#49
Szerintem, ha ennyi lenne a kérdés, már 10 éve megoldották volna a közúti kocsiknál. És tartok tőle, hogy egyelőre az egyetlen eszköze ezeknek a kocsiknak, hogy lassan megy, meg nem vállalja be a kockázatot, aztán végül lefékez. De emberként látsz egy idiótát épp féktávolságon belül lelépni, vagy fogalmatlan bicóst (kedvenc) bóklászni az úton, néha célszerűbb gyorsítani, dinamikusan kikerülni nagyívben, mint percekig fenntartani a konfliktus helyzetet hátha eléd esik. Aztán végső esetben ugye bele az álló kocsisorba, léckerítésbe akármibe, aztán kiszálni a fatestápolóval és illedelmesen elkérni a biztosítója számát, meg rendőrbácsit felhívni.
Egy mikrobi majd akkor tud ilyen döntést hozni, ha legalább olyan komplex képe lesz a fizikai környezetről, mint az embernek. Be tud azonosítani egy léckerítést, sövényt, és nem téveszti össze a betonnal, meg látja, hogy jeges az út szal nem fog ráfékezni, vagy a kuplungot kinyomni, meg ilyenek.
Egyelőre még ott tartunk, hogy beazonosítja a szabályos alakzatokat, pl záróvonalat, felező vonalat, táblákat, a bonyolult szitukban meg ezerszer rosszabul teljesít, mint az ember. Persze lesz fejlődés, de egyelőre az az etikai kérdés, hogy az az ember, aki tudja, hogy ilyen szinten alul teljesít a rendszer, adott szituban miért nem maga veszi kézbe az irányítást, vagy a gyártó hogy keltheti azt a téves képzetet, hogy a rendszer egyáltalán kezelni tudja. De ez egyelőre nem a robi etikai dilemmája, hanem a júzeré.
#49