Három nagy lemezkiadó újabb bírósági győzelmet aratott egy internetszolgáltató ellen, de a kiadók nem örülnek annak, hogy a fellebbviteli bíróság csak albumonkénti kártérítést ítélt meg, nem pedig dalonkénti kártérítést.

A Universal, a Warner és a Sony egy szerzői jogok megsértése miatt indított per teljes újratárgyalását kéri, azt állítva, hogy a Grande Communications internetszolgáltatónak dalonkénti kártérítést kellene fizetnie, amiért nem tiltotta le a kalózkodással vádolt internetezők hozzáférését. Az a döntés, hogy a Grande minden egyes dal helyett minden egyes album után fizessen "veszélyezteti a szerzői jogok tulajdonosainak lehetőségét arra, hogy méltányos kártérítést kapjanak” - áll a lemezkiadók kérelmében.

Egy háromtagú bírói testület a múlt hónapban egyhangúlag úgy döntött, hogy az Astound Broadband leányvállalata, a Grande megsértette a törvényt, amikor nem szüntette meg a jogsérelemmel vádolt előfizetők elérését. Az előfizetők szerzői jogot sértettek, mivel IP-címük a Rightscorp,egy a zenei kiadók által használt szerzői jogokat érvényesítő vállalat által ellenőrzött torrent letöltéseihez kapcsolódott. A Grande számára az ítélet egyetlen jó része az, hogy a bíróság új tárgyalást rendelt el a kártérítésről, mivel a 46,8 millió dolláros összeget túl magasnak ítélte. A fellebbviteli bíróság bírái úgy találták, hogy a kerületi bíróság „tévedett, miszerint a perben szereplő 1403 dal mindegyike külön-külön megítélhető a törvényes kártérítésre”. A kártérítés dalonként 33 333 dollár volt.

A lemezkiadók azt szeretnék, ha az ítélet albumonkénti részét hatályon kívül helyeznék, míg a többi részét érintetlenül hagynák. Az amerikai szerzői jogi törvény kimondja, hogy „egy összeállítás vagy származékos mű minden része egy művet alkot” - jegyezte meg a testület. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „a törvény egyértelmű abban a tekintetben, hogy egy összeállítás csak egy törvényes kártérítést indokol, függetlenül attól, hogy az alkotóművek külön-külön szerzői jogi védelemben részesülnek-e vagy sem”. Ha választani kell „a politikai érvek és a törvény szövege között - függetlenül attól, hogy mennyire szimpatikus a szerzői jogtulajdonosok helyzete -, a szövegnek kell érvényesülnie”, mondta az ítélet.

A lemezkiadók szerint a testület tévedett, azzal érvelve, hogy a törvény „egy mű” része „azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza, hogy a felperes a szerzői jogot egy összeállítással (pl. a már meglévő anyagok sajátos kiválasztása, összehangolása vagy elrendezése) sértse meg, és később azzal érveljen, hogy jogosult törvényes kártérítésre az összeállítás minden egyes külön alkotórészéért. Ez a szabály nem vonatkozhat erre az ügyre, amelyben a felperesek az egyes hangfelvételek, nem pedig az összeállítások jogsértését bizonyították.” A lemezkiadók szerint hat másik amerikai fellebbviteli bíróság „úgy ítélte meg, hogy egy paragrafus külön kártérítést engedélyez minden egyes olyan megsértett szerzői jogi egység után, amelyet a szerzői jog tulajdonosa egyedileg forgalmazott”, bár ezen ügyek közül több nem zenei művekre, hanem például képekre, fotókra és televíziós epizódokra vonatkozott.

A zenei cégek szerint az albumonkénti döntés megakadályozza őket abban, hogy „méltányos kártérítést” kapjanak, mivel „a hangfelvételeket elsősorban egyedi zeneszámokként, nem pedig albumok részeként hozzák kereskedelmi forgalomba (és termelnek bevételt a szerzői jogtulajdonosoknak)”. A lemezkiadók arra is panaszkodtak, amit ők „a testület döntése bizonyos fokú iróniájának” neveznek, hogy „az ebben az ügyben szóban forgó féktelen peer-to-peer jogsértés volt az egyik fő oka annak, hogy a lemezkiadóknak a válogatáslemezek (albumok) fizikai példányainak értékesítéséről a felvételek digitális példányainak egyedi alapon történő hozzáférhetővé tételére (streaming/letöltés) kellett átállniuk üzleti modelljeikben”.

A lemezkiadók azt állítják, hogy a testület „megfordította a törvény szövegének értelmét, és egy olyan szabályt, amelynek célja annak biztosítása, hogy a válogatásokra vonatkozó szerzői jogtulajdonosok ne kapjanak kártérítést olyan szabállyá változtatott, amely megakadályozza, hogy az egyéni művek szerzői jogtulajdonosai jogos kártérítéshez jussanak”. "A testület szabályának gyakorlati következményei szembeszökőek: például, ha egy jogsértő külön-külön letölti négy olyan egyedi dal felvételét, amelyeket történetesen egy adott időpontban külön-külön választottak ki és vettek fel egy adott album tíz száma közé, a testület döntése lehetővé tenné a szerzői jogtulajdonos számára, hogy a négy felvételre együttesen csak egy törvényes kártérítést kapjon. Ez még akkor is így lenne, ha a tárgyaláson megcáfolhatatlan bizonyíték lenne arra vonatkozóan, hogy a szerzői jog jogosultja a négy felvételt külön-külön forgalmazta. Ezt az eredményt a szerzői jogi törvény szövege egyáltalán nem támasztja alá."

Az internetszolgáltató viszont meg akarja semmisíteni a döntést. A Grande azért nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mert meg akarja úszni a felelősséget, akár minden egyes dalra, akár minden egyes albumra vonatkozóan. Az újratárgyalás a bíróság összes bírája előtt zajlana. "Az internetszolgáltatás nyújtása nem perelhető magatartás” - érvelt Grande. „A testület döntése tévesen lehetővé teszi, hogy a járulékos felelősség passzív, kétértelmű kereskedelmi tevékenységen alapuljon: az internet-hozzáférés biztosításán”. A Grande a Legfelsőbb Bíróság két korábbi döntésére hivatkozott. "A Twitter-ügy egyértelművé teszi, hogy az információcserére szolgáló online platformok vagy szolgáltatások nyújtója még akkor is, ha tud a visszaélésekről, nem eléggé vétkes ahhoz, hogy alátámassza a másodlagos felelősséget. Ez azért van így, mert a kommunikációhoz szükséges infrastruktúra olyan módon történő biztosítása, amely „a tartalom jellegét tekintve agnosztikus”, nem jelent „aktív, jelentős segítséget a jogellenes használathoz.”

Nem ez az egyetlen fontos ügy a szerzői jogtulajdonosok és a szélessávú szolgáltatók között folyó küzdelemben, amelynek drámai hatásai lehetnek a kalózkodással vádolt személyek internet-hozzáférésére. Az internetszolgáltatók nem akarják, hogy felelősségre vonják őket, ha előfizetőik megsértik a szerzői jogokat, és azzal érvelnek, hogy nem kellene tömegesen kikapcsolniuk az internetfelhasználókat a kalózkodás puszta vádja alapján. Az internetszolgáltatók szerint a lemezkiadók nevében küldött, szerzői jogokat sértő értesítések nem elég pontosak ahhoz, hogy indokolják az ilyen megszüntetéseket. A digitális jogvédő csoportok támogatják az internetszolgáltatókat ezekben az ügyekben, azzal érvelve, hogy az internetszolgáltatók szerzői jogi rendőrökké válása rossz hatással lenne a társadalomra, és olyan embereket lehetetlenítene el, akiket tévesen vádoltak meg, vagy akik csak ugyanazt az internetkapcsolatot használták, mint egy jogsértő.

A teljes kiadói iparág pedig arra vár, hogy megtudják, a Legfelsőbb Bíróság foglalkozik-e a Cox Communications kábeltársaság által benyújtott keresettel, amely a Sony által indított szerzői jogi jogsértési perben hozott ítéletet akarja hatályon kívül helyezni. Ebben az ügyben egy amerikai fellebbviteli bíróság megerősítette az esküdtszék azon megállapítását, hogy a Cox bűnös a szándékos, járulékos jogsértésben, de érvénytelenítette az 1 milliárd dolláros kártérítési ítéletet, és új kártérítési tárgyalást rendelt el. A lemezkiadók a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, mert az 1 milliárd dolláros ítéletet vissza akarják állítani.

A Cox szerint a bíróság ítélete „arra kényszerítené az internetszolgáltatókat, hogy a jogsértő tevékenységre vonatkozó, nem bizonyított állítások alapján megszüntessék az internetszolgáltatást a háztartások vagy vállalkozások számára, és hálózataik rendőrévé tenné őket. Egy internetszolgáltatás megszüntetése nem csak a tartalom jogellenes letöltésével vádolt egyént érintené, hanem egy egész háztartást rúgna le az internetről”. Négy másik nagy internetszolgáltató közölte a Legfelsőbb Bírósággal, hogy az ügy által felvetett jogi kérdés „kivételesen fontos az internet jövője szempontjából”. A szerzői jogsértéssel foglalkozó értesítéseket „közismerten hibásaknak” nevezték, és azt mondták, hogy az ilyen értesítések hatálya alá tartozó internetfelhasználók tömeges kikapcsolása "ártatlan embereknek okozna kárt azzal, hogy háztartásokat, iskolákat, kórházakat és vállalkozásokat fosztana meg az internet-hozzáféréstől”.