Munkas#5
Kicsit én is szkeptikus vagyok. Azt nem tudom, hogy 550 km magasságra vonatkozik e bármelyik ország területi szuverenitása, nyilván nem tarthat vetéletlenig, hiszen a föld forgása miatt a világűr mindig más terülte esik fölé. De biztos szabályozva van valamilyen nemzetközi egyezményben.
550 km magasból a sugárzási kúp is biztos több 100 km átmérőjű lehet, így a határon kívülről is lefedik az ország jó részét. Bár a Kínaiak biztos megoldják valahogy a, hogy az orosz, arab stb. távközlési műholdak információi se zavarják össze a polgáraikat.
Az egymás zavarása is gyakran feljön indokként, de a fizikai ütközések, űrszemét és hasonlók elkerülhetők, mivel úgy tudom, hogy a Starlink műholdaknak saját kitérő rendszere van. Így űrállomásoknak biztos nem fognak nekimenni. Ha kifogy az üzemanyaguk, elromlanak, stb. , akkor meg önállóan visszatérnek a légkörbe.
Meg azért lesz közük hely. 42000 műholddal tervezik a teljes rendszert. Ilyen magassághoz 4*(6300+550)^2*3,14= 600 millió km2 tartozik. Ha elosztjuk egymással, minden műholdnak jut 15 ezer km2. Magyarország fölé jut 6 db. Azért ahhoz nagyon kell igyekezni, hogy fél Dunántúlnyi területen eltaláljon valami egy 5 m-es műholdat. Ennek a matematikai valószínűsége durván 0,005^2/15000 = 2E-9 (ha pont a legrosszabb irányból, a napelemre merőlegesen jönne az ütköző test). Még az atomerőműveket is 1000-szer kisebb kockázatokra tervezik.
Ezért nem zavarják a csillagászokat sem a műholdak. A csillagászok némi igyekezettel le tudnak fotózni műholdfüzéreket, amikor azok az indításuk után még egy csomóban közel vannak, a média meg ráugrik, hogy mi lesz az éggel. De a valóságban a csillagászokat ez nem zavarja. Sokkal több a repülő és a fényszennyezés, és a képfeldolgozási technikák ezeket is könnyen korrigálják.
A rádió kommunikációhoz nem értek, de az OneWeb kétszer magasabbra rakogatja a saját műholdjait és az is működik. Valószínűleg az lehet a megoldás, hogy egy műholdat el lehet takarni, de kettőt (vagy többet) egyszerre már nem.