Skylake#14
A headsetek betiltását igazi baromságnak tartom, de azzal viszont egyetértek, hogy vezetés közben a kedves pilóta ugyan már ne b*sztassa az okoskütyükéit, ne akkor posztoljon már valami marhára fontosat: szóval a bamba szemeit ha lehet, akkor arra a fekete vagy szürke színű csíkra ott előtte előtte rögzítse, illetve a kezeit, amelyeket a permanens digitális szellemi önkielégítés fenntartásához használ a kütyükéin, ugyan már arra a kör alakú tárgyra helyezze, ott előtte. Várja meg, hogy az okosautók elérkezzenek hozzá, utána annyit piszkálgathatja digitális személyiségének eme tárgyi megtestesüléseit, amennyit csak akarja, és ameddig nem kezd jojózni a szeme, és ameddig meg nem fárad le a képernyőjén megjelenő digitális szemét folyamatos, és a jövőben várhatóan még inkább addiktív áradatától.
Egyébként a mai okostelefonoknak van egy óriási hátrányuk: mivel nem lehetséges (jelenlegi technológia színvonalon) fizikai visszajelzést adni a működés meghatározott fázisairól, ahogy az a mára butatelefonná lett készülékeken van, mint fizikai billentyűzet, mindez ergonómiát tekintve nagyon is problémás. Az összes többi tényező ebből nő ki szerintem. Az érintés a mi számunkra egy adatbeviteli csatorna. Az okostelefonok óta az érintés nem működik - biztosra veszem, hogy te sem tudsz vakon begépelni egy telefonszámot az üveglapot tapicskolva - így ez rákényszerít minket arra, hogy a látás elnevezésű csatornát használjuk, és terheljük túl bizonyos helyzetekben: elég megnézni, a sok okosteló és tablet-zombit, amikor sétál valahova, és ha sokáig követed, megfigyelheted, hogy az átlagnál mekkorát romlik a multitaszking: amikor elkezd kacsázni, mozgása koordinációja csökken kissé, miközben bámulja / nyomkodja a kijelzőt, akkor biztos lehetsz benne, hogy valami fontos érkezett számára. Lehet sok ilyet látni, úgyhogy ennyit a multitaszkingról, és hogy mi mennyire óriási királyok vagyunk a multitaszkingban. Meg még ezt:
Sajnos ez nem túl jó hír a kütyügyártóknak meg a keményvonalas IoT evangelistáknak, de sajnos ez van. Emberek vagyunk. Egyébként ahogy Turkle is megfigyelte (Turkle: Alone Together) agyi kémiánk olyan beállítottságú, hogy ha egyszerre több dolgot mi a saját nézőpontunkból elvégezhetőnek ítélünk, akkor ezt jutalmazásnak érezzük, illetve azt érezzük, hogy tevékenységünk teljesítménye különösen magas. Ezzel szemben ha objektív módon mérik meg személyek multitaszking teljesítményét, azok a személyek akik önmagukat jó teljesítményűeknek érzik, egyáltalán nem lesznek kimagasló teljesítményűek e rajtuk kívül álló mércék alapján. Az ergonómia és a munkapszichológia bőségesen kutatta és kutatja ezt a területet. A multitaszking vélt / valós képessége, az azzal kapcsolatos önjutalmazás, az objektív teljesítménnyel szemben tulajdonképpen ezért kicsit olyan, mint a mélységi mámor a búvároknál.