#14
És az a vicc, hogy azért régen születtek olyan zseniális művek, mint a Végtelen Határok (Outer limits).
Ami azért nem semmi, mert minden rész különálló, semmi köze a többihez (más hely, más idő, más szereplők, más szitu, más történet)
És minden rész egy tanmese, egy hatalmas csattanóval a végén (igazi vérbeli scifi: társadalom és/vagy jellemkritikával ... hol a földön, hol az űrben, hol idegen bolygón, hol a jelenben, hol a jövőben ... ).
Nem 1.0-ás embereknek készült. Bár ha megnézték és megértették, lehet részenként 0.1-et csúszott fel a szintjük (meg 1-et az IQ-juk).
Az egész hanyatlás amúgy Nyáliwúdból ered, mégpedig a kreativitás és írói minőség hanyatlásából.
Manapság már ugye egy jó poénos, csattanós (sztori)ötletre is egy egész sorozatot alapoznak (Flash Forward, Manifest, Lost, ... Misfits csak hogy angolt is írjak) ... majd utána évadokon át boncolgatják új ötlet mentesen.
A Végtelen határokba meg részenként volt egy (és ez valami extrém zseniális írói stábot feltételez).
Az 1.0 embereknek még a Babylon 5 is oly távol volt agyilag, mint az Alfa Kentauri. Csoda, hogy lett belőle 5 évad. Alapmű.
#14