Berta Sándor

Optikai Wi-Fi-kapcsolat a víz alatt

Egy kis méretű optikai modem gyors adattovábbítást tesz lehetővé nagy vízmélységben is.

Az École polytechnique fédérale de Lausanne (EPFL) kutatói által megalkotott LUMA képes arra, hogy kék fényimpulzusok segítségével továbbítson adatokat akár 6000 méteres mélységig. Az eszközt az EPFL-ből kiszervezett vállalkozás, a Hydromea segítségével értékesítenék. A Csendes-óceánon végrehajtott első tesztek során több mint 50 méter távolságra sikerült eljuttatni a jeleket és 4280 méteres mélységig működött a rendszer. A teszteket a Hydromea munkatársai és az Alfred Wegener Intézet Sarki és Tengerkutató Intézet szakértői közösen végezték el.

Alexander Bahr, a Hydromea ügyvezető igazgatója és Felix Schill, a cég technológiai vezetője kiemelte, hogy ha valaki a víz alatt egy hálózatba kötött készüléket akar használni, akkor nem választhat túl sok lehetőség közül. A rádiójelek ebben a környezetben nem működnek jól, míg az akusztikus adatátvitel lassú és megbízhatatlan. A víz alatti hatékony kommunikáció komoly akadályokba ütközik. A kifejlesztett új modem viszont gyors és vezeték nélküli összeköttetést kínál az alkalmazott kék fénynek köszönhetően. A megfelelő, kis fényimpulzusokra érzékeny vevőegység létrehozása azonban így is hosszú ideig tartott.

A modemet egy átlátszó műanyag csomagolásban helyezték el, hogy képes legyen elviselni a nagy víznyomást és elvileg 6000 méteres vízmélységig működőképes. A tudósok arra használták a LUMA-t, hogy rendszeresen ellenőrizzék a mérőeszközök által a víz alatt rögzített adatokat. Az különösen fontos volt, hogy a szenzorok megfelelően működjenek, mert gyakran hónapokig a víz alatt kell üzemelniük. A modembe egy adatrögzítő került, amely összegyűjti a különböző érzékelők információit és egy másik hasonló egység található abban a víz alatti robotban, amely lemerül lekérdezni az adatokat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kvp #1
    Igazabol csak a sebesseg novelese es a vizen valo atjutas a kerdes. A kek feny ebbol a szempontbol idealis.

    Egyebkent a romaiak is faklyas fenytaviro rendszert hasznaltak az ortornyok kozott, igy pl. par nap alatt elert egy hir Romaba a birodalmon belul barhonnan. Az irda infravoros protokoll pedig tudta a vezeteknelkuli atvitelt a laptopoknal meg a wifi kora elott. Hasonlo megoldast hasznal halozatos kornyezetben a 90-es evekbol szarmazo digitrax loconet rendszer, persze alacsony sebessegen. A protokollok siman lehetek azonosak a wifi-n hasznalttal, mivel a hardvereknel teljesen mindegy, hogy milyen formatumu digitalis jel megy az az adok es a vevok kozott, csak a pontos jelatvitel a feladatuk. (a fenti loconet-es modellvasuti peldanal a legtobb felhasznalas soran keverik a 12V-os soros, az rs485-os es can buszos differencialis, az ethernet-es vezetekes, az infras es a wifi-s atvitelt is, egy kis usb-vel a pc-s vegpontok fele, de vegig azonos csomagformatumot hasznalva mindenutt, hasonloan mint ahogy az ethernet-es forgalom is mehet rezen, optikai szalon, radion, hanghullamokon es akar lathato fennyel is)