Szekeres Viktor
47 Ronin - Keanu Reeves szamurájfilmje
Keanu Reeves Magyarországon forgatott szamurájos fantasyjében sok minden adott volt ahhoz, hogy igazán jó és látványos legyen.
Nem ritka, ha egy hollywoodi film több éves késéssel kerül bemutatásra a mozikban. Az sem, hogy egyes alkotásokról már premierjük előtt elkezdődik valamiféle negatív kampány, mely forgatási nehézségekről, gondokról szól. Persze mindez nem jelent semmit, hiszen egyes, hosszasan késő filmek minden rossz előjel ellenére jól sikerülnek, többször sikert aratnak, mások pedig rosszak lesznek, esetleg hatalmasat buknak. A 2011-ben Magyarországon (is) forgatott 47 Ronin is a "késős" kategóriába tartozott - eredetileg 2012. decemberére tűzték ki a premierjét, majd ezt 2013. februárjára halasztották, végül a tavalyi év legvégén került mozikba a kész alkotás.
A késések egyik okának a 3D-t nevezték meg, ami teljesen felejthető és felesleges, mindössze pár, szándékosan az effekt kedvéért előállított kunsztot tartalmaz - nem ezért találták fel ezt a formátumot. A másik ok pedig Keanu Reeves jelenlétének kidomborítása volt. Emiatt 2012. ősze körül is vettek még fel jeleneteket (a romantikus szálat erősítendő) és dialógusokat. Mert igen, a 47 Roninnak nem Keanu Reeves a főszereplője, hanem Hiroyuki Sanada. Még akkor is, ha a készítők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy Reeves-t tolják előtérbe, hiszen ő jelenti a film keretét.
A történet alapját egyébként egy nagyon régi japán sztori képzi, a 47 roniné, ami azt is jelenti egyben, hogy faék-egyszerűségű: Oishi egykori, úr nélkülivé vált szamuráj társaival, meg akarja bosszulni egykori ura halálát. Hozzájuk csatlakozik az udvarban nevelkedő Kai, afféle kitaszítottként, aki kvázi szolgasorban, nem született japánként is kitanulta a harcművészet minden csínját-bínját.
Egy a 47 Roninhoz hasonló filmben, ahol a mondanivalón lenne a hangsúly, igen fontos lenne a karakterek megalapozása, azonban itt valami nagyon félresikerült. Pár színész lézeng és olykor hitelesen mondja fel a szövegét, de egy pillanatra sem tudnak közel kerülni a nézőhöz, nem érezzük át a megalázottságot, az érzelmi hullámvasutat elszenvedő karakterek érzéseit, és a szerelmetes pillantások is kivételesen üresnek tűnnek. Talán túl egyszerűek a karakterek?
De ha már a készítők elhanyagolták a szereplőiket, illetve kudarcot vallottak bemutatásukkal, akkor törődhettek volna a külsőségekkel. De sajnos a film (olykor igen szép) számítógépes grafikákkal dúsított látványvilága sem túl meggyőző, nem nagyon tűnik fel, hogy a Japánban játszódó, szinte kivétel nélkül japán színészekkel forgatott történetet (a filmet egyébként kifejezetten ajánlatos szinkronnal nézni) 200 millió dollárból forgatták. Persze akadnak nagy szörnyetegek és pár érdekesebb effekt, de ezek ma már tucattrükköknek tűnnek.
A 47 Ronin sajnos nagyon érdektelen film lett. Persze van benne misztikum, azonban az csak jelzésértékű, mindössze a szemöldökünk felhúzására alkalmas és a matinéjelleget erősíti. Van benne romantikus szál is, melyet igazi nagyívűnek szántak, azonban rettenetesen rosszul alapozzák meg és cseppet sem működik, inkább zavaró és suta. És akció is akad benne bőven, azonban az jobbára csak unalmas darálás, mintha a rendező és az akciójelenetek rendezője sem lett volna helyzete magaslatán. A 47 Ronin lehet, hogy papíron remekműnek tűnt Keanu Reeves számára, de így nehezen tudjuk elhinni, hogy ez lett volna az az álomprojekt, melynek elkészültén hosszú évekig fáradozott. Valószínűleg a film már a kezdetek kezdetén, a rendező kiválasztásakor kudarcra volt ítélve.
A film egyetlen erőssége sem a készítőknek köszönhető, hiszen az a klasszikus legenda üzenete. És egyben ez mutat rá a film legnagyobb bűnére. Mert sajnos a megvalósításnak köszönhetően a 47 Ronin elején minden idők leg...-jeként felvezetett legenda csak halkat pukkan. és szinte pislogunk, hogy miért is akkora dolog, amit mesélnek. Pedig az üzenet, amely a mai világban bármennyire is avíttasnak tűnő értékeket közvetít, nagyon erős. Lenne, ha tényleg megfelelő hangsúlyt kapott volna, de sajnos a film percről-percre bagatellizálja el, míg a végén inkább csak slusszpoénként funkcionál. Kár érte.
Ami érdekes, hogy míg Amerikában (és a világ legtöbb országában) bukott a 47 Ronin, nálunk kifejezetten sikeres lett. És ezt a magyar forgatással sem lehet magyarázni, hiszen nem egy itthon forgatott alkotás égett már be a mozikban, ráadásul ezúttal arról sincs szó, hogy hazánk nevezetességeit csodálhatnánk meg a filmben, hiszen az jórészt stúdiós díszletek között és erdőben játszódik.
(A végére egy érdekesség: a lent is látható plakáton még csak nem is szerepel a film főszereplője, a pár másodpercre feltűnő, agyontetovált Rick Genest viszont nem csak helyet kapott rajta, de még saját karakterplakátot is készítettek neki. Ez a marketinges húzás most nem jött be.)
Nem ritka, ha egy hollywoodi film több éves késéssel kerül bemutatásra a mozikban. Az sem, hogy egyes alkotásokról már premierjük előtt elkezdődik valamiféle negatív kampány, mely forgatási nehézségekről, gondokról szól. Persze mindez nem jelent semmit, hiszen egyes, hosszasan késő filmek minden rossz előjel ellenére jól sikerülnek, többször sikert aratnak, mások pedig rosszak lesznek, esetleg hatalmasat buknak. A 2011-ben Magyarországon (is) forgatott 47 Ronin is a "késős" kategóriába tartozott - eredetileg 2012. decemberére tűzték ki a premierjét, majd ezt 2013. februárjára halasztották, végül a tavalyi év legvégén került mozikba a kész alkotás.
A késések egyik okának a 3D-t nevezték meg, ami teljesen felejthető és felesleges, mindössze pár, szándékosan az effekt kedvéért előállított kunsztot tartalmaz - nem ezért találták fel ezt a formátumot. A másik ok pedig Keanu Reeves jelenlétének kidomborítása volt. Emiatt 2012. ősze körül is vettek még fel jeleneteket (a romantikus szálat erősítendő) és dialógusokat. Mert igen, a 47 Roninnak nem Keanu Reeves a főszereplője, hanem Hiroyuki Sanada. Még akkor is, ha a készítők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy Reeves-t tolják előtérbe, hiszen ő jelenti a film keretét.
A történet alapját egyébként egy nagyon régi japán sztori képzi, a 47 roniné, ami azt is jelenti egyben, hogy faék-egyszerűségű: Oishi egykori, úr nélkülivé vált szamuráj társaival, meg akarja bosszulni egykori ura halálát. Hozzájuk csatlakozik az udvarban nevelkedő Kai, afféle kitaszítottként, aki kvázi szolgasorban, nem született japánként is kitanulta a harcművészet minden csínját-bínját.
Egy a 47 Roninhoz hasonló filmben, ahol a mondanivalón lenne a hangsúly, igen fontos lenne a karakterek megalapozása, azonban itt valami nagyon félresikerült. Pár színész lézeng és olykor hitelesen mondja fel a szövegét, de egy pillanatra sem tudnak közel kerülni a nézőhöz, nem érezzük át a megalázottságot, az érzelmi hullámvasutat elszenvedő karakterek érzéseit, és a szerelmetes pillantások is kivételesen üresnek tűnnek. Talán túl egyszerűek a karakterek?
De ha már a készítők elhanyagolták a szereplőiket, illetve kudarcot vallottak bemutatásukkal, akkor törődhettek volna a külsőségekkel. De sajnos a film (olykor igen szép) számítógépes grafikákkal dúsított látványvilága sem túl meggyőző, nem nagyon tűnik fel, hogy a Japánban játszódó, szinte kivétel nélkül japán színészekkel forgatott történetet (a filmet egyébként kifejezetten ajánlatos szinkronnal nézni) 200 millió dollárból forgatták. Persze akadnak nagy szörnyetegek és pár érdekesebb effekt, de ezek ma már tucattrükköknek tűnnek.
A 47 Ronin sajnos nagyon érdektelen film lett. Persze van benne misztikum, azonban az csak jelzésértékű, mindössze a szemöldökünk felhúzására alkalmas és a matinéjelleget erősíti. Van benne romantikus szál is, melyet igazi nagyívűnek szántak, azonban rettenetesen rosszul alapozzák meg és cseppet sem működik, inkább zavaró és suta. És akció is akad benne bőven, azonban az jobbára csak unalmas darálás, mintha a rendező és az akciójelenetek rendezője sem lett volna helyzete magaslatán. A 47 Ronin lehet, hogy papíron remekműnek tűnt Keanu Reeves számára, de így nehezen tudjuk elhinni, hogy ez lett volna az az álomprojekt, melynek elkészültén hosszú évekig fáradozott. Valószínűleg a film már a kezdetek kezdetén, a rendező kiválasztásakor kudarcra volt ítélve.
A film egyetlen erőssége sem a készítőknek köszönhető, hiszen az a klasszikus legenda üzenete. És egyben ez mutat rá a film legnagyobb bűnére. Mert sajnos a megvalósításnak köszönhetően a 47 Ronin elején minden idők leg...-jeként felvezetett legenda csak halkat pukkan. és szinte pislogunk, hogy miért is akkora dolog, amit mesélnek. Pedig az üzenet, amely a mai világban bármennyire is avíttasnak tűnő értékeket közvetít, nagyon erős. Lenne, ha tényleg megfelelő hangsúlyt kapott volna, de sajnos a film percről-percre bagatellizálja el, míg a végén inkább csak slusszpoénként funkcionál. Kár érte.
Ami érdekes, hogy míg Amerikában (és a világ legtöbb országában) bukott a 47 Ronin, nálunk kifejezetten sikeres lett. És ezt a magyar forgatással sem lehet magyarázni, hiszen nem egy itthon forgatott alkotás égett már be a mozikban, ráadásul ezúttal arról sincs szó, hogy hazánk nevezetességeit csodálhatnánk meg a filmben, hiszen az jórészt stúdiós díszletek között és erdőben játszódik.
(A végére egy érdekesség: a lent is látható plakáton még csak nem is szerepel a film főszereplője, a pár másodpercre feltűnő, agyontetovált Rick Genest viszont nem csak helyet kapott rajta, de még saját karakterplakátot is készítettek neki. Ez a marketinges húzás most nem jött be.)
|
47 Ronin (47 ronin)
színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 118 perc, 2013 12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyeletében ajánlott rendező: Carl Rinsch forgatókönyvíró: Hossein Amini, Chris Morgan zeneszerző: Atticus Ross operatőr: John Mathieson producer: Pamela Abdy, Eric McLeod, Scott Stuber szereplők: Hiroyuki Sanada (Kuranosuke Oishi) Keanu Reeves (Kai) Tadanobu Asano (Lord Kira) Cary-Hiroyuki Tagawa (a sógun) Rinko Kikuchi (Mizuki) |
