Jobban felkészültnek érzik magukat azok, akik egy virtuális osztályteremben gyakorolják az oktatást.

A Linköpingi Egyetem kutatói a Simulation Training is As Effective as Teaching Pupils: Development of Efficacy Beliefs Among PRE-Service Teachers című tanulmányukban kimutatták, hogy azoknak, akik virtuális osztálytermeket és diákavatárokat használtak a képzésük során, sokkal jobban fejlődött a tanítási képességük. Az ok egyszerű volt: a szimulációk jobban fel tudták készíteni a leendő tanárokat a tanulókkal való helyzetekre.

A szakértők megvizsgálták, hogy diákavatárok használata mennyire készíti fel a leendő pedagógusokat a valódi osztálytermekben való tanításra. A képzés során gyakran nagyon nehéz a tanárjelölteknek elegendő gyakorlatra szert tenniük. Sokan felkészületlennek érzik magukat az első iskolai éveikben, ilyenkor nagyon erős a lemorzsolódás, sokan hagyják el a pedagógusi pályát. Marcus Samuelsson, a Linköpingi Egyetem magatartástudományi és tanulási részlegének professzora hangsúlyozta, hogy a virtuális hallgatók tanításával a leendő tanárok úgy érezték, hogy sokkal jobban felkészültek a rájuk váró kihívásokra és jobban bíztak a képességeikben.

Az elvégzett kísérletben mindegyik leendő pedagógus öt virtuális diákot tanított egy virtuális osztályteremben három órán keresztül. Az oktatás a TeachLivE nevű szimulációs szoftver bevonásával zajlott. Kiderült, hogy az avatárokkal végzett képzés hatékonyabb volt a valódi tanulók bevonásával végrehajtott gyakorlatoknál. Már a három óra is elegendő volt arra, hogy az érintettek jobban bízzanak a képességeikben és többet ért ez a három óra, mint a valódi nebulók három héten át való tanítása. A virtuális képzés előnye volt, hogy közvetlen visszajelzések érkezhettek a virtuális diákoktól, de akár más kollégáktól is. Ezt a valódi életben nehéz kivitelezni. Ugyanakkor Samuelssen rámutatott, hogy a virtuális avatárok nem helyettesíthetik a valódi diákokkal való kapcsolatot.