physis#26
A cikk említi a Nobel-díjat kapott technika jelentőségének érzékeltetésére, hogy a módszer az öregedési folyamat kutatását is elősegítette. Megpróbálom összefoglalni, amit eddig értettem az öregedési folyamat mibenlétét tárgyaló népszerűsítő irodalomból, és néhány saját analógiámmal összefogni. Lehetnek értelmezésemben súlyos tévedések, elemi félreértések is.
1)
Az élet során testünk identitása másképp örződik meg, mint ahogy egy autó élettartamára gondolunk. Az autó állandóságát közvetlenül anyaga állandósága biztosítja (az öregedő autó tehát "elkopik"), de testünk anyaga cserélődik, tehát identitását valami mintázat, struktúra állandósága adja, nem pedig anyagáé. Valahogy úgy őrződik meg, mint a gyertyaláng, annak anyaga minden pillanatban lecserélődik, de szerkezete állandó. Vagy egy ország, ahol születnek és meghalnak emberek. de az ország mégis identikus marad valamilyen értelemben. Vagy mint az Internet, ahol az egyes gépeket pár évenként leselejtezik, de az maga az Internet megmarad, sőt struktúrájának változását is valamiféle folyamatosság kíséri, identitása megmarad.
2)
A test identitását megtartó folyamatok rendszre nem marad teljesen ugyanolyan az idő múlásával. Az előbbi hasonlatokat kiegészítve: egy nép vagy ország számára mindig változnak az éppen megoldandó problémák, melyek az élet normális menetét biztosítják. Valaha a rendek megjelenése volt járható továbblépés, később a király városokkal való szövetsége és a rendek háttérbe szorítása, majd a király hatalmának korlátozása a polgárok által. Más példa: valamilyen értelemben az őskorban is demokrácia volt, meg ma is az volt, de ma mégis más a demokrácia, mint akkor, egész mások a társadalmi problémák, sőt minden évtizednek új gondokkal kell megküzdenie. Az Internet tán jobb példa: a gépek nemcsak cserélődnek, hanem maga a hálózat is növekszik, új igények születnek és új technológiák terjednek el, vagyis a működés puszta fenntartásához is ma egész más folyamatok kellenek, mint 15 éve.
3)
Testünknek tehát rendre ,,tudnia'' kell, hogy születésünkor, egyéves korunkban, kamaszkorunkban, fenőttként stb. éppen milyen folyamatok azok, melyek identitásának megőrzését biztosítják. Nem lehet ,,mondani'' neki, hogy hát ,,mindig azt tartsd fenn, ami éppen van'', mert testünk működését nem értelem tartja fönn, hanem ennél gépiesebb folyamatok összessége, amelyek irányításához szükséges információ jelentős részének már a kezdeteknél fogva le kell kódolva lennie.
4)
Honnan tudja testünk ezt az információt? Szüleinktől, őseinktől veszi át. Azonban nem volt olyan ősünk, aki 200 élt volna, tehát ez az átöröklött információ egszerűen nem is tartalmazhat semmiféle tudást arra vonatkozóan, hogyan kell irányítani egy 200 éves test identitását fenntartó folyamatokat. Génjeim tartalmaznak útmutatást arra, hogyan kellett a test identitását fenntartó folyamatokat irányítani 10, 20, 30 éves koromban, mivel ezt őseim teste is tudta; de azt az információt testem már nem kaphatta meg őseimtől, hogy 200 évesen hogyan tartsa fönn a működést.
Ahogy eddig értelmeztem: egyébként nincs elvi akadálya, hogy 200 éves ember létezhessen. Ha evolúciós múltunkban valamiféle szelekciós kényszer fokozatosan kikényszerítette volna, hogy 100, 110, 120, 130 stb. éves kort biztosító génekkel ember születhessék, akkor utódaik is rendelkeznének ezzel a képességgel. Ilyen szelekciós kényszer azonban az állatok jelentős részére egyszerűen nem nehezedik. Például az egér mint faj szaporaságával marad fönn a ragadozókkal vívott küzdelemben, nem pedig hosszú élettartammal. Ha hosszú élettartamú egér jelenne meg, annak nem lenne különösebb szelekciós előnye, mert a legtöbb egér 3 éves kora előtt ragadozók áldozatául esik. Más lenne a helyzet, ha az egérnek nem lenne ellensége, ekkor a hosszú életet biztosító mutációk előnyösek lennének, így ezek fokozatosan feldúsulnának a génállományban, és az egér természetes élettartama nőni kezdene.
Mindezt a gondolatot az is valószínűsíti, hogy a ragadozók által leginkább fenyegetett állatok többnyire rövid életűek (és szaporák), a természetes ellenség hiányt élvező fajok pedig többnyire hosszú életűek.