Gyurkity Péter
Teljes siker a napvitorla első küldetése
Több rekordot is megdöntöttek, miután először sikerült igazolni a napvitorla üzemelését.
Néhány nappal ezelőtt számoltunk be arról, hogy a The Planetary Society által kifejlesztett, közösségi alapokra helyezett Lightsail 2 kibontotta vitorláját. Nem sokkal ezt követően, július legvégén futott be a hír, miszerint az illetékesek visszaigazolták az eszköz sikeres üzembe helyezését, így megvalósult a napvitorlával való közlekedés.
A közlemény szerint itt egészen pontosan a Föld körüli pálya módosításáról van szó, ennek legmagasabb, illetve legalacsonyabb pontja változott ugyanis meg, ahogy a napvitorla befogta a Napból érkező fotonokat, ezekre támaszkodva pedig némi lendületet biztosított az érdekes járműnek. A magyarázat szerint az elkövetkező hetekben ezen pontokat tovább módosítják, egészen addig, amíg a legalacsonyabb ponton a légkör által jelentett súrlódás már teljes mértékben ellensúlyozza, sőt meghaladja a meghajtás által biztosított lendületet, bár ez nagyjából egy teljes hónap múlva következik majd csak be. Addig folyamatosan figyelik a pálya alakulását, illetve további módosításokat terveznek végrehajtani.
A csapat a siker révén több rekordot is megdöntött, hiszen ez az első olyan eszköz, amely ilyen meghajtással mozog a Föld körül (a 2010-ben elindult japán IKAROS azóta igencsak eltávolodott tőlünk), ennek finanszírozását közösségi alapokra helyezve, jóval kisebb megoldásként igazolva az elmélet helyességét. Az ötlet egészen a hetvenes évekig nyúlik vissza, amikor a társaság alapítója, Carl Sagan, még egyetemi óráin beszélt erről, bár Kepler 1607-ben szintén megemlítette, hogy az üstökösök csóváit valószínűleg a Napból érkező energia táplálja. A napokban további képek is befutottak, amelyek egy teljes mértékben kinyílt vitorlát mutatnak meg nekünk, ezalatt pedig a reakciós kerekek kapcsán is szoftvermódosítást hajtottak végre, hogy megnöveljék azok hatékonyságát.
Ezen kerekek naponta többször beleütköznek a kialakításuk által felállított korlátokba, amelynek révén nem tudnak további forgást biztosítani az eszközön. Ezen forgásra szükség van ahhoz, hogy leállítsák, illetve újból beindítsák a vitorla üzemelését, a további optimalizáció révén így magát a meghajtást is hatékonyabbá tehetik.
Néhány nappal ezelőtt számoltunk be arról, hogy a The Planetary Society által kifejlesztett, közösségi alapokra helyezett Lightsail 2 kibontotta vitorláját. Nem sokkal ezt követően, július legvégén futott be a hír, miszerint az illetékesek visszaigazolták az eszköz sikeres üzembe helyezését, így megvalósult a napvitorlával való közlekedés.
A közlemény szerint itt egészen pontosan a Föld körüli pálya módosításáról van szó, ennek legmagasabb, illetve legalacsonyabb pontja változott ugyanis meg, ahogy a napvitorla befogta a Napból érkező fotonokat, ezekre támaszkodva pedig némi lendületet biztosított az érdekes járműnek. A magyarázat szerint az elkövetkező hetekben ezen pontokat tovább módosítják, egészen addig, amíg a legalacsonyabb ponton a légkör által jelentett súrlódás már teljes mértékben ellensúlyozza, sőt meghaladja a meghajtás által biztosított lendületet, bár ez nagyjából egy teljes hónap múlva következik majd csak be. Addig folyamatosan figyelik a pálya alakulását, illetve további módosításokat terveznek végrehajtani.
A csapat a siker révén több rekordot is megdöntött, hiszen ez az első olyan eszköz, amely ilyen meghajtással mozog a Föld körül (a 2010-ben elindult japán IKAROS azóta igencsak eltávolodott tőlünk), ennek finanszírozását közösségi alapokra helyezve, jóval kisebb megoldásként igazolva az elmélet helyességét. Az ötlet egészen a hetvenes évekig nyúlik vissza, amikor a társaság alapítója, Carl Sagan, még egyetemi óráin beszélt erről, bár Kepler 1607-ben szintén megemlítette, hogy az üstökösök csóváit valószínűleg a Napból érkező energia táplálja. A napokban további képek is befutottak, amelyek egy teljes mértékben kinyílt vitorlát mutatnak meg nekünk, ezalatt pedig a reakciós kerekek kapcsán is szoftvermódosítást hajtottak végre, hogy megnöveljék azok hatékonyságát.
Ezen kerekek naponta többször beleütköznek a kialakításuk által felállított korlátokba, amelynek révén nem tudnak további forgást biztosítani az eszközön. Ezen forgásra szükség van ahhoz, hogy leállítsák, illetve újból beindítsák a vitorla üzemelését, a további optimalizáció révén így magát a meghajtást is hatékonyabbá tehetik.