Ötvös Tibor
Thor: Ragnarök - hétvégi istenek
Taika Waititi elkészítette az eddigi legjobb Thor, és az egyik legjobb Marvel filmet. Az egyetlen negatívum ismét a főgonosz.
Hogy tetszett a Thor: Ragnarök?
A külföldi és a hazai sajtó egyöntetű véleménye szerint a Thor eddigi önálló filmjei nem sikerültek túl jól, de most végre megérkezett az igazi, a hőshöz méltó fejezet a Ragnarök képében. Személy szerint azt gondolom, hogy az eddigi két Thor film is abszolút megállta a helyét a Marvel forgatagban, azonban a harmadik rész valóban messze kiemelkedik a felhozatalból. De persze közel sem lett tökéletes az elkészült film és ez elsősorban a főgonosz Hela karakterében nyilvánul meg.
A sztori szerint Thor továbbra is járja saját útját, melyben az összes világból próbálja elűzni a fenyegetéseket. Mikor hazatér Asgardba, szembesül Loki uralkodásának következményével és mikor megjelenik Hela, a halál istennője, elkeverednek egy titokzatos világba, Sakaar bolygójára, ahol a Nagymester irányítása alatt életre-halálra zajló küzdelmek zajlanak. Thor itt találkozik Hulkkal, akivel együtt próbálnak meg visszajutni Asgardba. Nagyjából ennyi, a sztori nem távolodik el messzire a "jön egy gonosz és el kell pusztítani" frázistól, azonban a karakterek és a forgatókönyv poénjai olyan élettel töltik meg az egészet, mely miatt mindenképpen érdemes beülni a mozikba.
Először is ott van Thor, akinek láthatóan jót tett az, hogy belépett a Bosszúállók kötelékébe, hiszen sokkal lazább és viccesebb lett, mint a korábbi két részben volt. Ez persze pár embert zavarhat, mivel elég nagy a kontraszt az előző két filmben látott hőshöz képest, de ez a lépés csak előnyére vált a mennydörgés istenének. Hemsworth ráadásul láthatóan most kezdte el igazán élvezni a karaktert és olyan felszabadultan játszik, mint még soha. Jeff Goldblum mint Nagymester telitalálat, talán a Marvel filmek legjobban castingolt színésze. A bolygót irányító vezetőt nem lehet túltolni, színes-szagos világa maga a katyvasz és eme szerepben lubickol Goldblum. Hulk megjelenése is nagy húzás volt, szégyen hogy még nem kapott a karakterhez méltó önálló filmet a feldühített Bruce Banner.
Jane Foster szerencsére már kimaradt, "helyét" egy korábbi asgardi, egy valkűr vette át és már most jobban működik a kémia Thor és közte, mint Jane-nel valaha is. A színészek kiválasztása és lazasága egy dolog, a remek filmhez kellett a Hétköznapi vámpírokat készítő Taika Waititi is, aki bár csak rendezőként szerepel a stáblistán, de nem lehet nem észrevenni a forgatókönyvön is a kézjegyeit. A poénok, a különböző kameók (Strange doki szerepvállalása tökéletes) illetve a karakterek viszonya egymáshoz mind lenyűgöző és szerencsére sosem tolják túl egyiket sem. Talán a drámai vonalat hanyagolták el cseppet, de valószínűleg a Cate Blanchett kaliberű színésznő szerződtetése nem volt véletlen, és ő később adhat mélységet a karakterének.
Kár is igazából többet írni a Ragnarökről, hiszen a film egyszerűen pazar. A színészek nagyon jól illenek egymáshoz; még Hulk is megszólal és ezzel újabb árnyalatokat kap a figura és megismerhetjük, milyen gondolatok is járnak buta fejében mikor éppen nem zúz; Sakaar és Asgard világa parádés kontrasztot képviselnek... és még hosszan lehetne sorolni, azonban egyetlen szóval le lehet írni a filmet: szórakoztató. Poénos, látványos és a két órás játékidővel pont elég hosszú is. A Marvel ezzel a filmmel pedig ismét bebizonyította, hogy tökéletesen választ rendezőt és ha hagyják őket szabadon dolgozni, meg is hálálják a bizalmat.
A sztori szerint Thor továbbra is járja saját útját, melyben az összes világból próbálja elűzni a fenyegetéseket. Mikor hazatér Asgardba, szembesül Loki uralkodásának következményével és mikor megjelenik Hela, a halál istennője, elkeverednek egy titokzatos világba, Sakaar bolygójára, ahol a Nagymester irányítása alatt életre-halálra zajló küzdelmek zajlanak. Thor itt találkozik Hulkkal, akivel együtt próbálnak meg visszajutni Asgardba. Nagyjából ennyi, a sztori nem távolodik el messzire a "jön egy gonosz és el kell pusztítani" frázistól, azonban a karakterek és a forgatókönyv poénjai olyan élettel töltik meg az egészet, mely miatt mindenképpen érdemes beülni a mozikba.
Először is ott van Thor, akinek láthatóan jót tett az, hogy belépett a Bosszúállók kötelékébe, hiszen sokkal lazább és viccesebb lett, mint a korábbi két részben volt. Ez persze pár embert zavarhat, mivel elég nagy a kontraszt az előző két filmben látott hőshöz képest, de ez a lépés csak előnyére vált a mennydörgés istenének. Hemsworth ráadásul láthatóan most kezdte el igazán élvezni a karaktert és olyan felszabadultan játszik, mint még soha. Jeff Goldblum mint Nagymester telitalálat, talán a Marvel filmek legjobban castingolt színésze. A bolygót irányító vezetőt nem lehet túltolni, színes-szagos világa maga a katyvasz és eme szerepben lubickol Goldblum. Hulk megjelenése is nagy húzás volt, szégyen hogy még nem kapott a karakterhez méltó önálló filmet a feldühített Bruce Banner.
Jane Foster szerencsére már kimaradt, "helyét" egy korábbi asgardi, egy valkűr vette át és már most jobban működik a kémia Thor és közte, mint Jane-nel valaha is. A színészek kiválasztása és lazasága egy dolog, a remek filmhez kellett a Hétköznapi vámpírokat készítő Taika Waititi is, aki bár csak rendezőként szerepel a stáblistán, de nem lehet nem észrevenni a forgatókönyvön is a kézjegyeit. A poénok, a különböző kameók (Strange doki szerepvállalása tökéletes) illetve a karakterek viszonya egymáshoz mind lenyűgöző és szerencsére sosem tolják túl egyiket sem. Talán a drámai vonalat hanyagolták el cseppet, de valószínűleg a Cate Blanchett kaliberű színésznő szerződtetése nem volt véletlen, és ő később adhat mélységet a karakterének.
Kár is igazából többet írni a Ragnarökről, hiszen a film egyszerűen pazar. A színészek nagyon jól illenek egymáshoz; még Hulk is megszólal és ezzel újabb árnyalatokat kap a figura és megismerhetjük, milyen gondolatok is járnak buta fejében mikor éppen nem zúz; Sakaar és Asgard világa parádés kontrasztot képviselnek... és még hosszan lehetne sorolni, azonban egyetlen szóval le lehet írni a filmet: szórakoztató. Poénos, látványos és a két órás játékidővel pont elég hosszú is. A Marvel ezzel a filmmel pedig ismét bebizonyította, hogy tökéletesen választ rendezőt és ha hagyják őket szabadon dolgozni, meg is hálálják a bizalmat.