#68
A gondolataidat megerősítve példának szintén a kistigriseket lehet hozni, ahol a demokratikus átalakulás a választásokra, több párt rendszer gyakorlati bevezetésére szintén csak a 90-es évek eleje környékén került sor, ahogy írod, amikor már a gazdaság megerősödött és a megfelelő társadalmi, demográfiai változások is lezajlottak.
A leírtakon kívül, hozzátenném, hogy egy diktatórikusabb berendezkedés viszonylag könnyen és indok nélkül tud alkalmazni protekcionista gazdaságpolitikát, amivel a belső piacot, a saját vállalkozásokat erősíti egyfajta inkubátorban.
Az világkereskedelem un. liberalizálása mindig az erősebb félnek kedvez, és ezzel próbálják a vezető országok gazdasági hegemóniájukat befagyasztani. Ezzel tud szembemenni, ha a külföldi tőke, versenytársak megjelenését kontrollálják. Az amcsik is hirtelen elővették ezeket az eszközöket, amikor a kínai versenytársak hirtelen elkezdtek megerősödni.
Kicsit általánosítva, a K-Európai rendszerváltásra vetítve a dolgokat elmondható, hogy a folyamatosan fejlődő gazdasági és társadalmi változásokat sikerült idejekorán keresztbevágni. A KGST-t talán nem megszüntetni kellett volna, hanem fejleszteni, ismerve a tényt, hogy az EU csak 2003-ban engedett be bennünket. A privatizáció meg, ahogy végrehajtásra került gyakorlatilag bűncselekmény volt.
A rendszerváltás ebben a formában olyan törést okozott, amivel az esélyét is elveszítettük, hogy bizonyos szempontokat tekintve a hozzánk hasonló fejlettségű, de korábban az EU-hoz csatlakozó nyugati országok szintjére kerüljünk pl csak Görögország.
Ausztria, Németország, vagy a Benelux államok utolérését meg eleve felejtsük el.
#68