#3
A régi gyerekfilmekben pont elfért akár a színpadi színészkedés is (Keménykalap és krumpliorrban Rodolfo nagyon ilyen, viszont oda jól is illik a túljátszás). A Tanú meg ugye eleve szatíra, a rendszer paródiája, ott sem zavaró, ha valaki kissé színpadias. Az Indul a bakterház dettó színházi jellegű, de oda is kellenek a túljátszott, karikatúra szerű alakítások. De amikor egy kommersz közönségfilmben látsz ilyet, ahol semmi sem igényli ezt, az már necces. De ennél nagyobb baj a rossz forgatókönyv, a rossz rendezés, és az ipari mennyiségű reklám (Valami Amerika egy másfél órás reklámblokk).
És van, amikor a jó alapanyagot sem tudják használni, ott van A három testőr Afrikában. Zseniális alapanyag, remek színészek, Bujtort, mint rendezőt sem akarom bántani, de az a film egy rakás kaki. A 30-as évek, mára kissé kopottas vígjátékainak modern verzióit meg inkább hagyjuk, ahogyan a többi remek Koltai/KapaPepe vígjátékot is. Árpa Attila az Argóval lehetett volna jó, de ő is csak kicsit nyúlt túl a tipikus magyar közönségfilmen.
#3