Befejezte első kőzetvizsgálatát a Curiosity

A NASA Curiosity marsjárója hatalmas robotkarjával megérintette első kőzetét, majd minden eddiginél nagyobb távot tett meg a vörös bolygón.

A robot az elmúlt néhány napot egy érdekes, piramis alakú kőzet, a 40 centiméter magas "Jake Matijevic" vizsgálatával töltötte, letesztelve 2,1 méter hosszú karján elhelyezett felszerelésének egy részét, név szerint az elemi összetételt mérő APXS-t (Alfa Részecske Röntgen Spektrométert) és a MAHLI kameráját. Az első tudományos szárnypróbálgatásokat szombaton és vasárnap (szeptember 22-én és 23-án) hajtották végre.


A Curiosity összetétel vizsgáló ChemCam műszerének lézere is belekóstolt a marsjáró felszíni műveleteit végző rendszerét megalkotó, augusztus 20-án elhunyt főmérnökről elnevezett kőzetbe, hogy az eredmények összehasonlításával keresztkalibrációt végezzenek el a két műszeren. A névadó Jake Matijevic 64 éves volt, a NASA Sugárhajtómű Laboratórium munkatársaként részt vett a három korábbi marsjáró, a Sojouner, a Spirit és az Opportunity fejlesztésében is.

A ChemCam beüzemelésére hétfőn került sor, majd a marsjáró 42 métert haladt előre, első célpontja, a Glenelg nevű terület irányába, ami 400 méterre fekszik a Curiosity leszállóhelyétől és a műholdfelvételek tanúsága szerint három különböző geológiai típusú területet kapcsol össze. Ez volt az eddigi legnagyobb távolság, amit egy napon belül megtett, a földi irányítás tájékoztatása szerint a hétfői táv előtt körülbelül félúton jártak a Glenelghez viszonyítva.


A MAHLI három különböző távolságból készített felvétele a kőzetről egy képbe gyúrva

A tudósok hamarosan elkezdenek homokkal borított területeket keresni, hogy kipróbálhassák a Curiosity markoló-rendszerét is. A kar talajszemcséket helyez majd el a marsjáró fedélzetén található analitikus műszerekben, a SAM-ban (Marsi Minta Elemző) és a CheMin (Kémia és Ásványtan) minilaborban. Valamikor ezek után kerülhet sor a robot kőzetfúrójának első bevetésére, ami ugyancsak karjának végén helyezkedik el, tájékoztatott a NASA.

Amint azt korábban is írtuk, a 2,5 milliárd dolláros Curiosity küldetés elsődleges célpontja a Mount Sharp, egy különös hegy, ami 5,5 kilométer magasságba ível a Gale-kráterből, hegylábainál pedig a folyékony víz múltbéli munkájának jeleit vélték felfedezni. Ez a terület 10 kilométerre helyezkedik el a leszállóhelytől, amit a küldetés irányítói szerint az év végén érhetnek el.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kvp #45
    A szovjetek slow scan tv-t hasznaltak. Ez kisfelbontasu, kis fps-u, de realtime formatum es nem kell dekodolni meg feldolgozni csak demodulalni. Tehat tenyleg csak a tavolsag es az alacsony framerate jelenthetett gondot. Ehhez kepest ugyanezzel a technikaval a marsjarok kerekei naponta kb. 10-20 fordulatot tudnanak megtenni. (par cm/nap) Ehhez kepest a megyek amerre a program mondja es ha gond van a hazcam megallit egesz jo megkozelites. Egyebkent a sebesseget limitalja a fedelzeti szamitogep kepfeldologzasi sebessege is, mert mozgas kozben a sok kis szurkeskalas kamera kepet is fel kell dolgoznia akadalyokat keresve. Osszessegeben ekkora tomegbe ennyi energia es feldolgozasi kapacitas fert csak be. Ez es a kutatasi program megadja a szukseges vegsebesseget is. Egyebkent a foldi szemelyzet meg ekkora sebessegnel es adatatviteli kapacitasnal is eppen csak kepes feldolgozni az uj adatokat.
  • Lucy in the Sky #44
    A Cydonia blog azért ilyen téren hitelesebb forrásnak számít, szerintem.

    "... és egy, magasabban elhelyezett navigációs telefotó-rendszer. Utóbbi 3,2 másodpercenként tudott egy képet továbbítani az irányítóközpontba. Ez nagyjából annyi idő, amennyi ahhoz kell, hogy a fénysebességgel terjedő rádiójelek oda-vissza megtegyék a Hold-Föld távolságot. Tehát a rover földi vezetője ennyivel kellett, hogy előre gondolkozzon, mikor kiadott egy utasítást."

    A LH zseniális cucc volt a maga korában (sőt, ma is példát vehetnének róla sok tekintetben...), de előre betáplált útvonalról szó sem volt.
  • MacropusRufus #43
    + még egy infó. Hót mindegy, hogy a fény mennyi idő alatt teszi meg az utat. Az átvitel eléggi karcsú sávval ment, lehet az első 9600bps-es modemem több nagyságrenddel gyorabb volt. Tehát a jel hiába fénysebességgel megy, ha az infó amit visz nagyon kevés. Akkor bizony percek kellenek ahhoz míg a beérkező adatokat összerakja a gép.
    De gondolom ezzel te tisztában vagy és csak a megszokás szólt belőled amikor lehurrogtál... :| :p
  • MacropusRufus #42
    számolok... gondolom a jel nem 2 perc alatt ér ide, de míg a feldogozáson végigmegy az akkori eszközök miatt 2 perc lett belőle. Nem szóltam be senkinek viszont jobban jártál volna ha csöndben maradsz:

    "hogy a valóság és a Földre beérkező adás között akár percek is eltelhetnek, ezért önkontrollra programozták a járművet, vagyis ha annak kerekei, vagy szerkezete abnormális helyzetbe kerülnek, azonnal leblokkolt az egész szerkeze"

    Lunohod-1
  • Lucy in the Sky #41
    Arra van hogy beszólj mindenkinek... 2 perc, mi? Számolj!

    Amúgy tényleg baromi körülményes ez így, jól mutatja az emberes küldetések létjogosultságát.
  • MacropusRufus #40
    de tényleg gyorsabb volt.
  • MacropusRufus #39
    a Lonuhod nem realtime volt vezetve ui. 2 perc késés van a jelben, tehát előlre tervezett újtai voltak egy plussz opcióval: amint valami anomália keletkezik a gép mozgásában a rendszer azonnal leállítja azt. Ezért nem csúszott végelgesen bele egy kráterbe (ha realtime lett volna ez elő nem forduló helyzet lett volna).
    10 óra kellett mire kiszedték onnan.
  • Molnibalage #38
    #36

    A Lunhol a Holdnál volt. Gyak. realimeban lehet vezérelni. Ha ez a szonda is ott lenne, akkor az sem ennyit menne. Igen vicces az összehasonlításod...

    #32

    A Pu-238-nak tudtommal nincs kritikus tömege, mert atomfegyver gyártására nem alkalmas.
  • Szefmester #37
    Akkor csak hogy értsd a dolgot.. remélem tényleg nem érted. :D

    50% számítástechnikához és 50% meghajtás VAGY 50% kommunikáció VAGY 50% mérés..

    Remélem így érthető. Aki meg a sebességet hiányolja az olvassa már el azt a másik cikket amit belinkeltem. Sokkal kevesebb degenerált kérdés jelenne meg itt...
  • MacropusRufus #36
    nem kell száguldozni, de azért nem árt tudni, hogy a Lunohod-1 10 hónap alatt tett meg 10km-et, míg pl. az Opportunity 5 év alatt tett meg 12km-et.
    A két technika közt alsó hangon is több mitn 30 év van. A lunohod üzemanyaga szintén nukleális energiából származott. Belekalkulálva azt, hogy a Holdon kb. minden feleannyi súllyal bír mint a Marson és ezért kevesebb energia kell a mozgatásához, még akkor is rohadt lassan mennek, hiszen az egyik havonta 1km-et ment. 5 év alatt simán 60km-et ment volna a Holdon, és szerintem a Marson is meg lett volna a 20-25km-er 5 év alatt... és nem 12.

    Remélem azért ez fel fog gyorsúlni különben a kűldetése nagy része csak mászkálásból fog állni.