#24
Látod pont ez a baj. Hogy mindenütt csak ez a faszkodós profitorientáltság megy. Mindenki verseng a pénzért, ami egy bizonyos szint felett teljesen felesleges mennyiségekbe csap át. Persze ha elvont pszichológiai fejtegetésekbe bocsátkoznánk, akkor kilyukadnánk a hatalom kérdéséhez. Az ember hatalomhoz való vágyódását ugye nem kell elmagyaráznom. Most a '60-as évek elején kitalálták neves önjelölt közgazdászok, hogy teremtsük meg az új éra hatalmi játékának alapjait, imígyen új fényben tűntve fel az addig sem tisztátalan pénz fogalmát. Mára ez odáig fajult, hogy az emberek mindenben ezt látják. Szemükben nem a való élet és embertársaik értékei tükröződnek, hanem minden dolog anyagi haszna, a pénz. Az időt is ebbe mérjük. Egy bizonyos szintig ezzel nincs baj, ihsz kétségtelen, hogy kell az élethez, de van ennek normális formái is. A mai játékpiac és gazdaság is kezd igencsak kétpólusuvá válni. Fejlesztő és kiadó multik jelennek meg. Itt is nyomják a "mai" trendet. Egységesen simává gyalulják az egyébként fincsi értékeket. Divatot csinálnak mindenből. A Randal által említett célközönség meg zombiként veszi a "tucatkacatot" habzó szájjal. Az okfejtésem fő kérdése, hogy vajh mi marad ebből az egész "művészetből" mondjuk 10 év múlva, ha változatlan hozzáállást feltételezünk?
Szerintem eljutunk minden marketinges és közgazdász álmához, a gyors-rövid határidős profithoz (3-5 év igencsak jó nyereség). Csakhogy az embertömegek hajlamosak egy idő után érdektelenné válni a szürke dolgok iránt, persze csak ha még önmaguk nem szürkültek be. Ergo, kihal a mai (elmúlt 20 év) értelemben vett játékpiac.
#24
