#7
33 vagyok. De amikor én gyerek voltam: Nem érdekelt a tévé. Amit megnéztünk az a mese volt, meg néha a delta, de hétfőn adás sem volt. Ha be akartam kapcsolni a tévét fel kellett kelni. Ha túl hangos volt, fel kellett kelni. Ha nem hallottam fel kellett kelni. Nem volt PC, videojáték, TAB, okostelefon, android. Kvarcjáték 1db volt az utcában, de a rohadt ninják 1.40 másodpercnél tovább nem hagytak játszani. Volt viszont gokart. Na ná, hogy tekerős. Meg bicó. Képzelhetitek a karbonszálas mountainbike-ot. Középen volt egy csukló a vastagfalú acélcső vázon. Sosem csavartuk ki, de hát cammmmpingbicó volt.. Nagy zsiványok voltunk, volt egy verhovinám is. Jószerivel két dolgot lehetett vele csinálni. Rugdosni, vagy sebességbe rakni, behúzott kuplunggal nekiszaladni, majd a kuplung kiengedésével egyidőben ráugrani az ülésre, hogy a murván ne csússzon meg a hátsó. Na az a taposógép nem a bodifitter kétezer. Aztán volt fogócska, foci, bújócska, roller, télen szánkó és sílés. Volt felvonó is. Egymást vontuk, amig birtuk vádlival. Aztán a másik urcában lakott egy család perui indián. Szűk család lakott egy "övezetben", rendszeresen kergettek meg. Aztán tornaórán meg mérték a sprintelést nekem meg az volt a jó eredményem titka, hogy arra gondoltam épp kerget a Lakatos Lajos, vagy a bátyja Józsi...
#7