Balázs Richárd
Megdőlt az "évszázad felfedezése"
Végleg az enyészeté lett a tavalyi év nagy felfedezéseként értékelt ősrobbanással kapcsolatos áttörés.
A Déli-sarkon felállított BICEP2 távcső adatai alapján márciusban érkezett a nagy bejelentés, mely szerint felfedezték az ősi gravitációs hullámokat, az egészen korai univerzum egyik jelét. Egy újabb elemzés azonban megingatta az eredményeket, galaktikus pornak tulajdonítva az észleléseket, ami beigazolódni látszik.
A közzé tett eredményeket kezdetben az évszázad felfedezésének kiáltották ki. A BICEP2 az univerzum által az ősrobbanást követően nagyjából 380.000 évvel kibocsátott legelső fény, az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttér (KMH) örvényeit kutatta. Ezeket a fodrozódásokat elméletileg a gravitációs hullámok okozták, a tér-idő fodrozódásai, melyek az ősrobbanást követő másodperc egy parányi töredékében keletkeztek.
Az észlelés arra utalt volna, hogy az egészen korai világegyetem egy elképesztően gyors táguláson esett át, amit felfúvódásnak neveznek, sőt még a multiverzumok létezésének lehetőségét is megerősítené. Ennek az ősi jelnek a kiszűrése azonban koránt sem egyszerű, mivel a KMH örvényeit galaktikus por is okozhatja.
Egy másik kísérlet, a Planck műhold szintén a KMH-ról gyűjtött adatokat, ezek elemzése hamarosan napvilágot lát. Emellett a BICEP2-vel dolgozó kutatók is új forrás után néztek, a Keck-tömb adatait is megvizsgálva. A két csapat megegyezett, hogy egyesítik még kiadatlan eredményeiket, annak reményében, hogy sikerül tisztázni a BICEP2 adatai alapján tett bejelentés körül kialakult zűrzavart.
A hét elején szárnyra kelt hírek szerint egy közös publikációt adtak volna ki, a Planck hivatalos francia oldalán kiszivárgott sajtóközlemény azonban már felfedte az eredményeket. Az oldalról azóta lekerült a közlemény, a Google cache-ben azonban továbbra is fellelhető maradt. "Bebizonyosodott, hogy a por szerepének arányát jelentősen alábecsülték" - írta a francia közlemény.
A BICEP2 csapat eredeti állítása egy bizonyos paraméteren, az ősi gravitációs hullámok egy potenciális jelének méretén alapult. A csapat eredetileg ezt az értéket 0,16 és 0,20 közöttiként mérte, a kombinált adatok elemzése azonban 0,13 alá pozícionálta. Ez nem azt jelenti, hogy a hullámok nem lennének ott, azonban még nem elégséges, hogy perdöntő észlelésnek minősítsék.
A Déli-sarkon felállított BICEP2 távcső adatai alapján márciusban érkezett a nagy bejelentés, mely szerint felfedezték az ősi gravitációs hullámokat, az egészen korai univerzum egyik jelét. Egy újabb elemzés azonban megingatta az eredményeket, galaktikus pornak tulajdonítva az észleléseket, ami beigazolódni látszik.
A közzé tett eredményeket kezdetben az évszázad felfedezésének kiáltották ki. A BICEP2 az univerzum által az ősrobbanást követően nagyjából 380.000 évvel kibocsátott legelső fény, az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttér (KMH) örvényeit kutatta. Ezeket a fodrozódásokat elméletileg a gravitációs hullámok okozták, a tér-idő fodrozódásai, melyek az ősrobbanást követő másodperc egy parányi töredékében keletkeztek.
Az észlelés arra utalt volna, hogy az egészen korai világegyetem egy elképesztően gyors táguláson esett át, amit felfúvódásnak neveznek, sőt még a multiverzumok létezésének lehetőségét is megerősítené. Ennek az ősi jelnek a kiszűrése azonban koránt sem egyszerű, mivel a KMH örvényeit galaktikus por is okozhatja.
Egy másik kísérlet, a Planck műhold szintén a KMH-ról gyűjtött adatokat, ezek elemzése hamarosan napvilágot lát. Emellett a BICEP2-vel dolgozó kutatók is új forrás után néztek, a Keck-tömb adatait is megvizsgálva. A két csapat megegyezett, hogy egyesítik még kiadatlan eredményeiket, annak reményében, hogy sikerül tisztázni a BICEP2 adatai alapján tett bejelentés körül kialakult zűrzavart.
A hét elején szárnyra kelt hírek szerint egy közös publikációt adtak volna ki, a Planck hivatalos francia oldalán kiszivárgott sajtóközlemény azonban már felfedte az eredményeket. Az oldalról azóta lekerült a közlemény, a Google cache-ben azonban továbbra is fellelhető maradt. "Bebizonyosodott, hogy a por szerepének arányát jelentősen alábecsülték" - írta a francia közlemény.
A BICEP2 csapat eredeti állítása egy bizonyos paraméteren, az ősi gravitációs hullámok egy potenciális jelének méretén alapult. A csapat eredetileg ezt az értéket 0,16 és 0,20 közöttiként mérte, a kombinált adatok elemzése azonban 0,13 alá pozícionálta. Ez nem azt jelenti, hogy a hullámok nem lennének ott, azonban még nem elégséges, hogy perdöntő észlelésnek minősítsék.