A szarvasmarhák, juhok és kecskék első pillantásra az emberi húséhség ártatlan áldozatai, azonban ha a klímaváltozást nézzük, nekik is van egy sötét titkuk. A kérődző állatok ugyanúgy hozzájárulnak az üvegház-gázok kibocsátásához, mint az autók, a repülők, vagy akár az erőművek.

Vegyük például a festői szépségű Új-Zélandot, ahol 34,2 millió juh, 9,7 millió szarvasmarha, 1,4 millió szarvas és 155 000 kecske metán és dinitrogén-oxid formájában az ország üvegházgázainak 48 százalékát termeli. Világszerte az élőállat állomány 18 százalékkal járul hozzá az üvegházgáz kibocsátáshoz. Ez több, mint amit a közúti forgalom termel, ehhez persze tudni kell, hogy 1 tonna metán ugyanannyival járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint 25 tonna szén-dioxid.

A Föld népességének növekedésével a globális hús- és tejkereslet is nő, 2050-re az előrejelzések szerint gyakorlatilag megduplázódik, ami az üvegházgázoknál is kétszeres értéket jelent, ez pedig komolyan veszélyezteti a káros anyag kibocsátás csökkentését célzó nemzetközi törekvések hatékonyságát. A kérdés, hogy a vegetáriánus étrend felé való eltolódás mellett van-e valami más megoldás a haszonállatok üvegházgáz kibocsátásának csökkentésére?

Számos ötlet látott napvilágot a "természetbarátabb" állattenyésztésére. Új-Zélandon a helyi kutatók különböző új étrendekkel, élelmiszer adalékokkal, gyógyszeres kezelésekkel kísérleteznek az állatokon, illetve - még ha nevetségesen hangzik is - alacsony metán kibocsátású állatok tenyésztésével is próbálkoznak. Egy ausztrál csapat azt is felvetette, hogy teljes egészében fel kellene hagynunk a szarvasmarha fogyasztással, helyette együnk inkább kengurut, ami nem bocsát ki metánt. Nem a klímaváltozás az egyetlen tényező, ami ezeket a kutatásokat vezérli. A kérődzők által bevitt energia 8 százaléka a metántermelésre fordítódik, ahelyett hogy hússá vagy tejjé válna.


Az új-zélandi kutatóknak sikerült júniusban dekódolniuk a Methanobrevibacter ruminantium genetikai szekvenciáját. Ez egy mikroba, ami egyike a juhok és szarvasmarhák gyomrában található közel 20 metánképző mikroorganizmusnak, más néven metanogénnek. Ezek az állatok gyomrában az emésztés hatására keletkező, az állatok számára káros hidrogént és szén-dioxidot emésztik fel, amire más mikrobák is képesek.

A kutatók azt remélik, sikerül olyan metanogénspecifikus géneket találniuk, amivel kiiktathatják ezeket a mikrobákat, anélkül, hogy felborítanák a gyomor működését. Az emésztés káros melléktermékeivel így más mikrobák küzdenének meg, mint például az acetogének, melyek kisebb számban vannak ugyan jelen a kérődzők bélrendszerében, de metán helyett tápláló acetátot állítanak elő, ami jótékonyan hat az állatok egészségére. Ezt a megoldást főként az ausztrálok kutatják. Eközben az új-zélandi génszekvenáló projektet vezető AgResearch tudósai elkészítettek egy enzimet, ami a metanogén sejtfal egyedi nyitott kémiai kötéseit bontja meg, ezáltal elpusztítva a metanogéneket, legalábbis a laboratóriumi tesztek ezt mutatják. Élő állatokon 2009 nyaráig bezáróan fogják tesztelni az enzimet.

A szekvenálásnak köszönhetően több olyan proteint is azonosítottak, melyek az M. ruminantium külső felszínén helyezkednek el. Az immunrendszer ezeket a proteineket könnyedén azonosítja, ideális jelöltekké téve őket a gyógyszerek számára. A vakcinák alkalmazása számos előnnyel jár, különösen, hogy olcsóságuk és évente többszöri alkalmazhatóságuk miatt.

Nem ez az első alkalom, hogy anti-metanogén vakcinákkal kísérleteznek. Négy évvel ezelőtt ausztrál tudósok kifejlesztettek egy készítményt, ami közel 8 százalékkal csökkentette a kezelt birkák metán kibocsátását. A szer azonban nem működött az új-zélandi birkák esetében, ami feltehetőleg a két állomány metanogén törzseinek különbözőségéből adódhatott. Az új-zélandiak vakcinája külső és belső proteinek keverékéből készül és az első laboratóriumi tesztek kifejezetten biztatók, a kutatást vezető Bryce Buddle szerint hatékonyabb az ausztrál változatnál, alkalmazásával elvileg 20-30 százalékos metáncsökkenést érhetnek el.

Maga az állattartás, illetve a táplálás módja is nagyban közrejátszhat a metánkibocsátás mértékében. A legelőkön legelő állatok által kibocsátott metán szintje jellemzően 20 százalékkal magasabb, mint karámban tartott, gabona és fű keverékével etetett állatoké. Kanadai kutatók szerint a telítetlen zsírok, mint a kókusz, vagy a hozzánk közelebb eső napraforgóolaj alkalmazása az állatok étrendjében további 20 százalékkal csökkentik a metántermelést, ezek az olajok ugyanis még azelőtt megkötik a keletkező hidrogént, hogy a metanogének akcióba lendülnének.

A fenti módszerek kifejlesztése hosszú időbe fog telni, a klímaváltozás esetében azonban egyre gyorsabban ketyeg az óra. A klimatológusok és a mezőgazdászok inkább az emberi étrend megváltoztatásában látják a megoldást, sokan tartanak az állatoknak adandó adalékoktól. Két ausztrál biológus szerint egyszerűen le kell váltani a szarvasmarhákat és a juhokat erszényesekre. A kenguruk gyakorlatilag alig termelnek metánt. Ha Ausztrália kiváltaná szarvasmarha- és juhállományának egyharmadát kengurukkal, azzal 3 százalékkal csökkenne a nemzet teljes üvegházgáz-kibocsátása.

"Nem teljesen őrült ötlet" - mondta George Wilson, az elv egyik atyja. "Minden ausztrál szupermarket polcain találunk már kenguruhúst, ez egy 250 millió ausztrál dolláros iparág". Szóval, ki enne egy kis kenguruburgert?