#16
Persze, ez természetes. Különbözőek vagyunk, vagyis nem egyformák és nem egyenlőek.
Minden ember másként gondolkodik, máshogyan éli életét, de az idea, az ideális lét lényegét tekintve egyféle. Azért különbözünk attól, mert bűnösök vagyunk. Ki így, ki úgy, ki ennyire, ki annyira. Ez pedig rangsorol, hierarchiát képez, ahogy minden más szerint is sorba rendezhetjük a létezőket, mondjuk az embereket. De a lényeg, a végső lényeg ez az egy dolog.
(A bűn szót elsősorban nem morális, hanem tágabb teológiai értelemben használom, de bizonyos szinten úgy is értendő.)
Az esztétika, a szépség is abszolút és objektív, csak az egyén spirituális torzulása szablya egyedire az ízlést főleg modern korunkban, ahol a társadalom is "adja alá a lovat".
Igen és felmerül a vallásellenes, modernista liberálisok immár társadalomszintű véleményterrorja afelől, hogy toleranciát követelnek minden abnormális és démoni kifejeződésnek, miközben éppen ők nem viselik el a metafizikai hagyomány egy kicsiny maradványát sem, legyen az bármely vallás része.
#16