Szekeres Viktor
Borg/McEnroe - Így kell sportfilmet készíteni
Sokan szkeptikusak voltak a teniszezős film kapcsán, de minden aggodalmunk felesleges volt, John McEnroe és Björn Borg párharca a moziban lenyűgözőre sikeredett.
Hogy tetszett a Borg/McEnroe?
Megannyi sportról készült már film, de valljuk meg, túl sok tenisszel kapcsolatos alkotást azért nem láthattunk még. Az idei évben azonban történhetett valami, hiszen egyrészt most mutatták be itthon kritikánk tárgyát, a Borg/McEnroe-t (ami értelemszerűen Björn Borgról és John McEnroe-ról, a '70-es, illetve '80-as évek zsenijeiről szól), másrészt pedig Amerikában már látható Emma Stone és Steve Carell főszereplésével a Battle of Sexes, ami Billy Jean King és Bobby Riggs története a hetvenes évekből.
Björn Borg és John McEnroe több, mint egy tucatszor összefutott egymással a pályán, és elég komoly küzdelmet vívtak, hol egyikük, hol másik aratott győzelmet. Legnagyobb, illetve legemlékezetesebb összecsapásuk az 1980-as wimbledoni teniszbajnokság döntője volt, és a Borg/McEnroe erre az eseményre koncentrál. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár sportfilmről beszélhetünk, de nem azt láthatjuk, hogy miképp vezetett a teniszezők útja a döntőig, hanem inkább magukkal a karakterekkel, az ő bemutatásukkal próbálják megalapozni az évszázad meccsét.
És nagyon jó ötlet volt erre a két figurára építeni, hiszen egyfelől nagyon erős a kontraszt a két teniszező között: egyikük egy hamar csúcsra jutott, majd onnan mélyre kerülő, akár harcedzettnek is mondható játékos, a másik pedig egy ifjú titán, akiben buzog a bizonyítási vágy. Azonban egyáltalán nem különbözik sok mindenben a két legenda, hiszen egyikük sem nevezhető igazán pozitív figurának - ki ezért, ki azért -, ami igencsak megnehezíti azt, hogy nézőként nem hogy azonosuljunk, de hogy egyáltalán együtt érezzünk velük valamilyen szinten. Ez van, ezek nem fiktív figurák, a hús-vér emberek már csak ilyenek.
Amellett, hogy két lenyűgöző arcról van szó, a tenisz két fenegyerekéről, ezúttal nem a karakterek, vagy legalábbis nem csak a karakterek adják el a filmet, hanem az őket alakító színészek is. Sverrir Gudnason nagyon erős alakítást nyújt Borgként, de a film sztárja mégis Shia LaBeouf, aki nem csak azt bizonyította be, hogy alapvetően jó színész, hanem azt is, hogy megfelelő szerepekben kiváló alakításra képes.
Talán LaBeouf alakítása miatt is sajnálhatjuk valahol, hogy McEnroe eléggé a háttérbe szorul Borghoz képest, de szerencsére a rendező mindent megtesz azért, hogy ne legyen hiányérzetünk. Nem elég, hogy megismerjük a sportolókat és a nagy csatához vezető útjukat, de mindemellett olyan erős hangulatot teremt, ami végképp magába szippantja az embert. Arról nem is beszélve, hogy mindezt remekül szerkesztve tálalja számunkra, hiszen az idősíkok váltogatása nem csak dinamizmust kölcsönöz a látottaknak, de olykor árnyalnak is bizonyos képsorokat.
Egy valami biztos, aki megélte Borg és McEnroe csatározását, annak ott a helye a mozikban. Sőt, annak is, aki mindössze szereti a teniszt, hiszen megismerheti a múlt egy szeletét, s ezen kívül a kedvenc sportját is viszontláthatja a vásznon. Egyébként pedig inkább azoknak ajánlanánk a Borg/McEnroe-t, akik szeretik a jó filmeket, mert valóban remekül sikerült alkotásról van szó.
Björn Borg és John McEnroe több, mint egy tucatszor összefutott egymással a pályán, és elég komoly küzdelmet vívtak, hol egyikük, hol másik aratott győzelmet. Legnagyobb, illetve legemlékezetesebb összecsapásuk az 1980-as wimbledoni teniszbajnokság döntője volt, és a Borg/McEnroe erre az eseményre koncentrál. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár sportfilmről beszélhetünk, de nem azt láthatjuk, hogy miképp vezetett a teniszezők útja a döntőig, hanem inkább magukkal a karakterekkel, az ő bemutatásukkal próbálják megalapozni az évszázad meccsét.
És nagyon jó ötlet volt erre a két figurára építeni, hiszen egyfelől nagyon erős a kontraszt a két teniszező között: egyikük egy hamar csúcsra jutott, majd onnan mélyre kerülő, akár harcedzettnek is mondható játékos, a másik pedig egy ifjú titán, akiben buzog a bizonyítási vágy. Azonban egyáltalán nem különbözik sok mindenben a két legenda, hiszen egyikük sem nevezhető igazán pozitív figurának - ki ezért, ki azért -, ami igencsak megnehezíti azt, hogy nézőként nem hogy azonosuljunk, de hogy egyáltalán együtt érezzünk velük valamilyen szinten. Ez van, ezek nem fiktív figurák, a hús-vér emberek már csak ilyenek.
Amellett, hogy két lenyűgöző arcról van szó, a tenisz két fenegyerekéről, ezúttal nem a karakterek, vagy legalábbis nem csak a karakterek adják el a filmet, hanem az őket alakító színészek is. Sverrir Gudnason nagyon erős alakítást nyújt Borgként, de a film sztárja mégis Shia LaBeouf, aki nem csak azt bizonyította be, hogy alapvetően jó színész, hanem azt is, hogy megfelelő szerepekben kiváló alakításra képes.
Talán LaBeouf alakítása miatt is sajnálhatjuk valahol, hogy McEnroe eléggé a háttérbe szorul Borghoz képest, de szerencsére a rendező mindent megtesz azért, hogy ne legyen hiányérzetünk. Nem elég, hogy megismerjük a sportolókat és a nagy csatához vezető útjukat, de mindemellett olyan erős hangulatot teremt, ami végképp magába szippantja az embert. Arról nem is beszélve, hogy mindezt remekül szerkesztve tálalja számunkra, hiszen az idősíkok váltogatása nem csak dinamizmust kölcsönöz a látottaknak, de olykor árnyalnak is bizonyos képsorokat.
Egy valami biztos, aki megélte Borg és McEnroe csatározását, annak ott a helye a mozikban. Sőt, annak is, aki mindössze szereti a teniszt, hiszen megismerheti a múlt egy szeletét, s ezen kívül a kedvenc sportját is viszontláthatja a vásznon. Egyébként pedig inkább azoknak ajánlanánk a Borg/McEnroe-t, akik szeretik a jó filmeket, mert valóban remekül sikerült alkotásról van szó.
|
Borg/McEnroe (Borg/McEnroe)
feliratos, svéd-dán-finn dráma, 100 perc, 2017 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Janus Metz forgatókönyvíró: Ronnie Sandahl operatőr: Niels Thastum zene: Vladislav Delay, Jonas Struck producer: Jon Nohrstedt, Fredrik Wikström szereplők: Sverrir Gudnason (Björn Borg) Shia LaBeouf (John McEnroe) Stellan Skarsgard (Lennart Bergelin) Tuva Novotny (Mariana Simionescu) David Bamber (George Barnes) Robert Emms (Vitas Gerulaitis) |
