedés korlátozása nélkül ösztönözné a biztonságosabb szintű humánerőforrás kapacitás létesítését a cégeknél). És mielőtt valaki rosszra gondol, személy szerint én manapság ezeket a problémákat (szerencsére) már nem a saját munkahelyemen tapasztalom (nálunk az elmúlt 3-4 évben sikerült nagyjából a szükséges minőségi létszámnövekedést elérni), hanem pl. hatalmas beszállító cégeknél, ahová sokszor kell terméktámogatásért és egyéb ügyekben fordulnom. Ismert multicégekről és kevésbé ismert, de minimum a teljes európai piacra szállító gyártócégekről van szó.
"Lölő ugye csak a strómanjuk"
Igen, nekem is gyanús egyébként ez az ember, mert manapság inkább a villanyszerelők körében jellemző ilyen intenzív meggazdagodás tiszteséges munkából, mint sem a gázszerelők körében (bár ha még pár évtizede kezdte a központi gázkazánok fénykorában és külföldön is vállalt munkát, akkor már hihetőbb a dolog, mert ilyen ismerősöm viszont van egy gázszerelők körében is, nem is dolgozik már, hanem állítólag tisztán a korábbi megtakarításainak befektetéséből tartja fent a családját)