Készen áll a hónap végére tervezett próbaútra a NASA űrsikló-érája utáni időkre tervezett egyik űrrepülőrendszer központi eleme, az Ares 1 tesztrakétája.

A rendkívül karcsú, közel 100 méter magas kilövőjármű az amerikai űrhivatal új űrhajóját állíthatja pályára a következő évtizedben. Az október végére tervezett próbarepülés során az alapkoncepció helyességéről szeretnének meggyőződni, valamint mérnöki adatokat gyűjtenek. A repülés rendkívül fontos az Ares projekt számára, Barack Obama hivatalba lépése után nem sokkal ugyanis egy szakértői bizottságot hívott össze az amerikai emberi űrrepülési tervek és prioritások felülvizsgálatára, aminek könnyen áldozatul eshet a Bush kormányzat által elindított Ares program.

Több forrás szerint néhány hónapon belül pálcát törhetnek a tervezet felett. A bizottság több lehetőséget is felvetett már az asztronauták űrbe juttatására, melyek többségében nem szerepel az Ares rakéta. A vizsgálatot lezáró jelentés akár már a héten eljuthat a Fehér Házba. Addig is az 1-X jelű rakéta kilövési előkészületei teljes erőbedobással folynak, a demonstrátort a Kennedy Űrközpont hatalmas Jármű Összeszerelő Épületéből gördítik ki, ahonnan egy 6,7 kilométeres út vezet a kilövőállásra, amit várhatóan 7 óra alatt tesz meg. A 350 millió dollárt felemésztő kilövésre leghamarabb október 27-én kerülhet sor.

Az 1-X a hajtóművei begyújtását követően 40 kilométeres magasságig emelkedik, ami alatt folyamatosan mérik a jármű első fokozatának aerodinamikáját, vezérlését és teljesítményét. A repülésnek igazolnia kell a szokatlan formavilág életképességét. "Ez egy hosszú rakéta, több mint három évtizede, a Saturn V óta nem épült ilyen magas rakéta" - magyarázta a BBC-nek Trent Smith, az összeszerelésért felelős mérnök. "Több mint 700 érzékelővel láttuk el a rakétát, az Ares 1-X lényege ugyanis hogy megismerjük, hogyan repül egy ilyen alakú és súlyú rakéta."

Az 1-X felső felének gyakorlatilag semmilyen funkciója nincs, csupán az alakot és a súlyt hivatott szimulálni. Ennek a helyére kerülne a majdani emberi repülésre alkalmas kapszula és a vészhelyzet esetén működésbe lépő mentőmechanizmus. Amint a hajtómű kialszik és az első fokozat leválik az 1-X szimulációs felső részétől, az összes elem visszatér a Földre. Az első fokozat gyorsítója ejtőernyők segítségével ereszkedik az Atlanti-óceánba, ahonnan azonnal kihalásszák és átvizsgálás céljából a mérnökök rendelkezésére bocsátják, míg a szimulációs elemek a vízbe való becsapódással megsemmisülnek.


Az amerikai űrügynökség jövőre vonja ki űrsiklóit, megkezdve egy új, emberi űrrepülésre alkalmas kilövő "architektúra", a Constellation fejlesztését. Az architektúra jelen állapotában két rakétát állít csatasorba, az egyik az Ares 1, ami a legénységet juttatja el az űrbe, a másik egy új nehézsúlyú rakéta, az Ares 5, ami a Holdra vagy a Marsra való eljutáshoz szükséges eszközöket állítja pályára. A Constellation körül azonban pillanatnyilag túl sok a kérdőjel, a szakértők jelentős módosításokat vagy a program teljes leállítását jövendölik. Ha minden terv szerint folyik tovább, akkor sem láthatunk újabb amerikai emberi űrrepülést 2016 előtt.