Informatika és tudomány

SG.hu

A Monarchia születése

Közel 150 évvel ezelőtt, 1867. február 17-én jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia, ezzel kezdetét vette az egészen az első világháborúig tartó, úgynevezett „boldog békeidők” korszaka.

Ezen a napon nevezte ki ugyanis Ferenc József osztrák császár és magyar király gróf Andrássy Gyulát Magyarország miniszterelnökének. A sokak által az ország legprosperálóbb korszakának titulált időszak létrejöttéhez azonban göröngyös út vezetett. A kiegyezés előtt ugyanis 18 évvel még vér folyt a harcmezőkön, az ország forradalmi hangulatban próbálta elűzni a Habsburgokat, s harcolt a hőn áhított függetlenségért. Később az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése, a megtorlás és a neoabszolutizmus időszaka finoman szólva sem javított a Habsburgok megítélésén az ország polgárai között. Mindezek ellenére egy viszonylagosan gyors folyamat után mégis konszenzusra jutottak a magyarok az osztrákokkal, belátva hogy az együttműködés gyümölcsöző lehet.

Széles körben elterjedt az a nézet, hogy az 1849 és 1867 közötti időszakban a magyar hivatalnokok széles körben akadályozták a Magyarországra erőltetett osztrák államgépezet működését - ezt nevezték passzív rezisztenciának. Azonban nincs konkrét bizonyíték arra, hogy az ellenállás programszerű lett volna: maga Deák Ferenc - akinek a nevéhez kötik ezt a fajta magatartást - sem írt külön programot, amiben az ellenállást pontosan körülhatárolta volna. Deák egyenesen azt tanácsolta több tisztviselőnek, hogyha felkérték, vállaljon szerepet a rendszer működésében.

Maga Deák Ferenc volt az egyik vezető alakja – Andrássy Gyula mellett – a kiegyezést előkészítő tárgyalásoknak is. Herrmann Róbert történész szerint a passzív rezisztencia a kiegyezés egyfajta felmagasztalása volt, azt mutatta ugyanis, hogy ellentétben a kossuthi, felelőtlen, forradalomi emigrációs politikával, a magyar társadalom a konfliktuskerülő, méltóságteljes magatartással is el tudta érni a békés társadalmi berendezkedést. Ferenc József egyébként Deákot szerette volna kinevezni miniszterelnöknek, de Deák ekkor már 64 éves volt, és ő javasolta a nála 20 évvel fiatalabb Andrássy Gyula kinevezését. 1867. február 17-én tehát az uralkodó kinevezte Andrássyt miniszterelnöknek, de a kiegyezési törvények megalkotása csak ezek után kezdődött.

A kiegyezés lényegét tartalmazó közösügyi javaslat kidolgozása, megalkotása és 1867. május 29-én történő végső elfogadása előtt azonban a császár váratlanul három feltételt szabott a további munkához. A főhadúri joghoz, az előszentesítési joghoz, illetve az országgyűlés feloszlatásának jogához a császár tűzön-vízen át ragaszkodott. Ezeknek az úgynevezett királyi biztosítékoknak köszönhetően az uralkodó az 1848 előtti állapotokhoz képest döntő befolyást szerzett mind a magyar országgyűlés, mind a magyar kormány felett.

A kiegyezés tartalmi lényegét tartalmazó 1867. évi XII. törvénycikket május 29-én fogadta el az országgyűlés. Jogi alapja a Pragmatica Sanctio volt, amely alapján Ausztria és Magyarország uralkodójának azonosságát, és azt, hogy a két ország feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul ("indivisibiliter ac inseparabiliter”) össze vannak kapcsolva, egymásnak kölcsönös védelemmel tartoznak. Ezek alapján a kiegyezési törvény is megnevezte a három közös ügyet, a hadügyet, a külügyet és a pénzügyet, valamint az ezekhez kapcsolódó intézményrendszerek közös fenntartását. Ferenc József magyar királlyá koronázására 1867. június 8-án került sor. A szertartás után, július 28-án az uralkodó szentesítette a kiegyezési törvényeket.

A kiegyezés után közel 40 éven keresztül gazdaságilag és társadalmilag is sokat fejlődött az ország, aminek az első világháború borzalmai vetettek véget.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • ostoros #21
    Ez nem igaz. Egyszerűen nem lett volna a nyugat érdeke, hogy minket büntessen a szerbek , szlovákok és a románok javára. Hisz mi is Habsburg ellenesek lettünk volna. Sőt talán még a tanácsköztársaság is kimarad.
  • Tetsuo #20
    Magyarország nagybetűvel kezdődik, te f@sz. ;-)
  • torreadorz #19
    "Az osztrakok kinosan ugyeltek arra, hogy meg ne ismetlodjon az 1948, tehat nem volt meg a megfelelo strukturank se a harchoz, csak egy felugyelt es osztrakok altal iranyitott pontosabban elarendelt regimentek."

    Oké, ma 2015-öt irunk, nem vagyunk semmilyen ország fennhatósága vagy megszállása alatt, és a NATO kötelezően elvárná hogy erősítsük a saját hadseregünket és költsük a gdp bizonyos részét hadászati célokra.
    És mégis, ehhez képest nem tudom hogy 500 katonát elő tudna-e a keríteni a magyar honvédség 24 óra alatt, teljes felszereléssel... Nem vagyok benne biztos hogy fel tudnánk küldeni két gripennél többet teljes felszereléssel, mert se pilóta, se rakéta... Sőt a tavalyi március nagy hó megmutatta hogy még 3 retkes lánctalpas tankot sem tudunk 24 óra alatt üzembe állítani fegyverzet nélkül sem...
    Szóval lehet mutogatni mindenkire, ugyanez volt a helyzet 100 éve is.

    Minden csak akarat és elszántság kérdése. A németek úgy építettek egy fullos hadsereg az 1. vh után hogy fel voltak szabdalva és tiltva volt nekik szinte mindenféle komolyabb haditechnikai eszköz...

    És végezetül:
    nem tudom mi lett volna ha nincs a kiegyezés, senki sem tudja, túl sok a ha. De én továbbra is azt gondolom hogy nem ezen múlt a dolog.

    Az 1. vh akkor is kitört volna, a nemzetiségek akkor is saját országot akartak volna maguknak a nagy magyarország területéből és végül semmiféle garancia nincs rá hogy mi az osztrákok ellen fordultunk volna. Nincs olyan szabály, hogyha nincs a kiegyezés akkor mi nem az osztrákok mellett harcolunk (főleg ha az osztrákok beigérnek nekünk pár dolgot). A kiegyezés előtti pár száz évben és mindig az osztrákok mellett harcoltunk.
    És persze nem elfeledve hogy a 100 évvel ezelőtti magyar politikai, katonai vezetés pont annyira volt kompetens mint a mai...
  • Jakuza1 #18
    Itt nem az erdelyi, hanem a belso magyar teruletekre ertettem a semmit tevest
  • Jakuza1 #17
    Pontosan a Monarhia ellensegekent, mivel egy elnyomott orszag lettunk volna, ha nem egyezunk ki, mint a tobbi orszag akit elnyomott a monarchia lasd mint szerbia es az elso vh vegen, mint gyozteskent eltek meg az elso vilagegest.
    Bizony-bizony, igy lett csehszlovakia, jugoszlavia, igy szereztek meg a romanok erdelyt. Raadasul egyertelmuen latszik, hogy a romanok nem is mertek semmit csinalni addig, amig tartott a haboru, meg ugy sem, hogy az antant szovetsegesekent 1916ban beleptek a haboruba.
    Torokokkel meg ne peldalozz, gyakorlatilag nem letezett rendes magyar hadsereg, meg a kiegyezes utan sem. Az osztrakok kinosan ugyeltek arra, hogy meg ne ismetlodjon az 1948, tehat nem volt meg a megfelelo strukturank se a harchoz, csak egy felugyelt es osztrakok altal iranyitott pontosabban elarendelt regimentek.
    Akar tetszik neked akarnem, pont a kiegezes tette be nekunk a kaput, a gyoztes oldalon nem lett volna mire hivatkozni, amivel teruleteket levalaszthattak.
  • ManoNegra #16
    Túl egyszerű kizárólag a vezetést hibáztatni. Sok hibát vétettek persze, de a kiegyezéssel alapvetően változtak meg a lehetőségeink. Persze ha nem száll be az USA a háborúba, ha nincs patkányforradalom, stb, akkor más a helyzet, dehát ez van.

    Jó kérdés, hogy például most miért kezelnek bennünket árulónak?

    A mohácsi témát is - amellett hogy valóban extrém helyzet volt az országon belül -, én azért tágabb kontextusba is behelyezném. Ami egyébként akkor is és az első világháborúban is hiányzott, egy erős kezű, nemzeti elkötelezettségű király személye volt!
  • torreadorz #15
    Az a baj hogy túl sok a "ha".

    Ha például nem irjuk alá a trianoni szerződést, ha például hagyjuk a visszavonuló német tábornokot kiverni a románokat, ha például nem szereljük le egyből a hazatérő magyar katonákat akkor teljesen más lett volna a történet. Csakhogy már akkor is totálisan inkompetens vezetése volt az országnak igy hidd el nekem, mi mindenhogy szarul jöttünk volna ki ebből.

    Ellenpéldának lásd a törököket akik a vesztes háború ellenére még növelték is a területüket. Mert a török vezető sz@rt a szerződésekre, nem szerelték le a hadsereget sőt ellentámadásba mentek és nyertek.

    Szóval csak annyit tudok mondani, vannak dolgok amik nem változnak és a mindenkori magyar kormány és tevékenysége egy ilyen dolog. Akkoriban is pont annyira voltunk népszerüek mint manapság amikor a saját szövetségi rendszerünk (nato) kb. árulóként kezel és kb. nincs olyan ország a szövetséges gazdasági/politikai szervezetben (eu) amelyik ne fújna ránk.

    Szóval akár kiegyeztünk az osztrákokkal, akár nem, emiatt a fergeteges politikai érzék és "összetartás" miatt mindenképp szét lettünk volna szivatva. És ez még csak nem is egy 100 éves történet, mert ahogy már más is célzott rá már mohácsnál is ugyanez történt csak pepitában.
  • ManoNegra #14
    Csak szólok, a románoknak, szerbeknek stb már akkor is igen komoly területi követeléseik voltak az akkor magyarországgal szemben nem véletlen támadták ránk.

    A románok területi követelése csak a háború folyamán konkretizálódott, mikor titkos tárgyalásokon azt el tudták fogadtatni az antanttal. A szerbek területi igénye pedig inkább Horvátországgal való egyesülésben mutatkozott, mint nagyszerb álomban. Ezeknek a követeléseknek a fogadtatása, meggyőződésem, hogy másként csapódtak volna le, ha nincs a kiegyezés.

    Tehát ha nem lett volna monarchia és az 1.vh-ban magyarország szembefordult volna ausztriával

    Nem kellett volna szembefordulni velük látványosan, hanem csak tessék-lássék módon harcolni mint a csehek, és emellett külföldön dolgozni a magyar ügyért.
  • ManoNegra #13
    Most az hogy ezt az államformát osztrák-magyar Monarchiának vagy csak szimplán osztrák birodalomnak hivjuk tökmindegy.

    A jelek márpedig azt mutatják, hogy nem mindegy. A csehek is a monarchia oldalán harcoltak, a végelszámolásban mégis győztes hadviselő félként kerültek ki a háborúból. Többek között a mi kárunkra.
  • torreadorz #12
    "Csakhogy akkor a Habsburgok ellensegekent."

    Merthogy? Szerinted amúgy mi lett volna a 48 után következő 50 évben a vesztes szabadságharc után? Mert különálló magyarország semmiképp (hisz vesztettünk), innentől kezdve meg ugyanugy benne lettünk volna a háborúban az osztrákok oldalán. Most az hogy ezt az államformát osztrák-magyar monarchinának vagy csak szimplán osztrák birodalomnak hivjuk tökmindegy.

    "De a 40 evert megerte, hogy a fele orszag odalett, odalett a horvat-magyar unio,erdely,felvidek,ujvidek,karpatalja, meg ugy kb 10 millio magyar ember"

    Csak szólok, a románoknak, szerbeknek stb már akkor is igen komoly területi követeléseik voltak az akkor magyarországgal szemben nem véletlen támadták ránk.

    Nem ám az osztrákokkal szemben és nem is az osztrákokra támadtak! Már csak azért is mert szemben a mézédes álmokkal a nagy magyarország igencsak soknemzetiségü ország volt amelynek nagyon sok részén bizony a magyarság igencsak kisebbségben volt.

    Tehát ha nem lett volna monarchia és az 1.vh-ban magyarország szembefordult volna ausztriával akkor csak annyi történt volna hogy egyik oldalról a német-osztrák haderő csépelte volna az országot, a másik oldalról pedig a szerb, horvát, román felkelők ütöttek volna minket mert ők meg magyarországból akartak mindenképp kiszakadni.

    Ezek után rendkivül valószinü hogy a kétfrontos háború után az ország területi épségét megőrizve nyertesként került volna ki a háborúból. Sokkal inkább az történt volna hogy az ország egyik felét megszállták volna a németek, a másik felét pedig elfoglalták volna a románok és az eredmény ugyanez lett volna (maximum a határok lennének máshol, de a terület nemigen lenne más).
További bejegyzések a fórumban...