fonak#46
Az USA elismerte az egy Kína elvét, még Nixon (illetve külügyminisztere Kissinger "pingpongdiplomáciájának" kifejleteként). Az USA akkor a Szovjetunió elleni szövetségesként tekintett a még durván maoista Kínára, illetve azok is az USA-ra. A nyolcvanas években a katonai technológiák átadása is megkezdődött a Nyugat részéről a kínaiak számára, aminek az 1989-es események vetettek véget (már amennyire, Izrael pl. még utána is jó ideig nem szüntette meg a katonai együttműködést velük, csak nem verte nagydobra - később az USA rendszeres morgolódására végül elvileg befejezték).
Tajvant, azaz a "Kínai Köztársaságot" már csak másfél tucat jelentéktelen állam (néhány latin-amerikai ország és csendes-óceáni szigetállam, meg a Vatikán) ismeri el hivatalosan. Mivel ezek többsége anyagi előnyökért teszi ezt, csak idő kérdése, hogy a Kínai Népköztársaság pénze csábítóbb legyen számukra. Az ENSZ-ben szintén "egy Kína" van, a KNK képviseli azt.
Szóval elvileg sem az ENSZ-nek sem az USA-nak stb. semmi köze hozzá, ha a kínaiak netán erővel vernek le egy szakadár tartományt, mert Tajvan jogilag annak számít. Persze volt rá példa, hogy az USA a csicskásaival együtt katonai akciót indított szuverén országok ellen, hogy (akkor) el nem ismert szakadár területet kiszakítson belőlük, lásd 1999, Koszovó.
De Kínával kérdés, hogy akarnának-e atomháborút kockáztatni Tajvanért. Mellesleg India meg most veszi el Kasmír eddigi autonómiáját a szeparatizmusra és terrorizmusra hivatkozva, ami simán megfelel a koszovói esetnek, kérdés, hogy mikor kezdi meg az USA India bombázását? :) (persze nem fogja, sőt udvarol a nacionalista Modi-kormánynak, igyekszik az amerikai fegyverekre "átszoktatni" Indiát (F-35 kivételével már szinte bármit eladnak nekik), természetesen a kínai (és kisebb részben orosz) befolyás csökkentése érdekében).