#33
Állításaid egy nagyon szűk látókör eredménye, nem csak a kizáró anyagelvűség, hanem a logika, a racionalitás megcsúfolása révén - a múltat és az előrejelzést illetően is. Valójában antitradicionális (liberális, szcientista) propagandát szajkózol, amit valamilyen elmezavar folytán igazolva láthatsz. :-/ De ha teszem azt, szcinetista vagy, a tények legalább kvantitatív lenyomatának utánajárhatnál, a részletekbe meg belegondolhatnál egy minimális szinten, ami alapján világos lenne, vagy legalábbis gyanús, hogy nem minden úgy van, ahogy a haladár prop sulykolja.
Isten nevét hiába ne vedd! Materialista szemszögből nem értheted SOHA a vallások lényegét, az isteni rend működését.
Agyban meglehetősen gyengének kell ahhoz lenni, illetve a modern világ permanens agymosásának alávetettként, úgynevezett "kilúgozott" agyúnak kell lenni, hogy az adott klasszikus vallást csak és kizárólag az anyagi világban értelmezzük a spiritualitást célzó, azt lényegként hirdető alapvetések ellenére. Ez már tényleg "művészet"! Gratulálok.
Gyengébbek kedvéért:
A kereszténység, az iszlám, a hindu vallások, (többnyire) a buddhizmus és egyéb archaikus eredetű tradíciók szerint
A földön élő embernek nem csak teste, hanem szelleme is van, amivel nem az anyagi világban létezik, hanem egy lényegesebb létsíkon, valódibb valóságban. A kettő között kapcsolat van, de az anyagi test léte minden esetben véges tartamú, míg a szellemé nem feltétlenül vagy szükségszerűen.
Isten, vagy vallás nélkül az Abszolútum aki teremtette (vagy megengedte annak lehetőségét) és fenntartja a világot, törvényeken keresztül igazgat. Legfontosabb törvény az ok-okozat törvénye, vagyis MINDEN emberi cselekvésnek, mulasztásnak, gondolatnak törvényszerű következménye van, ami végső soron nem morális érvényű, annál magasabbrendű. (Egyszerűbb magyarázatokban morálisként lehet megjeleníteni.)
Az emberiség a történelem során egyre távolodik Istentől, ami az ellenpólus felé közelítést jelenti, vagyis jelen világunkat az Ember szabad akaratából történő választás miatt mindinkább "Sátán" (az esszenciával szembeni szubsztancia) uralja, Isten ellenében, de ez utóbbi, illetve az örök törvényei a végső irányító.
Az élet, vagyis a földi lét ebben a korszakban leginkább szenvedés, egyfajta próbatétel(-sorozat) - már ez is valami tettnek, állásfoglalásnak a következménye.
Az egyéni szinten történő isteni beavatkozás valójában magunk - ugyancsak tetteink - eredménye. Amikor Isten "megsegít", azt magunknak (is) köszönhetjük, hiszen ami történik, az az örök törvény szerint történik.
Az ember nem láthatja át a komplex kapcsolatrendszert, hiszen itt élve csak az anyag részét láthatja, ami a valóságnak csak töredéke.
Tehát ha borzalmasan szenved egy minden bizonnyal bűntelen ember (kisgyermek, vagy jámbor, jótét lélek) majd belehal, a túlvilágon bizony elnyeri jussát (mint mindenki más). Ennek konkrét igazságát a korlátolt testi létből megítélni nem lehet.
A föld, illetve a Föld "Sátán" uralma által pusztulásra van ítélve, amit elkerülni nem lehet.
Ezt hirdetik, különböző szimbolikával az adott vallások, illetve összehasonlítva egymással, még ennél többet...
#33