#32
Szerintem régebben nem foglalkoztak, vagy csak minimálisan pszichológiával, neurobiológiával, esetleg szociálpszichológiával. Turing is inkább elvont információ elméleti modelleket viszgált, minthogy a lovak hogy esnek szerelembe, ha megérzik a kancák feromonjait.
Azok akik MI-t akarnak csinálni elég kevés fáradtságot vettek, hogy megismerjék a valódi személyiség modelleket. Nem csináltak fölöttes ént, tudatalattit, akármilyen funkciókat ezekbe. Legtöbbször csak fejlett beszélő amutómatákat tudtak csinálni. Egyrészt a számítástechnikai teljesítmény igen csak korlátos volt. És egyszálú/szekvenciális feldolgozásnál az adatbázisok bűvülésével szinte exponenciálisan lassul a rendszer, minnél "okosabb" lett annál lassabb.
Az emberi agy, az emberi intelligencia működésénél nem pusztán a logikai kapcsolatokat, hálózatokat kell leírni. Az emberi gondolkodás reprezentációkkal dolgozik. Nem önálló adatokkal, hanem a külső világnak megfeleltetett a tudatban önálló mozgásokat végző "programokkal". Sok példa van rá, hogy a tudatalatti folyamatosan a külvilággal szinkronban működteti a reprezentációkat, modeleket, programokat. Az embernek van belső órája, és soxor ez önmagában elég, hogy az ember egy pillanat alatt válaszoljon olyan kérdésekre, hogy szerinte most mit csinál ez vagy az.
Azok a primitív MI modellek, amelyeket eddig megalkottunk ilyesmire nem nagyon voltak képesek. Csak logikai kapcsolatokat lehetett az egyes reprezentációk között felépíteni, mint egy relációs adatbazis.
Az emberi gondolkodás pl a kommunikáció/közösségi élet oldaláról nem egy kvízműsor, amilyet pl most nyert meg a legutóbi MI csoda, hanem sokkal inkább olyan, mintha az ember állandóan Sims-ezne a fejében, és az alapján szinkronizálná a saját állapotát a környezethez. A Sims lehet, hogy a szociális szféráról az agyban levő reprezentációhoz sokkal közelebb van, mint amit az MI kutatók összeokoskodnak!
:D
#32