end3#11
Az erős kényszer mindig megszüli a maga bojkottját is. A művészetek élvezetéhez, legtöbbször nem vezet széles, pénzzel kivert út. Legfeljebb kevesebb emberhez jut el a zene, és akik pontenciálisan többet is hallgatnának, inkább kevesebbet fognak. Mitől jó ez az alkotóknak és kiadóknak? Ami most veszteség szerintük, az majd "termékreklámra" fog elmenni, ha csökkennek az eladások.
Régi dolog már, a statisztikák szerint azok vesznek meg legtöbb zenei albumot, DVD-t, BluRay-t, akik többet töltenek le magáncélra.
Ha egy film kedves nekem, előbb utóbb mindig megveszem DVD-n. De a zenei CD-ket illetően ugyanígy. Mikor fogja fel végre a zeneipar, filmipar, hogy a legjobb reklám az eladáshoz az "ingyenes terítés", azaz az ingyenes megismertetés, mert ez a "marketing kampány" egyáltalán nem kerül pénzbe, mégis mindenkihez eljut, aki később feltehetően vásárló lehet majd. A sz*r produkciók másolását, meg foggal-körömmel tilthatják, eleve a kutyát sem érdekli a másolásuk, nem hogy a megvásárlásuk.
Aki nagy mennyiségben bármiféle zenét meghallagathat egy erre fogékony életszakaszában, az egész életében nagyobb "sokféleségben" keresi majd az újabb és újabb produkciókat. Vevőként is értékesebb, "mennyiségi igényszinttel" célozható meg.