• t_robert
    #8
    azért akkoriban hiányzott hozzá 2-3 alapvető eszköz.
    egyrészt akkoriban nem ismerték a szupra vezető mágneseket.
    a fő gond egy tokamak berendezésben, hogy alakuló gyűrű alakú plazma, amely több 10 millió fokos. vagyis nem érhet hozzá semmilyen jelenleg ismert anyaghoz, ezért egy mágeneses térben(vákumban) lebegettein kell. Viszont a plazma gyűrű nagyon instabill. pillanatok alat hajlamos beremegni és szétszakadni. í mágnese terének változásával lehet kiegyensúlyozni, ehhez kell a szuprevezető mágnesek.
    További gond, hogy aezek a folyamatok pillanatok alatt zajlanak le vagyis olyan elektronika kell, ami elég gyors hozzá. És képes értékelni és kiszámolni a szükséges beavatkozást szinte valós időben a másodperc milliomod vagy még kevesebb része alatt. Na ilyen elektronika nem létezett a 1940-1960-as években, az akkori számítógépek és érzékelők sebessége túl kevés volt hozzá. Mára jutottunk el oda, hogy talán ha megvalósítható a folyamat tartossan, akkor mostanra vannak meg hozzá az eszközeink. Eddig a plazma pár ezered másodperc vagy max néhány tized alatt szétesett. A legtöbb idő amíg sikerült fenntartani a plazma gyűrűt mágneses térben eddig 2,16 másodperc volt. Az is inkább a véletlen eredménye inkább. A most induló kisérleti berendezéstől azt várják, hogy sikerül 3-4 percig egyben tartani a folyamatot, hogy jusson idő a kisérletezésre és tesztelésekre. Bár az is eredmény, ha az derül ki, hogy eddigi elképzeléseink szerint a dolog nem kivitelezhető és akkor tudják, hogy elvesztegettek pár évtizedet és mást eljárást kell megpróbálni. a negatív eredmény is jobb eredmény a semminél.... Viszont ez egy 20 éves kutatási projekt lenne. Igaz semmi nem gátolja, hogy közben új nem várt eredmények vagy felfedezések nagyokat lendítsenek a folyamaton.