Montar#172
Egyébként pedig úgy tűnik, van gazdaságilag még hatékonyabb rendszer a nyugati típusú liberális piacgazdaságtól is.
Ez pedig a kínai modell. Az alábbiakban linkelt cikkből idéznék:
"A kínaiak dinamikus fejlődése nem véletlen. Sikerült ötvözniük a központosított kommunista politikai rendszert egy ugyancsak központilag irányított piacgazdasággal, s annak minden előnyét kiaknázni."
Csak szerintem már régen nem az a kérdés, hogy gazdaságilag melyik hatékonyabb. Mert bár az egykori keleti blokkban megvalósult kezdeti tervutasításos rendszer valóban nem volt versenyképes a mindennapokban, azonban a kínai ötvözet veri a nyugati modellt is. A kérdés most már inkább az, hogy maga az ember, az egyén, de maga a társadalom közben hogyan sérül, torzul, másrészt a környezet mit bír még elviselni. Tehát ezen kérdések fogják inkább a jövő útját eldönteni.
A klasszikus kapitalista modell bukni fog, mert azt az állandó növekedési kényszer tartja életben, ez pedig fenntarthatatlan.
Még egy gondolat erejéig visszatérve a tervutasításos rendszer és a Szovjetunió témájára.
1917-ben Oroszország borzasztóan elmaradott, késő feudális társadalom volt. 1930-ra képesek voltak egy olyan óriási fejlődésre, amelyre szerintem nincs hasonló példa. Felépült egy korszerű nehézipar, hozzá kapcsolódó korszerű bányászattal, plusz erőltetett ütemű villamosítás, vasútépítés. Ez óriási emberi áldozatokkal járt sajnos. De ha ez nem történik meg, és marad a feudális cári hatalom, Hitlert senki sem állította volna meg Vlagyivosztokig. Európában az angolszászok önmagukban nem lettek volna képesek Hitler legyőzésére. Tudom, hogy a történelemben nincs olyan, hogy mi lett volna, ha... de azért nagy valószínűséggel állítható, hogy a mai világ nagyon másképpen nézne ki. Tehát az egykori szovjet/orosz nép több milliós áldozata kellet ahhoz, hogy mai világunk ilyen legyen. Minimum ezért (is) tisztelem ezt az országot.