Linux fejlődése, szavazás
  • #9
    Elmondom nektek az őszintét!
    Igaz hogy kicsit off, de azért szeretném megosztani veletek, hogy megértsétek miért gondolkozom úgy ahogy.
    Nálam nagyon fontos az első benyomás.
    Windows-t már a 3.1-től használtam, úgyhogy van egy kis beidegződés.
    Ott volt a DOS ami ki volt találva, csak nehézkes volt a kezelése.
    Egyfeladatos hurka.
    Jött a picipuha Win, ami a 3.0-ig sz@rt sem ért finoman szólva.
    A 3.1-es nagyon széles körben elterjedt, pedig jócsjkán gagyi cucc volt, dehát a szövegszerkesztő frankón ment alatta, mellé meg egy-egy kör passziánszt le lehetett nyomni.
    ..nem is beszélve a paintbrush borzalmatos kreativitás fejlesztő képességéről! :)
    Szóval a pc-sek csak a nyálukat csorgathatták egy MacOS láttán.
    Erről is rónék pár sort.
    A Mac oprendszer nagyon ki van találva, minden szabványos, minden ugyanúgy néz ki, és minden ugyanott van.
    Talán éppen ez a baj.
    MacOS alatt olyan érzésem van mintha vak lennék, vagy meg volna kötve kezem-lábam.
    Egy idő után súlyosan meg lehet unni a kezelőfelületet (mint a Windows-nál).
    Szóval '94 körül felröppentek ilyen hírek hogy jön valami Win95...
    Az OS/2 akkor már tudta azt amit a Win95 még csak akart kínálni.
    OS/2 Warp...hmm...egy ideig minden olvasmányt hajkurásztam iránta, minden hírt begyűjtöttem, álmodoztam róla.
    Egyszer a PCWorld mellékletében benne volt egy teszt verzió, nyomban ki is próbáltam!
    Persze otthon csak nyavajás 486DX/40-es cuccom volt 4MB-al, meg egy 80-as Caviar-ral.
    Valamiért nem is akart ráülni a progi.
    Bent a suliban volt egy "vadállat" Cyrix150-es, 8MB-al.
    Tanárbácsiugyefeltehetemrá?!?
    Feltehettem.
    Fél óra után ott volt a rendszer... egy óra múlva írtottam is lefele.
    Fúúúj, semmi intuitív kezelőfelület (persze akkor még nem tudtam hogy mi az :)) semmi érthető dolog=nem köll.
    De ott van az a fránya Win95.
    Néztem az összehasonlításokat, meg a véleményeket, összegzéseket.
    Hát mondom: ez a cucc kell nekem!
    A suliba vettek egyet belőle mikor kijött, és rögtön elkértem, hogy otthon kipróbáljam.
    Gond nélkül felment a gépemre, és értettem elsőre hogy mit akar tőlem a telepítő!
    A teljesítmém persze siralmas volt.
    Annyit tekerte a szerencsétlen wincsit, hogy sokszor leállt menetközben.
    A suliban volt lehetőségem megismerkedni a dologgal, és később lett egy Pentium166MMX vasam 16MB-al.
    Azon egyszerűen repesztett az oprendszer, mint a villám, de nem ez a lényeg, hanem hogy a progik is hasítottak rajta, és a kényelem soha addig nem látott volt!
    Nőttek az igények, 96-körül elharapódzott valami Internetnek nevezett hülyeség, ezért kinyomták az OSR2-t, amiben már olyan kényelmesen lehetett dobálni a Start menüt, hogy ejha!
    Eközben persze egyre többet lehetett hallani valami Linux nevü forradalmi, új és fenyegető oprendszertitánról, ami majd egyszer átveheti az akkorra piavezetővé vált Win helyét.
    Akkor még a project grafikus kezelőfelület téren igencsak gyermekcipőben járt, ezért nem volt hatalmas hírverése.
    Telt az idő, az OS/2-nek egy Merlin nevű változata trónt akart követelni, de ebből sem lett igazán nagy dolog.
    Megjelent a Win98.
    WOA!
    Minden egyben-szuper-hiper-látványos-asztaltémás-csillagszórós.
    Csak a memória igénye nőtt meg egy kicsit.
    32MB-al azért megintcsak iszonyúúú volt!
    Jöttek a 3D-s gyorsítók, játékok csőstől.
    Kezdődött a tuning.
    Megjeygezném közben, hogy aki tuningolni akar annak a Win ajánlott leginkább, mert azt lehet nyaggatni ilyennel.
    A linux közben kezdett beöltözni mindenféle ablakkezelők segítségével, és kezdett minél naygobb erőforrást követelni magának.
    Csak azt a kényelmet nem tudták lemásolni amit a Win tudott nyújtani.
    Egyetlen hatalmas előnye azért mindig is volt a Linuxnak, mégpedig, hogy ha valami fagyott, akkor azt ki lehetett lőni kényelmesen, és újraindítani, anélkül, hogy az egész gépet magával rántotta volna.
    Na a Win98-nál ez maximálisan az agyamra ment!
    Mocskosul feldühített mindig ha ilyet csinált, és soha nem értettem meg miért teszi.
    Egyszercsak találkoztam a Win NT-vel.
    Éééérdekes, hmmm, eltér a megszokott Win-es dolgoktól, kicsit nehézkesen megérthető a konfigolása (gondoltam).
    Maradtam a jól bevállt Win98-nál.
    De az ideg az nagy új, és elkezdtem keresni az alternatívát.
    Linux!
    Vettem egy jó vastag könyvet, amiben részletesen le volt írva, hogy mi miért, és hogyan, valamint a mellékletben volt egy Caldera Openlinux is.
    Nosza "feldobtam" a gépemre.
    Na ennyit még soha nem szenvedtem semmivel, pedig addigra begyűjtöttem magamnak egy kis tapasztalatot pc téren.
    Órákba telt, míg a grafikus felületet egyáltalán el tudtam indítani nagynehezen pedig akkor még csak egy S3 Virge monitorvezérlőm volt.
    Rá is hagytam.
    Kerestem másmilyen disztribet a neten.
    Az IRC-n asztmondták az okosok, hogy Debian.
    Leszedtem, felraktam, grafika sehol.
    Ekkor éreztem hogy ezt az oprendszert nem halandó júzernek találták ki.
    Nézzünk mást!
    BeOS!!
    Ilyen jót nem vidultam még!
    Felraktam a cuccost, önkonfig, pár perc, és ott figyel a winyón.
    Látja a fat32-es partíciót! állat!
    Hang nincs.
    Live! driver nincsen hozzá.
    Az ablakkezelés kissé nehézkes, de nem rossz!
    Meg lehet ezt szokni, lassan fejlesztgetik a hangkártya drivereit, az oprendszer kőkeménystabil.
    Van egy-két kafa progi hozzá... nincs normális ékezetes betű kezelés.
    Nem baj, a lényeg hogy sokmindent kipróbáljunk!
    ÉS...és megfagyott.
    A BeOS megfagyott.
    Na felejtsük el de gyorsan.
    Win vissza.
    Szar-szar-szar.
    Most mi legyen?
    Mandrake Linux?
    Nézzük csak meg!!
    Megjegyezném hogy előtte próbáltam egy 6-os SuSe-t is...
    Szóval a Mandrake-nek kelemes magyar telepítője van...olyan windózos...jó!
    Tetszetős, bár annyi mindent be lehet állítani, hogy könynen el lehet rontani rögtön az elején az egészet.
    Felment, indult, CSODA!
    Lekezelte a grafkártyát, lekezelte a Live!-ot, és ami majdnem könnyekig hatott, hogy találtam meghajtót a Tekram SCSI vezérlőhöz is!
    Nagggyon kiráály!
    De ez az ablakozó rendszer...bármelyiket kipróbálhatom igazán nem tetszik.
    Ez egy dolog, de hogy semmit értelmes software nincs hozzá, illetve ha van akkor azt fordigatni kell...
    Na persze!
    Befordítani mi?
    Na ettől aztán én is befordultam.
    Erre én egyszerűen nem vagyok hajlandó!
    Mint ahogy az emberek nagyon nagy többsége.
    A Win NT-t kezdtem el hajtani.
    A munkahelyen is azon nyomulunk, úgyhogy nagyon összebarátkoztunk.
    STABIL, úgy néz ki mint a többi Win, szinte ugyanazok a programok futnak rajta...szint, mert a játékok dájrektikszeznek!
    Azis***t neki!
    Hát soha nem lesz normális oprendszer már?
    Win2000.
    Gondoltam ez majd megold mindent.
    Na erre én is azt mondom hogy egy nagy rakás ****.
    Azért ekkora gépigény egyszerűen nem lehet indokolt!
    Azért vegyek új gépet, hogy csak az oprendszer normálisan fusson rajta?
    A Millenium ugyanaz, csak az össze is tud omlani könnyebben.

    Összegzésül csak annyit mondanék még, hogy a haverommal nagyon sokat dilemmáztunk azon hogy van-e egyáltalán jó oprendszer, és van-e jó hardware?
    Arra a következtetésre jutottunk, hogy NINCS olyan oprendszer ami minden igényt kielégítene (természetesen ez nem is nagyon lehetséges) de az összes közül a Windows család tesz legtöbbet ennek érdekében.
    Lehet fintorogni, lehet ellenvetni, de a Linux addig nem lehet igazi ellenfél, amíg legalább ugyanazt nem tudja nyújtani.

    Egyetlen reményem a Windows XP :)

    Bocsesz a sok pofázásért!