#53
Nyolcmilliószor válaszoltam beteg ember felé illő türelemmel debil kérdésedre.
Pro primo, nulla közöd van hozzá. (Valamiféle imádat lehet részedről - gondolom.)
Pro secundo, az adott vitákban semmit nem jelent a személyem helyzete, az elhangzottakkal szemben kell érvelni, nem a közlő személyének életvitele ellen - már, ha egy minimális vitakultúra, és/vagy a formális logikán alapuló érvrendszer számít valamennyire. (Úgy tűnik, neked semennyire.)
Pro tertio, mi alapján vélelmezed, hogy én nem "térek vissza" adott szinthez, életvitelhez?
Pro quarto, hogy jössz ahhoz, hogy te határozod meg az adott szintet vagy életvitelt, mikor gőzöd sincs róla?
Ezek a pontok már számtalanszor elhangzottak és válasz nélkül maradtak.
Ja, a "hogyan győzhette le a tömegtermelés a céheket?" formájú újabb, szellemi mélységeket elérő kérdésedre pedig rövid válaszom, ami normális embereknek nyilvánvaló:
Csak gyermeteg elképzelés szerint győz mindig a jó... Hogy valami felülkerekedik, az nem biztos, hogy jobb, mint amit legyőzött.
Ezenfelül nem a "tömegtermelés győzte le", hanem komplexen a modernitás. Istentől való távolodás során az idő gyorsulása, a növekedési kényszer, a versenyszellem, a végletekig kihasználás, rombolás, harácsolás kényszere (ami alapbűnökön, mint irigységen és önzésen fejlődött ki) a korszellemnek megfelelően.
Mondhatni el sem lehetett volna kerülni, így a #41 is "csak" idealista megállapítás, hiszen teljesen bizonyosan nem fog végbemenni a kívánt változás, ahhoz kollektíve paradigmaváltás kell, amihez globális katasztrófa. Ergo ez a civilizáció nem menthető meg.
#53