gforce9#8
A fémipari gyártásban az extrém esetektől eltekintve az anyagveszteség nem szignifikáns részét teszi ki a költségoldalon a munkadarabnak. Ennek a módszernek nem a gyártás gyorsaság az előnye és nem is az, hogy nem képződik veszteség.
A 3D nyomtatás fő előnye abban rejlik, hogy olyan alakú alkatrészt lehet tervezni amilyen épp kedvére van a mérnöknek (persze megfelelően az elérendő célnak), de nem kell figyelembe vennie azt a tervezésnél nagyon is korlátozó tényezőt, hogy öntéssel és forgácsolással limitált a megmunkálási lehetőség és úgy kell tervezni a munkadarabot, hogy legyártható legyen.
Egyszerűen fogalmazva, egy olyan alkatrésznél, ahol eddig figyelembe kellett venni X felület megmunkálásánál, hogy a forgácsolószerszám egyáltalán odaférjen a megmunkálandó részhez, a megmunkáláshoz adott legyen a munkadarab megfelelő lefogathatóságának lehetősége, lehetőleg ne kelljen a forgácsoláshoz egyedi szerszámot készíteni, stb. Ilyen korlát 3D nyomtatásnál nincs.
Az öntött alkatrészeknél (főleg ha prototípusról vagy kis darabszámról van szó) nem kell legyártani hozzá az igencsak költséges öntőszerszámot.
Ezért lehetséges kritikus alkatrészeknél az, hogy sokkal jobb megoldást ad a 3D nyomtatás. Prototípusnál vagy kis darabszámnál így óriási előnye van a hagyományos eljárásokkal szemben.