#150
Nyilván az lenne az alapvető logika, hogy elsődleges a gazdaság, aztán ha van elég felesleg, amit elvéve nem nyomorítjuk a gazdaság további fejlődését akkor jöhet a fegyverkezés.
Azonban vegyük már figyembe a politikai realitásokat. Azt hogy a szoc tábornak az épp hogy véget ért II. VH után azzal kellett szembenézni, hogy az országok szétbombázva, a hidegháború, fegyverkezési verseny elkezdődik és ezért is a SZU jóvátételként minden mozdíthatót elvitt az országokból. Rövid idő alatt kellett felállítani minden országnak az 50-es évekig az atomkorszak kihívásainak megfelelő hatalmas létszámú hadsereget. Marshall segély elfogadása ugye nyilván szóba sem jöhet! ;)
Ez az alap, az, hogy ezt a kötelező pontot abszolválva az egyes országok aztán hogy próbáltak helyezkedni, segíteni a gazdaság más, gyak nehéz iparon kívüli szektorainak fejlesztésével a lakosság helyzetét az már csak úri honcutság, polgári csökevény volt a pártvezetés szemében. A szinte biztosan bekövetkező atomháború, mint megfellebezhetetlen sarokpontja a létnek évtizedekig áthatotta a társadalmat, keleten jobban, hiszen több mindent kellet beáldozni, mint nyugaton.
"Másrészt pedig, nem sokat segít rajtunk, ha az egyébként romokban lévő keleti blokk többi tagjához hasonlítjuk magunkat, mert nekünk a fejlett nyugathoz kell mérnünk.
Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem tudjuk jól csinálni a kapitalizmust, egyetlen helyes válasz van: a magyar ember ilyen, az uram-bátyám létezés a vérünkben van, ahogy a teljes öncélúság, az irigység és az önzés is!"
Na és itt van az ellentmondás abban amit írsz. Mikor volt Mo utoljára valamilyen szinten az európai politika fősodrának része? Úgy van Mátyás király idejében. Aztán nemsokkal jöttek a parasztfölkelések, aminek következtében a parasztból jobbágyat csináltak, ami 2 dolgot akadályozott meg: a szabad polgári irányú fejlődést, és hogy a paraszti rétegből felállított katonai erő (gyak keresztesek) támogatásával megállítsuk a törököket. Erdélyben ilyen változás nem volt, ott folytatódott egy polgári fejlődés és az ország viszonylagos függetlenségét is meg tudták őrizni, de mint nagypolitikai tényező önmagában ez már nem működött.
Gyak XX. századig, amikor Mo is 1918/1990-ig, ameddig mi is meg voltunk szállva, másod, harmadrangú tartománnyá váltunk, valamely hatalom birtokainak perifériáján. Ennyi, ne mérjük már magunkat a fejlett európai országokhoz, nem évtizedes, hanem évszázados hátrányban vagyunk! Jók lesznek nekünk a görögök, portugálok, azok szintjét se nagyon teljesítjük sok tekintetben.
A megszállás másrészt okozott egy mélyen gyökertező tudati változást: a kormány gyak mindíg "hazaáruló" volt, más hatalom érdekeit szolgálta, ezért a magyar ember permanens szabadságharcot folytat, vagy is az államtól (valójában fejlett demokráciában önmagadtól) lopni nem bűn. Nem az a fontosb tehát ebben a gondolati sémában, hogy mennyit dolgozol, mitt tettél a közösségért, hanem hogy a közösből a másik miért tudott többet "lopni", kivenni, mint te? Ugyan is a meggazdagodásnak, feljebb jutásnak évszázadokig nem volt más útja, mint a más állam által irányított kormány kiszolgálásán keresztül. Ezt a gondolkodásmódot nem fogja 1-2 évtized viszonylagos függetlenség eltörölni.
Te is pl. mást hibáztatsz folyamatosan azért amilyen helyzet van, te neked ebben semmilyen felelősséged nincs ugye, miközben pont ezt a gondolkodást ostorozodod. Érdekes mi!? ;) Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2019.09.04. 09:03:15
#150