Berta Sándor
Nem a digitális forradalom a társadalmi bajok forrása
A német államfő szerint nem szabad a digitalizációt a társadalmi problémák bűnbakjának beállítani, hanem sokkal inkább lehetőségként kell tekinteni rá.
Míg a magyar államfőnek évek óta csak a víz a fontos bárhol is szólaljon fel, addig Frank-Walter Steinmeier elnök az automatizáció és a robotok emberek életére gyakorolt hatásával foglalkozott a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) Kongresszusán megtartott beszédében. Kijelentette, hogy a technológiai fejlődés hullámai egyre kisebb időközökben érnek el minket. Az egyik ilyen hullám a digitalizálás, amely az élet minden területére komoly hatást gyakorol. A politikus ellenzi, hogy a digitalizálást nyilvánítsák minden társadalmi rossz dolog forrásává, hiszen szerinte sokkal inkább arról van szó, hogy az új lehetőségeket kínál az embereknek és a cégeknek. Hangsúlyozta, hogy az emberiség történetében még soha senki sem fért hozzá ennyi tudáshoz. Ez a tudás használható arra, hogy előrejelezzék a válságokat és a katasztrófákat, jobban lehessen harcolni a betegségek ellen és a technikát az emberiség javára lehessen fordítani.
Steinmeier rámutatott, hogy ugyanakkor sokan félnek a digitalizálás következményeitől is. Természetesnek tartja, hogy bizonyos tevékenységek el fognak tűnni, míg újak megjelennek majd. A technológia megváltoztathatja és megkönnyítheti az életünket, de a kereteket az embereknek kell meghatározniuk. Szükség van a digitalizálás etikájára, amelynek részét képezik olyan kérdések is, hogy hogyan fogunk a jövőben dolgozni, milyen szabályok lesznek érvényesek a munka világában, s miként lehet megvédeni a nehezen megszerzett munkavállalói jogokat.
A munkavállalóknak és a szakszervezeteiknek éppen ezért aktívan részt kell venniük a digitalizálás alakításában és a változásoktól való félelem ellenére merjenek cselekedni. Az embereknek és a cégeknek egyaránt fel kell készülniük arra, hogy algoritmusok és robotok veszélyeztetik az állásaikat. Steinmeier hangsúlyozta, hogy a digitalizálás sokkal több egy új okostelefon-modellnél, hiszen megváltoztatja minden egyes ember munkahelyi életét és a társadalmi együttélést is. A digitalizálást úgy kell alakítani, hogy ne kiváltsa a munkát, hanem növelje annak értékét.
A technológiai fejlődés már korábban is elvette az emberek munkáját, amely gyakran megterhelő és veszélyes volt, de eközben kialakultak új tevékenységek is. Az ipari forradalom előtt a munka 95 százaléka fizikai és 5 százaléka kognitív volt. Ezek az arányok napjainkra jelentős mértékben megváltoztak, a digitalizálás és az automatizálás pedig teljesen meg fogja fordítani az arányokat. De azt, hogy mindez mit jelent majd a jövő munkája szempontjából, még nem tudjuk teljesen elképzelni. Ezzel párhuzamosan az oktatás is át fog alakulni: a kommunikatív és a digitális kompetenciákat a munkák során gyakrabban aktualizálják majd, ami sok időbe és pénzbe fog kerülni.
A német államfő végül leszögezte: az, hogy a gazdaság egyedül fölözi le a digitalizálás hasznát, nem fog működni. A digitalizálást figyelembe kell venni a jövőbeli munkafeltételek kialakításakor, ez pedig egy össztársadalmi feladat, amely alól a gazdaság nem vonhatja ki magát.
Míg a magyar államfőnek évek óta csak a víz a fontos bárhol is szólaljon fel, addig Frank-Walter Steinmeier elnök az automatizáció és a robotok emberek életére gyakorolt hatásával foglalkozott a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) Kongresszusán megtartott beszédében. Kijelentette, hogy a technológiai fejlődés hullámai egyre kisebb időközökben érnek el minket. Az egyik ilyen hullám a digitalizálás, amely az élet minden területére komoly hatást gyakorol. A politikus ellenzi, hogy a digitalizálást nyilvánítsák minden társadalmi rossz dolog forrásává, hiszen szerinte sokkal inkább arról van szó, hogy az új lehetőségeket kínál az embereknek és a cégeknek. Hangsúlyozta, hogy az emberiség történetében még soha senki sem fért hozzá ennyi tudáshoz. Ez a tudás használható arra, hogy előrejelezzék a válságokat és a katasztrófákat, jobban lehessen harcolni a betegségek ellen és a technikát az emberiség javára lehessen fordítani.
Steinmeier rámutatott, hogy ugyanakkor sokan félnek a digitalizálás következményeitől is. Természetesnek tartja, hogy bizonyos tevékenységek el fognak tűnni, míg újak megjelennek majd. A technológia megváltoztathatja és megkönnyítheti az életünket, de a kereteket az embereknek kell meghatározniuk. Szükség van a digitalizálás etikájára, amelynek részét képezik olyan kérdések is, hogy hogyan fogunk a jövőben dolgozni, milyen szabályok lesznek érvényesek a munka világában, s miként lehet megvédeni a nehezen megszerzett munkavállalói jogokat.
A munkavállalóknak és a szakszervezeteiknek éppen ezért aktívan részt kell venniük a digitalizálás alakításában és a változásoktól való félelem ellenére merjenek cselekedni. Az embereknek és a cégeknek egyaránt fel kell készülniük arra, hogy algoritmusok és robotok veszélyeztetik az állásaikat. Steinmeier hangsúlyozta, hogy a digitalizálás sokkal több egy új okostelefon-modellnél, hiszen megváltoztatja minden egyes ember munkahelyi életét és a társadalmi együttélést is. A digitalizálást úgy kell alakítani, hogy ne kiváltsa a munkát, hanem növelje annak értékét.
A technológiai fejlődés már korábban is elvette az emberek munkáját, amely gyakran megterhelő és veszélyes volt, de eközben kialakultak új tevékenységek is. Az ipari forradalom előtt a munka 95 százaléka fizikai és 5 százaléka kognitív volt. Ezek az arányok napjainkra jelentős mértékben megváltoztak, a digitalizálás és az automatizálás pedig teljesen meg fogja fordítani az arányokat. De azt, hogy mindez mit jelent majd a jövő munkája szempontjából, még nem tudjuk teljesen elképzelni. Ezzel párhuzamosan az oktatás is át fog alakulni: a kommunikatív és a digitális kompetenciákat a munkák során gyakrabban aktualizálják majd, ami sok időbe és pénzbe fog kerülni.
A német államfő végül leszögezte: az, hogy a gazdaság egyedül fölözi le a digitalizálás hasznát, nem fog működni. A digitalizálást figyelembe kell venni a jövőbeli munkafeltételek kialakításakor, ez pedig egy össztársadalmi feladat, amely alól a gazdaság nem vonhatja ki magát.