Gravitoni#195
Az alapkiindulási elvem az volt, hogy úgy 5-6 éve mikor már a sokadik sötét anyaggal kapcsolatos cikket olvastam el, megelégeltem hogy a tudósok itt töketlenkednek, aztán rájöttem hogy ez a töketlenkedés már akkor rég megvolt amikor apám farkában még egy kósza kéjes gondolat se voltam... szóval az alapkiindulási elvem az volt hogy Isten nem bonyolult elvek mentén teremtette a világot, hanem pont úgy mint pl. a PI
egy végtelen hosszú végtelenül bonyolultnak tűnő számsor, de valójában végletekig egyszerű algoritmus generálja...
na ilyesmi lehet a valóság, és nem holmi "erők" meg "kölcsönhatások" meg "részecskék" lapulhatnak a dolgok mögött.. az alapelvhez tehát elkezdtem az oknyomozást az elején, aztán eljutattam Archimedes mondatáig.. és rájöttem máig senki nem mutatott fix pontot, ami nélkül legyünk most őszinték magunkhoz, kicsit vicces dolog "hosszúság"-ról , a tudomány címszó alatt beszélni...
aztán megvizsgáltam a PI-t... és rájöttem hogy egy dinamikus változó és különféle geometrizációkat hoz létre ....és így jutottam el valahogy arra a végkövetkeztetésre, hogy a William Ocham elve mentén mindössze egyetlen dimenzió létezik a valóságban és ez maga az ami manifesztálja a valóságot.. aztán lassan elkezdtem kidolgozni, hogy melyik öntalálkozási pont hogyan is nézhet ki, melyik milyen jelenséget manifesztálhat... első körös próbálkozás bevallom, nem is biztos, hogy a végleges, de sejtésem szerint, valahogy így működik az Univerzum..