bobijub#5
én is nem értem, de én harmadikféleképp értem nem.
ha biztonsági másolatot árul, akkor biztonsági másolatot árul.
a vevőn-felhasználón múlik, hogy a biztonsági másolatot biztonsági másolatként használja-e.
ha valakinek van egy minden jogszabály és minden "gyártói" állásfoglalás összes megkötése szerint megvásároltnak és legálisnak tekinthető eredeti, manapság már ritkán hozzáférhető dobozos példányja, és nem volt elég körültekintő, hogy készítsen belőle magának biztonsági másolatot, és az eredetire rányálazott a macska, összekarmolta a kutya, megrágta a gyerek, mosás után túl magason hagyt a szárító hőmérsékletét vagy elöregedett volt a lejátszó hangszedőjében a tű és összekaristolta, akkor miért ne fordulhatna a "piac"-hoz egy biztonsági másolatért ?!?!?
jó, jó, kábé egy ezrelék a valószínűsége annak, hogy a vásárlók több mint egy ezreléke vásárolt tőlük valóban biztonsági másolat célú felhasználásra biztonsági másolatnak nevezett példányt. de a biztonsági másolat valóban érdembeni felhasználhatóságának lehetőségét is figyelembe a pénzéhes jogászok jobban is megdolgozhattak volna a fizetésükért, kitalálhattak volna valami ütősebb, és elfogadhatóbb magyarázatot arra, hogy megkérjék az elkövetőkre a szerintem valóban megérdemelt elmarasztalást, és azok a jogászok is megdolgozhattak volna jobban a pénzükért, akik az elmarasztalást kiszabták rájuk.
az egy más kérdés, hogy az okozott kár számításakor mindig irrelálisan magasan állapítják meg a károkozás összegét. kárként ugyanis azt az összeget kellene bekalkulálni (de hát erre az eljáró bírók magasról tesznek), hogy a felhasználók hány példányt vettek volna meg akkor, ha az adott szoftvert egyáltalán nem lehetne illegális másolatról telepíteni-használni. ez is jó magas összeg lenne, de meggyőződésem, hogy sokkal alacsonyabb lenne akár illegális szoftermásolat terjesztésénél, akár illegális zene-film terjesztésénél, mint amennyi akkor jön ki, ha a forgalmazott illegális példányok számát beszorozzuk az adott termék legdrágább változatának árával.