Ötvös Tibor

Fallout - így kell ezt csinálni!

A Fallout sorozat talán a legjobb dolog ami a játéksorozattal az elmúlt időszakban történt. Szórakoztató, látványos, izgalmas, fantasztikus karakterekkel.

Hollywood folyamatosan próbálkozik a sikeres játékok megfilmesítésével és bár az utóbbi időkben akadtak érdekes és kellemes próbálkozások (Uncharted, Tomb Raider, Super Mario), de összességében inkább a középszinten ragadtak. Ez kimondottan igaz a sorozatokra, ahol a Halo szinte teljes érdektelenségbe fulladt és csak a The Last of Us tartotta a lelket a rajongókban. Éppen ezért nem nagyon volt semmi elvárásom a Fallout-tal szemben.


Lucy a 33-as Bunkerben él és a lagzijára készül, mely sajnos egy borzalmas kimenetelbe torkollik. Ennek hatására a naiv, a világot nem ismerő hősnőnk felmegy a felszínre, hogy ott olyasmivel szembesüljön, ami az addigi teljes életét felforgatja, miközben apját próbálja megmenteni. Nagyjából ennyit érdemes első körben a sorozat történetéről elmondani, hiszen szerencsére a széria megálmodója, Jonathan Nolan ismét bizonyította, hogy nem csak a testvére bír tehetséggel a családban.

Már önmagában Lucy karaktere is teljes telitalálat. Hősnőnk a naiv és természetes rácsodálkozásával kezdi el belátni és megérteni a fenti világ törvényeit és elkezd "élni" abban. De közben sosem veszíti el saját személyiségét, meggyőződését és hitét, még ha néha meg is inog kicsit a bizalma. A szerepre pedig telitalálat volt Ella Purnell, aki kerek szemeivel és bájos mosolyával pillanatok alatt ellopja a nézők szívét.


Bár azt írtam, hogy Lucy a főhős, de igazából a szériának négy hőse van, hiszen egyszerre négy vonalon zajlanak az események. Ebből kétségtelenül Lucy viszi a fő vonalat, de legalább ennyire érdekes Cooper Howard története is, akit zseniálisan alakít Walton Goggins. A karakter egy ghoul, legalábbis a Fallout jelen idejében. Howard alakján keresztül ismerjük meg ugyanis a múltat is, azaz hogy pontosan mi történt 200 évvel korábban és milyen szerepe volt ebben a Vault-Technek.

Goggins remekül hozza a westernhősnek is beillő karaktert, aki cseppet sem pozitív karakter, de szerintem ez sokakat nem lep meg. A Fallout apokaliptikus világában mindenki azt teszi, ami a túléléséhez szükséges, így igazából nincsenek gonosz karakterek. Howard története elég izgalmas, de a legizgalmasabb sztori mégis Lucy Bunkerben maradt testvére hozza, aki kérdéseket tesz fel magának, melyekre megpróbál választ találni. És a végén meg is találja, mely egy remek alaphelyzetet ad a második évadnak.


Az utolsó főszereplő pedig az Acél Testvériség egyik igazán frusztrált segítője, Maximus, akit talán a legnehezebb eleinte megkedvelni vagy akár együtt érezni vele, de a végére szerencsére az ő alakja is kap egy szép kifutást. A négy történet összefonódik és nagyon szépen egésszé áll össze. Nolan nagyon jól érezte, hogy mikor kell váltani a szereplők vagy akár az idősíkok között.

A Fallout igazi nagyságát és erejét azonban a látványa adja. Az a pusztulat, ami mindenhonnan árad a képernyőkről CGI-vel nehezen lehetett volna megalkotható, így a készítők egész városrészeket építettek fel, hogy a lehető legautentikusabb élményt adják át a nézőknek. A rajongók számára pedig annyi utalás, kikacsintás van, hogy csak győzzék felfedezni őket.


Szerencsére Nolan és csapata nem a rajongóknak készítette a szériát, hanem mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek a posztapokalitpikus világok és az izgalmas történetek. Nem kell rajongónak lenned, hogy megértsd Lucy vagy akár Howard történetét, de imádni fogod a Testvériség páncéljait, az ismerős fegyvereket vagy a sorozatra jellemző brutalitást. Mert a szériában bizony elképesztően brutális dolgok történnek, elég csak az első részre gondolni.

Egy szó mint száz, az Amazon felvette a felületére az eddigi legjobb és legautentikusabb játék alapján készült sorozatot. A Fallout messze a legjobb dolog, ami a Bethesda franchise-zával történhetett és remélhetőleg Nolan és csapata tovább haladnak a kijelölt úton, mert az eddig látott nyolc epizód egy nagyon erős alapot rakott le és ebben a világban millió irányba lehet elindulni. Remélhetőleg hasonló minőséget kapunk, mert ez most jelenleg 10/10.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kalapos01 #9
    "Az a baj, hogy annyi szart akartak már lenyomni a torkunkon"

    azt akartad írni, hogy annyi szart próbáltál már enni. mert valójában annyi színvonalas és zseniális cucc sosem volt, mint manapság*. persze azért, mert annyi cucc sem volt soha. 10-20 éve tizedennyi sorozat volt, aminek a 90%-a aláröhögős komédia és nyomozós sorozat. hihetetlen, hogy ma akárhova fordul az ember, folyton minőségbe ütközik. nyilván a fallout inkább egy erős, de közönségbarát középszer, szerintem egy részre remek, tovább nem is muszáj nézni.

    *nyilván szarból is sokkal több van, de aki emiatt panaszkodik, az csak magára mutogat, hogy ő szart eszik.
  • Supra-III #8
    2,5. Ennyi részt bírtam végigszenvedni. Én ugyan nem sokat játszottam vele, de a sorozat kiverte a biztosítékot.
    Most kicsit lenyugodva olyan, mintha random jelenet ötleteket forgattak volna le, amiket csak a főcím kapcsol össze. Én azt érzem, hogy nagyon, nagyon NAGYON nagy dobást akartak, de valahogy csak az erőlködés jött át.
  • wraithLord #6
    Az is durva, hogy a Fallout 4 majdnem 10 éves. :D

    Én még a régi izometrikus Falloutoknál tartok lélekben. A Bethesda-féle first person Falloutok nem jöttek be túlzottan, de ez valószínűleg a grafikus motornak tudható be, mert a New Vegasnál se éreztem túl sok késztetést, hogy végigjátsszam, pedig azt az Obsidian csinálta, csak Bethesda motorral.
    Az Oblivion óta egyszerűen kiütést kapok a Bethesda béna grafikus motorjától (Gamebryo, Creation, nem tudom, most éppen hogy hívják.)
  • NEXUS6 #5
    Hasonlóan vagyok én is ezekkel a Mad Maxxerű posztapolkaliptikus játékokkal/filmekkel. Rühelltem őket, röhögtem rajtuk pl a Mel Gibson/Kevin Costner érában. De ugyanakkor mostanában pl filmben a Harag útja nekem több volt mint kellemes csalódás. És ez a sorozat is kifejezetten tetszett. Oly annyira, hogy újra elővettem a nex-gen-updatelt FO4 játékot (amire végre rendesen mindenkinek elérhető a PS5 update is, aki már valahogy megszerezte) és elkezdtem vele játszani.

    Én sem érzem sajátomnak ezt a világot, de mégis ahogy másodszor, harmadszor kezdtem bele kifejezetten otthonos volt. És sajnálatosan azt kell mondanom, hogy ez a lassan 10 éves játék még mindíg képes órákra magába szppantani. Ami sokkal inkább az új játékokra nézve kínos.
  • Kotomicuki #4
    Az a baj, hogy annyi szart akartak már lenyomni a torkunkon, annyira alacsonyra került a léc, hogy már egy nem annyira elbaltázottnak is örülni kell.
    Vannak hibái, igaz, messze nem annyi, mint az "elődjeinek", de ettől én többet várnék el, mert valahogy átjön, hogy az "elődöktől" nem nagyon mernek/akarnak/tudnak elszakadni és ez nagyon rontja az élvezeti szintjét.

    Mivel nem lehet a játékot egy az egyben áthozni a képernyőre, ezért inkább egy "Piknik az árokparton" -> S.T.A.L.K.E.R. átváltozásnak örültem volna, ahol minden az adott környezetében tökéletes (vagy törekszik erre, többnyire sikerrel).
    Itt mintha "visszahúzná" a játékhoz való merev ragaszkodás az egészet és ami működött a játékban, az nem feltétlenül veszi jól ki magát a sorozatban. Ill. amiben változtattak, az sem tud összeállni egy egységes egésszé, így kissé csapongó, nem minden részletében átgondolt a mű és több kérdést vet fel, mint amennyit "megválaszol".

    Remélem, hogy az irány megmarad és ennél már csak jobbak jönnek majd - nem ez lesz a Rogue One a SW-saga gyászos történetében, mert azt a szintet még nem éri el ez a sorozat.
    Utoljára szerkesztette: Kotomicuki, 2024.05.02. 03:09:03
  • wraithLord #3
    Tartottam tőle, hogy olyan drága gagyiság lesz, mint a LotR sorozat, de szerencsére jó lett. Nem tökéletes, viszont a karakterek nagyon jók, és sikerült hozni a Fallout hangulatot, látszik, hogy olyanok csinálták, akik szeretik ezt a világot.
  • Palinko #2
    Amúgy engem is. A játék meg még különösen játszhatatlan mert FPS módban elpazarlod a lőszert a furán laggoló mozgást végző ellenfelekre akiket nehéz eltalálni, állítsuk meg az időt azt % ban eltalálod szerepjátékos mód meg nevetséges. Ez a 60 as évek design jó, de a posztapokaliptikus zombis dolog jah....

    A sorozatról is legyen szó, megnéztem és végig hasonló érzésem volt mint a játékkal hogy akarom szeretni mert látom hogy jó valami, de olyan igazán mégsem tudom. Ennek ellenére a játék nem, a sorozat viszont tetszett és végig lekötött, csak kedvenc nem lesz. Nagyon jó benne pl az hogy nincs olyan amcsi stílusú gonosz karakter, hogy hát gonosz vagyok mert gonoszságokat csinálok és nagyon célom sincs csak gonosz vagyok mert ehhez a történethez is kellett egy főgonosz. Igazából mindenki motivációja megérthető és akár még azonosulható is. Talán ez, meg a képi világ díszletek stb a legerősebb része a sorozatnak.

    A gyengeségek is azért ott vannak, rengeteg olcsó megoldás van benne és nem az árra értem, hanem, hogy valaminek meg kell történnie és ilyen egyszerű, hiteltelen módon van előadva. Legtöbb ilyen nekem a power armornál tűnt fel. Nem akarok nagyon spoilerezni, de annyit elmondok hogy van ahol két deszka lesz az akadálya máshol meg ugye mindent rombolt, meg könnyebben deaktiválható mint valami fejlett harci eszköztől várnád stb.
  • Tetsuo #1
    Sosem tudtam magam rávenni hogy kipróbáljam, annyira taszít a történet, a világa...
    A posztapokaliptikus, mindennek az egyvelege, szemétben turkálás, úgynevezett túlélés, jönnek a zombik és egyéb eszetlen baromságok. A látvány "reálisan", jó effektekkel, képekkel megcsinált rondaság. Tükrözi a rombolást, azt a világot, ahol nem szeretnénk élni, én játszani sem.
    Értem, sokan szeretik, mert jól meg van csinálna, de a látvány, a hangulata undorító szó szerint.