Az elmúlt időszak havazásaiban a só az utakon szó szerint életmentő volt. A gond az, hogy a téli hónapok alatt kiszórt több ezer tonna só nem tűnik el csak úgy.

Az útra szórt só beszivárog a folyók, tavak vizébe, és a talajvíz sókoncentrációja is évről évre emelkedik, a túlzott sózás pedig káros lehet az élővilágra nézve. "A só ugyan egy természetes alkotóelem, az ilyen magas koncentráció azonban nem természetes" - hangsúlyozta Richard Hanneman, az Alexandriában működő Salt Institute elnöke. Magyarországon egy átlagosnak mondható télen 70 ezer tonna sót kell kiszórni a 30 ezer kilométeres országos közúthálózaton a biztonságos közlekedés fenntartása érdekében, ebben a szezonban viszont már 100 ezer tonna sót szórt ki a közútkezelő vállalat. Jó hír, hogy sok helyen - köztük hazánkban is - alternatív vegyületekkel és új technikákkal próbálják csökkenteni a só alkalmazását, rossz hír viszont, hogy ezek az alternatívák jóval költségesebbek, mint az 1950-es évek óta alkalmazott közönséges só, ami oldódás után csökkenti a víz fagyáspontját.

A só hatékonysága elsősorban a hőmérséklettől függ. "Magasabb hőfokoknál kevés sóval sok jeget lehet megolvasztani. Alacsony hőmérsékleten azonban sok sóval is csak kevés jég olvasztható meg" - nyilatkozta Kathleen Schaefer, a Minnesota Egyetem kutatója. A hagyományos útszóró só csak -10 Celsius-fokig hatékony. Nagyobb hidegekben az útfelügyelet jégolvasztó anyagokkal, például magnézium-kloriddal vagy kalcium-kloriddal keveri, ami -20 foknál hidegebb közegben is elvégzi a munkát.

A só használata a II. világháború óta folyamatosan emelkedő tendenciát mutat, az Egyesült Államokban az összes sóeladás 65 százalékát teszi ki az útszóró só. "Az emberek egyszerűen elvárják, hogy egy hóvihart követően is néhány órán belül csúszásmentesen közlekedhessenek. Nagyon magasak az elvárásaik" - tette hozzá Larry Baker, a Minnesotai Egyetem Vízforrás Központjának szakértője, aki szerint egy-egy nagy olvadáskor olyan víztömeg víztömeg áramlik a talajba és vizeinkbe, amelynek sókoncentrációja tengervízének harmada.

A környezetre nézve a kloridionok jelentik a legnagyobb veszélyt, amik elvonják a vizet a növényektől, elpusztítják a kisebb vízi organizmusokat és redukálják a víz körforgását a tavakban. Léteznek klorid nélküli vegyületek is, például a kálium-acetát, ez azonban árát tekintve többszöröse a sóénak, így a környezetvédelmi ügynökségek megpróbálják az intelligens technikák segítségével minimalizálni a só felhasználását, miközben igyekeznek megtartani a hatékonyságot. Hanneman szerint viszonylag egyszerűen is lehet spórolni a sóval, tudni kell milyen mennyiségnek milyen hatása van az adott hőmérséklet mellett. "A karbantartóknak meg kell érteniük, hogy ha sikerül 100 kilogramm sóval jó eredményt elérni egy adott útszakaszon, akkor 200 kilogramm sem fog jobb eredményt hozni" - emelte ki.


Az új technikák között megtalálható a jegesedésgátló, amiben a só oldatokat még a hóvihar előtt szétpermetezik. Ez meggátolja a jegesedést, könnyen eltakaríthatóvá téve az utat; mintha egy teflon bevonatot hoznánk létre a hó számára. A só szétszórás előtti nedvesítése hatékonyabbá teszi a sózást, a szemcsék ugyanis nem pattognak le az útfelületről szóráskor. A tengerentúlon a sózást végző teherautók számítógépes rendszerrel is el vannak látva, melyek figyelik a hóhelyzetet, az útburkolat hőmérsékletét és a helyi időjárás előrejelzést, hogy a lehető legoptimálisabb sómennyiséget szórják ki az utakra. Indiana államban ez a megoldás 228 000 tonna sót takarított meg, ami amellett, hogy az államnak is 13 millió dolláros költségcsökkenést hozott, a környezet számára sem közömbös, nem is szólva az autókról és hidakról, melyeknél a só korróziós hatása komoly károkat okoz.

A probléma, illetve annak megoldása az útburkolat szemszögéből is megközelíthető. Jó példa erre egy minnesotai közösség, ahol egy vízáteresztó burkolatot tesztelnek, amelyen az olvadó hó szépen átszivárog, ahelyett, hogy a lefolyókon keresztül a vizekbe kerülne. A fűthető burkolatok is jó megoldásnak tűnnek, különösen a hidak esetében. Schaefer szerint nem egyetlen megoldás tökéletesítése felé kell haladni, ezért minél több innovatív megközelítést dolgoznak ki, annál többrétűen és környezetfüggetlenebben szabadulhatnánk meg a sózási kényszertől.